Család

F: Czeglédy Margit (†1991), Czeglédy Sándor (1883–1944) református lelkész, író, műfordító, bibliafordító és Kósa Margit (1883. márc. Bp.–1958. júl. 20. Bp. Temetés: 1958. júl. Cegléd, Református Öregtemető) leánya. Czeglédy Margit testvérei: Czeglédy Sándor (1909–1998) a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora, Czeglédy István (1910–1966) református lelkész, teológus, a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanára, Czeglédy Károly (1914–1996) nyelvész, orientalista, történész, az ELTE BTK Sémi Filológiai és Arab Tanszéke egyetemi tanára és Czeglédy Antónia Éva (1913–2004), Haypál Béla (1899–1989) református lelkész, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője felesége.

Négy leánya született. Leányai közül: Péter Katalin (1937–2020) történész, az MTA doktora és Péter Ágnes (1941–) irodalomtörténész, kandidátus, egyetemi tanár. További leányai: Péter Judit és Péter Mária.

Iskola

Középiskolai tanulmányait Mezőtúron és Baján végezte, a Budapesti Református Teológiai Akadémián, Párizsban és Glasgow-ban tanult tovább, Budapesten református lelkészi okl. szerzett (1935).

Életút

A budapesti Bethesda Kórház lelkésze (1935–1945). A II. világháború után állami szolgálatba lépett, a Külügyminisztérium Béke-előkészítő Osztályának munkatársaként (1945–1946) a párizsi békekonferencián a magyar delegáció tagja. Tildy Zoltán, majd Szakasits Árpád köztársasági elnökök titkárságának vezetője (1946–1949); jelentős szerepet játszott abban, hogy a református egyház elfogadta az egyházi iskolák államosítását (1948. jún.) és a kiépülő hatalom által felkínált egyezséget (1948. szept.). A református egyház képviseletében részt a párizsi I. Béke Világkongresszuson (1949. ápr. 20.–ápr. 23.), a varsói II. Béke Világkongresszuson életre hívott Béke Világtanácsban Magyarország egyik képviselője (1950. nov. 16.–nov. 22.). A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke (1949. dec. 15.–1956. okt. 31.), e tisztében részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal egyházát súlyosan érintő határozatainak (pl.: a diakonissza szervezetek megszüntetése, az egyházi földek ún. felajánlása, az anyaegyházközségek számának csökkentése, a teológiai akadémiák és az egyházkerületek összevonása stb.) végrehajtásában. A forradalom idején lemondott a püspöki méltóságáról (1956. okt. 31.), az egyházkerület visszahívta (1956. nov. 19.), de a visszatérést végleg elhárította (1957. dec. 20.).

A Kádár János vezette ún. forradalmi munkás–paraszt kormány támogatásával a Kulturális Kapcsolatok Intézete (KKI) kormánymegbízottja (1956. dec. 28.–1957. jan.), elnöke (1957. jan.–1958. febr. 19.). A külügyminiszter első helyettese (1958. febr. 19.–1961. szept. 13.), külügyminiszter (1961. szept. 13.–1973. dec. 14.).

Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront, ill. Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16. és 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Hazafias Népfront Budapesti lista, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Budapest, XIV. kerület [Budapest, 45. sz. egyéni választókerület], 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; Szekszárd, [Tolna 1. sz. egyéni választókerület], 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15. és 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; Budapest, X. ker. [Budapest, 30. sz. egyéni választókerület], 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; Hazafias Népfront, Országos lista, 1985. jún. 8.–1990. máj. 2.)

Az Elnöki Tanács tagja (1957. máj. 9.–1961. okt. 7.). Az Országgyűlés alelnöke (1973. dec. 19.–1988. okt. 5.). Az MSZMP tagja (1961-től), az MSZMP KB tagja (1966. dec. 3.–1988. máj. 22.).

Elismertség

Magyar Szabadság Érdemrend (1946), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1953; arany, 1964), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1980).

Állami Díj (1985).

Elismerés

A Politikatudományi Társaság alelnöke (1973–1982), elnöke (1982–1988), a Károlyi Mihály Társaság elnöke (1988-tól).