Család

Sz: Pikler J. Gyula (1864–1952) orvos, statisztikus, közgazdasági író. F: Pikler Emmi (1902–1984) orvos, gyermekgyógyász, neonatológus. Leánya: Tardos Péter Anna pedagógus, Tardos Márton (1928–2006) közgazdász, politikus felesége.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári okl. szerzett (1926), a közgazdaság-tudományok doktora (kiemelkedő tudományos és tudományszervező munkásságáért, 1967).

Életút

Bécsben, Berlinben tanított, majd Triesztben, mint biztosítási matematikus dolgozott (1926–1932), Budapesten, a Phönix Biztosítótársaságnál szintén biztosítási matematikus (1932–1936). Az illegális kommunista mozgalom résztvevője (1932-től), a KMP tagja (1935), a KB összekötője és technikai apparátusának vezetője (1935–1936), tizenöt évi fegyházra ítélték (1936), fegyházban, ill. börtönben raboskodott (a bp.-i Margit körúti fegyházban, 1936–1942; a szegedi Csillag börtönben, 1942–1944). A börtön kiürítésekor (1944 ősze) Németországba akarták deportálni, de útközben Baján megszökött, onnan Szabadkára ment, s ott rejtőzködött a szovjet csapatok bevonulásáig (1944. okt. 25.). – A II. vh. után Szegeden városi tanácsos és alpolgármester (1945), az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) vezérigazgatója (1945–1948). A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke (államtitkári rangban, 1948–1968; állásából felfüggesztették: 1968. dec.). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem, ill. az MKKE Statisztikai Tanszék ny. r. tanára (1951–1952), egy. tanára (1952–1964) és a Tanszék vezetője (1951–1964), c. egy. tanár (1964–1969). Az MKP, ill. az MDP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) tagja (1946–1950). Nevéhez fűződik a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szocialista átszervezése, az új rendszernek megfelelő statisztikai szervezet és tevékenység kialakítása. Jelentős szerepet játszott az 1952. évi statisztikai törvény előkészítésében, a rendszeres népgazdasági elszámolások és a szocialista nemzetijövedelem-számítások bevezetésében. Vezetése alatt indultak meg Magyarországon a szocialista társadalommal kapcsolatos első, széles körű elméleti és tudományos kutatások és demográfiai vizsgálatok. Elsők között foglalkozott a tervgazdaság, a jövedelmezőség és a népgazdaság központi irányításának közgazdasági kérdéseivel, továbbá elsőként vizsgálta a kedvezőtlen demográfiai adatok közgazdasági hatásait. Vezetése idején hajtották végre az 1949. évi és az 1960. évi népszámlálást. Miután felismerte a központi tervgazdálkodás korlátait, dolgozataival a magyar közgazdasági reformgondolkodás úttörőjének tekinthető (Kornai Jánossal, 1954-től). Tanulmányai jelentős szerepet játszottak az 1968. évi gazdaságirányítási reform előkészítésében.

Emlékezet

Gazdasági visszaélések gyanúja miatt vizsgálatot indítottak ellene. A Belügyminisztérium (BM) kórházában tartották őrizet alatt, ahol tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett. A Farkasréti Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Életműve iránt a rendszerváltás éveiben nagy érdeklődés nyilvánult meg, munkásságát Gelegonya Judit dolgozta fel.

Elismertség

Az MTA Demográfiai Bizottságának elnöke (1959–1968). Az ENSZ New York-i Statisztikai Bizottságának tagja (1964-től).

Elismerés

A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1953 és 1960).

Szerkesztés

A Statisztikai Szemle főszerkesztője (1949–1968), a Demográfia c. folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke (1958–1968).