Pávai Vajna Ferenc
Pávai Vajna Ferenc

2024. november 2. Szombat

Pávai Vajna Ferenc

geológus, etnográfus

Névváltozatok

Pávai –Vajna Ferenc; Pávay-Vajna Ferenc

Születési adatok

1886. március 6.

Csongva, Alsó-Fehér vármegye, Marosújvári járás

Halálozási adatok

1964. január 13.

Szekszárd

Temetési adatok

1964. január 15.

Máza


Család

Erdélyi eredetű nemesi családja, a hagyomány szerint a Kovászna megyei Páva községből származik. Egyik felmenője, Pávai Vajna Krisztina, Bolyai Farkas anyja, Bolyai János nagyanyja volt. Sz: apja (†1895) ügyvéd, Kossuth Lajos hadbírója volt, nagybátyja: Pávay Vajna Elek (1820–1874) botanikus, geológus, paleontológus. F: 1934-től Pávai Vajna Anna (unokatestvére). A család többféleképpen írta a nevét.

Iskola

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban éretts. (1906); bp.-i tudományegyetemen természetrajz–kémia–földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1910), a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1957).

Életút

Tanulmányai befejezése után az állami földgázkutatás Erdélyi-medencebeli térképező csoportjának tagja (1911–1912), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Ásvány–Földtan–Teleptani Tanszékén Böckh Hugó tanársegéde (1912–1918); közben az I. vh.-ban mint köztüzér, Komáromban szolgált (1914–1916). A Pénzügyminisztérium (PM) Bányászati Főosztályán geológus főmérnök (1918–1930), majd a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) főgeológusa (1930–1944), bányaügyi főtanácsosi rangban nyugdíjazták (1944). A II. vh. után reaktiválták (1950), ismét a MÁFI főgeológusa, ill. tud. főmunkatársa (1950–1956). Pályája elején, erdélyi barangolásai közben néprajzi megfigyeléseket is tett: kézírásos feljegyzéseit, rajzait, naplóját a nagyenyedi múzeumban őrzik (néhány részlete az Ethnographiában jelent meg, 1993-ban). Kötetben kiadott népies verseit felesége zenésítette meg. Munkássága elsősorban a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területére terjedt ki, a magyarországi kőolaj- és földgázkutatások egyik úttörője. Tudományos pályafutásának kezdetén Böckh Hugó megbízásából Erdélyben (Máramaros vm., 1912–1914), Horvátországban (Dráva–Száva köze, 1915–1918), ill. a Dél-Dunántúlon földtani térképezési munkálatokat végzett (1918–1920). Az 1920-as–1940-es években a magyarországi kőolajkutatásokat szolgáló földtani térképezések irányítója. Alapos terepbejárásainak következtében megállapította, hogy a miocénben vagy az azt közvetlenül követő időszakban Magyarország (= Kárpát medence) területén, számos helyen magas hőmérsékletű vizek törtek a felszínre. Melegvíz jelenlétére utaló nyomokat talált – többek között – a Szent István-barlang és a diósgyőri vár melletti ősemberbarlang ún. kavernás fülkéinek kialakulásában és a különböző helyeken (pl. Fényeskői barlang, Puskaporos, Lillafüred stb.) lerakódott édesvízi mészkő jelenlétében. Továbbá elméletét beigazolandó nevéhez fűződik több jelentős gyógy- és hévíz feltárása (pl.: Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok stb.). Kezdeményezte a mélyfúrások vizének többlépcsős alkalmazását; a feltárt hőforrásokat, ill. az így nyert geotermikus energiát ugyanis nemcsak fűtésre vagy gyógyításra lehet használni. Javaslatára létesültek az alföldi hévízkutak mellett az első hévizekkel fűtött kertészetek. 1957-től haláláig Mázán (Tolna, később Baranya m.) élt, a komlói kőszénterületet kutatta. Fiatal korában barlangkutató is volt, több erdélyi barlangot ő fedezett fel és írt le elsőként. Továbbá elsőként ismerte fel a mélyből feltörő víz barlangképző hatását, ezzel új barlangkeletkezési elméletet is felállított, s a magyarországi barlanggenetikai kutatások elindítójává is vált.

