Iskola

Az MTA tagja (l.: 1956. máj. 30.).

Életút

A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1913), majd áll. ösztöndíjja W. Nernst és M. Planck berlini int.-eiben tanult (1913-1914), a kémiai tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952), az MTA tagja (l.: 1956. máj. 30.). - A bp.-i tudományegyetem gyakornoka (1913-1914), az I. vh.-ban a 4., majd a 132. tábori tüzérezred kötelékében frontszolgáaltot teljesített (1914-1918), a Tanácsköztársaság idején a Marx-Engels Munkásegyetem tanára és a Bp. Székesfőv.-i Tejhiv. kutatóvegyésze (1919). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Kémiai Int. tanársegéde (1919- 1924), a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n a vegytan ny. rk. (1924-1928), ny. r. tanára (1928-1934), a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem soproni Bánya- és Kohómérnöki Karán az ált. kémia ny. r. tanára (1934-1948); közben a kar dékánja (1940-1941, 1946-1947). A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem, ill. a BME Vegyészmérnöki Kar Szervetlen Kémiai Tanszék ny. r. tanára (1948-1952), egy. tanára (1952-1963) és a tanszék vezetője (1948-1963).Fizikai és analitikai kémiával fogl., elsősorban az elektrokinetikus jelenségek kérdéseinek vizsgálata, a szilikonok előállításának kutatása, ill. az elektrolitok azeotrópos rendszerekre gyakorolt hatásának feltárása terén ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket. A polarográfiás kutatások mo.-i úttörője, Paulik Jenővel új módszert dollgozott ki a polarográfiás áram deriválására. Kémiatörténettel is fogl.