Család

Sz: Pekár János városi tisztviselő, Ujházi Eszter. Fia: Pekár Gyula (1867–1937) író, az MTA tagja.

Iskola

A bécsi (1855–1858), a karlsruhei műegyetemen tanult (1858–1859), mérnöki okl. szerzett (1859). Az MTA tagja (t.: 1921. máj. 8.).

Életút

Angliában és Franciaországban malomipari mérnök (1859–1864). Hazatérése után a debreceni István Gőzmalom igazgatója és a debreceni felsőbb gazdasági tanintézet r. tanára (1864–1880). Budapesten telepedett le, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója és az Áruosztály vezetője (1881–1909). A magyar kormány megbízásából az USA-ban tanulmányozta az agrárviszonyokat, a gabonakereskedelmet és a malomipart, különösképpen a közraktározás intézményét (1880–1881). Nevéhez fűződik a róla elnevezett lisztvizsgálati módszer kidolgozása, amellyel nemzetközi hírnevet szerzett (1878-ban). A szabadalmával szerzett hírnévnek köszönhette, hogy beválasztották a párizsi világkiállítások (1878 és 1900) zsűrijének tagjai közé. Az 1878. évi világkiállítás búzáinak elemzése alapján állította össze Földünk búzája és lisztje (1881) c. alapvető szakkönyvét, amely minden addiginál részletesebb áttekintést adott a búzafajtákról, a lisztjeikről, az őrlési módszerekről, ill. ezzel összefüggésben a világ mezőgazdasági állapotáról. Amerikai tanulmányútjának tapasztalatai alapján egyszerű gabonatárolók építését javasolta, ezzel ő tekinthető a Magyarországon addig ismeretlen közraktári intézmény meghonosítása (1882–1909-ben irányítása alatt épült ki a közraktári hálózat). Fiumében ő építtette meg a Monarchia első amerikai rendszerű elevátorát (1890-ben). Újjászervezte a Leszámítolóbank érdekeltségébe tartozó Schönichen–Hartmann-féle újpesti hajóüzemet, s azt hatalmas hajógyárrá fejlesztette. Döntő szerepet játszott a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. megalapításában is (1894-ben). Érdemeiért rozsnyói előnévvel magyar nemességet kapott (1899-ben). 1920–1921-ben 100 000 koronát adott az MTA-nak.

Emlékezet

A pekározás a lisztnemek megvizsgálására és összehasonlítására vonatkozó módszer, amelynek lényege, hogy a különféle lisztek néhány grammját egymás mellé, fatáblácskákra helyezik; így megmutatkozik a színkülönbségük. Még szembeötlőbb a különbség, ha a mintákat vízbe helyezik. Ezen műveleteket összefoglaló néven Pekár Imréről nevezték el pekározásnak; a művelethez szükséges eszközöket pekárdeszkának, ill. pekársimítónak. (A fogalom az angol, a német, a francia, az orosz stb. nyelvben is megtalálható). Síremléke a bp.-i Új Köztemetőben látható. Portréját Benczúr Gyula festette meg (1912-ben). Emlékére a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamara Pekár Imre-díjat alapított (2000-ben, a kisplasztika Ifj. Szlávics László alkotása).