Emlékezet

A szekszárdi kórházban hunyt el, a mázai temetőben nyugodott. Hamvait a Hajdúszoboszlói Köztemetőben helyezték el (díszsírhelyen, 1981. okt. 26-án). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Első tiszántúli fúrásai Hajdúszoboszlón történtek (ennek eredményeképp 1091 méter mélységből 73°-os gyógyvíz tört fel, 1924– 1925-ben). Emlékét a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő belső falán domborműves emléktáblája (1982), a fürdővel szemben bronz mellszobra őrzi. Mindkettő Somogyi Árpád szobrászművész alkotása, az utóbbit felavatták halálának 25. évfordulóján, 1989. máj. 26-án. Róla nevezték el a hajdúszoboszlói Pávai Vajna Ferenc Általános Iskolát (1997-ben). Az iskolában emléktáblája látható (legutóbb a termálvíz feltörésének 85. évfordulóján koszorúzták meg, 2010. okt. 26-án). Hajdúszoboszló városa Pávai Vajna Ferenc-díjat alapított (a város idegenforgalmáért, 1997?-ben), s róla nevezték el az itt palackozott Pávai Vajna jódtartalmú ásványvizet is (1994-től; 1996-tól ezen a néven). ő kezdeményezte a Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő megalapítását és a lillafüredi klimatikus üdülőhely kialakítását is (e kettős célból Mazalán Pál irányításával kutatófúrást végzett, 1926. máj. 5.–1930. márc. 4.-én, 734,5 méter mélységig; a gazdasági világválság miatt félbeszakadtak a munkálatok). A fúrás helyén, Lillafüreden emlékhelyet alakítottak ki, az emlékhelyen Pávai Vajna Ferenc-emlékoszlopot lepleztek le. Az emlékhely Rudolf Mihály Ybl-díjas építész, az emlékoszlop Szondy Sándor fafaragó népi iparművész alkotása (felavatták mindkettőt: 2007. máj. 5-én). Szegeden mészkő emléktábláját helyezték el (1986). Berekfürdőn Pávai Vajna 1925-ben kezdett termálfúrásokat, amelyek a kezdeti nehézségek után végül is 1928. jan. 24-én sikerrel jártak (a kitörés magassága a kezdeti 40 méterről később a 100 métert is elérte. Az 1992-től önálló település (korábban Karcag része volt) ma a gyógyturizmus egyik hazai központja. Berekfürdőn és Karcagon is utcát neveztek el róla, ill. Berekfürdőn működik a Termál Hotel Pávai is (1998-tól). Születésének 100. évfordulóján (Budapesten, 1986. szept. 15-én), a hajdúszoboszlói mélyfúrás 75. évfordulóján (Hajdúszoboszlón, 2000. okt. 26-án), a debreceni gyógyvízkutatás 75. évfordulóján Pávai Vajna Ferenc-emlékülést tartottak (Debrecenben, 2004. szept. 30-án). Születésének 125. évfordulóján ünnepi rendezvényeket tartottak (Hajdúszoboszlón, 2011. márc. 18-án). 2011-ben még számtalan megemlékezést tartanak tiszteletére (Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter elvállalta a Pávai Vajna-év fővédnökségét).

Elismertség

A Magyarhoni Földtani Társulat t. tagja (1949-től).

Elismerés

Hajdúszoboszló díszpolgára (posztumusz, 1976; más adatok szerint: 1991). Schafarzik Ferenc-emlékérem (elsőként, 1942).

