Család

Sz: Prónay József cs. és kir. kamarás, Kubinyi Róza. F: 1845-től br. Podmaniczky Karolina. Fia: Prónay Dezső (1848–1940) politikus.

Iskola

Tanulmányait magánúton kezdte, majd a rozsnyói evangélikus gimnáziumban és a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta, ahol egyháztörténetet, görög és héber nyelvet is hallgatott. A pozsonyi jogakadémia elvégzése után Pesten jurátusnak esküdött fel (1833). Az MTA tagja (l.: 1860. okt. 9.).

Életút

Nógrád vm. alispánja mellett patvarista (= joggyakornok és ügyvédjelölt; 1833–1837), Nógrád vm. t. aljegyzője (1837–1848), majd a pozsonyi országgyűlésen Turóc vm. követe (1839–1840, 1848). Az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője (1861–1875). A reformellenzék képviselője, a pozsonyi országgyűlésen elsősorban szabadelvű egyházpolitikai beszédeivel tűnt ki. A forradalom és szabadságharc idején a Főrendiház tagja (1848-ban), de az országgyűléssel nem ment Debrecenbe. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után mégis haditörvényszék elé állították, de felmentették. A Bach-korszak alatt elsősorban a gazdasági és a kulturális élet területén működött, ugyanakkor élére állt a protestáns egyházak ellenállásának. A bécsi Wanderer és az Ostdeutsche Post c. lapok állandó magyarországi levelezőjeként igyekezett a magyar kérdésről elfogulatlanul tájékoztatni. Irodalmi hírnevét a Vázlatok Magyarhon népéletéből (1855) c., Barabás Miklós és Sterio Károly által illusztrált díszalbuma alapozta meg. A munka a magyar néprajz máig megkerülhetetlen, alapvető munkája. Néprajzi és jogi munkákon kívül foglalkozott még a magyar kertészet múltjával, támogatta Szabó Józsefet geológiai kirándulásaiban. Kezdeményezésére alakult meg az első magyarországi kertészeti egyesület és az első magyarországi baromfitenyésztő társulat, de elvállalta a Pesti Testgyakorló Egylet (1851–1853) a Nemzeti Zenede (1852–1875), a Nemzeti Hangász Egylet elnökségét is. Támogatta az evangélikus iskolákat, gyermekkórházat alapított, ill. nagy adományokat tett közintézményeknek is: a Magyar Tudós Társaságnak 6300 koronát adott (1860-ban).

Emlékezet

Születésnapján hunyt el, Acsán temették. Arcképe megjelent – többek között – a Vasárnapi Ujságban (1857-ben és 1875-ben), a Hajnal Albumban (Marastoni József kőnyomata, 1867-ben).