Főbb művei

F. m.: Az Erdélyrészi medence löszfoltjairól. Egy. doktori értek. is. (Magyar Kir. Földtani Intézet éves jelentései, 1909)
Néhány újabb barlang ismertetése. (Földtani Közlöny, 1911
németül is)
Szarmata korú daczittufa és újabb szarmataüledék- előfordulások Nagyenyed környékén. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1912)
Az Erdélyi Medence észak-nyugati peremének tektonikai viszonyai. (Földtani Közlöny, 1913)
Az Erdélyrészi medence gyűrődésének okai. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1915)
A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. (Földtani Közlöny, 1917)
A Dunántúl földgáz és petróleum kincseiről. – Miért reagál a varázsvessző? (Bányászati és Kohászati Lapok, 1919)
Észrevételek az Erdélyrészi medence és peremhegységeinek tektonikájához. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1920)
A magyar földgáz és petróleum geológiájáról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1921)
A magyar szénhidrogén-kutatások eddigi eredményei. 1–4. 1 térképpel. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1926 és külön is)
A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. 1 térképpel. (Földtani Közlöny, 1926
németül is)
A bányászati kutatások nemzetgazdasági jelentősége. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1927)
A magyar állami földgáz- petróleumkutatás eredményei. (Természettudományi Közlöny, 1927
újraközölve: Természet Világa, 1986)
Magyarország hévizei, s azok felkeresése és kitermelése. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1928)
A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai. (Hidrológiai Közlöny, 1929)
A forró oldatok és gőzök-gázok szerepe a barlangképződésnél. (Hidrológiai Közlöny, 1930)
Magyarország hegységeinek földtani vázlata. (Földtani Közlöny, 1930
németül is)
Hőenergiabányászat és lehetőségei. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1932)
Új gyógyforrások Budán. – Igazi sósfürdő Pestszenterzsébeten. (Hidrológiai Közlöny, 1932)
Új kőzet-előfordulások és új szerkezeti formák a Gellérthegyen. (Földtani Közlöny, 1934)
A Tabán új termális gyógyforrásai. (Hidrológiai Közlöny, 1936)
Maradék-Magyarország néhány pirit- és markazit-előfordulásáról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1937)
A budapesti melegforrások kérdése. (Földtani Értesítő, 1939)
A vízbányászat elemi fizikája. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1940)
Kovászna környékén végzett geológiai felvételek. (Magyar Kir. Földtani Intézet éves jelentései, 1943
franciául is)
A Dunántúl hegyszerkezete. (Beszámoló a Magyar Kir. Földtani Intézet vitaülésének munkálatairól, 1943)
Hogyan és hol keressünk szénhidrogéneket az Alföldön? (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
A bauxit keletkezése. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1948)
Az alföldi Duna-mellék rétegtana és hegységszerkezete. (Magyar Állami Földtani Intézet 1951. évi jelentései. Bp., 1953).

Irodalom

Irod.: Csiky Gábor: P. V. F. emlékezete. Életrajz és bibliográfia. (Földtani Közlöny, 1965)
Papp Ferenc: P. V. F. (Hidrológiai Közlöny, 1965)
Széky Ferenc: Megemlékezés P. V. F.-ről. (Karszt és Barlang, 1966)
Péter László: Hévizeink atyja. P. V. F.-ről. (Tiszatáj, 1966)
Csiky Gábor: Emlékezés Papp Simonra és P. V. F.-re. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1976)
Csiky Gábor: A mester és két tanítványa. Böckh Hugó, Papp Simon és P. V. F. párhuzamos életpályája. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1982)
Kiss József: P. V. F. (Pécsi Műszaki Szemle, 1982)
Csiky Gábor: Papp Simon és P. V. F. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1986)
Vágás István: P. V. F. emléktáblájának avatása Szegeden. (Hidrológiai Tájékoztató, 1986)
Juhász Imre: P. V. F., a tudós geológus. (Természet Világa, 1987)
Csiky Gábor: P. V. F. életműve. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1988)
Dobos Irma. Megemlékezés P. V. F.-ről, halálának 25. évfordulóján. (Hidrológiai Tájékoztató, 1989)
Hála József: P. V. F. néprajzi megfigyelései és fényképei Nagyenyed környékéről és a Radnai-havasok vidékéről. (Ház és Ember, 1991)
Nagy László János: „A csillagok gyermekei vagyunk.” P. V. F. élete és munkássága. (Debrecen, 1991)
Dobos Irma: Regényes élettörténet a tudósról: P. V. F.-ről. (Hidrológiai Közlöny, 1992)
Hála József: P. V. F., a néprajzkutató. Függelék: Néprajzi vonatkozású részletek P. V. F. naplójából. (Ethnographia, 1993)
Pap Sándor: P. V. F. szénhidrogén- és hévízkutatásai az Alföldön. (Hidrológiai Tájékoztató, 2008).

Megjegyzések

1. Lexikonok eltérő halálozási adata: jan. 12.! 2. Írásait Pávai Vajna Ferenc néven jegyezte!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője