Pauler Gyula
Pauler Gyula

2022. január 21. Péntek

Pauler Gyula

történész, levéltáros

Születési adatok

1841. május 11.

Zágráb

Halálozási adatok

1903. július 8.

Badacsonytomaj, Zala vármegye


Család

Sz: Pauler Tivadar (1816–1886) jogász, politikus, az MTA tagja, Deréky Sarolta (†1885). F: 1868-tól Lenhossék Georgina (†1894), Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus professzor unokahúga. Fia: Pauler Ákos (1876–1933) filozófus, az MTA tagja. Leánya: Pauler Júlia és Bogyayné Pauler Katalin. Unokája: Bogyay Tamás (1909–1994) történész.

Iskola

A pesti piarista gimnáziumban éretts. (1858), a pesti tudományegyetemen jogot hallgatott ügyvédi vizsgát tett (1863), jogtudori okl. szerzett (1864). Az MTA tagja (l.: 1870. máj. 25.; r.: 1877. máj. 24.; ig.: 1899. máj. 5.).

Életút

Pesten ügyvédi irodát tartott fenn (1863–1874), a Magyar Országos Levéltár első vezetője országos levéltárnoki (1874–1893), országos főlevéltárnoki beosztásban (1893–1903). Hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában (a levéltárügyet tanulmányozta 1874–1875) és Németországban (a levéltár-építkezést tanulmányozta, 1899).

Az MTA II. Osztályának elnöke (1895. máj. 10.–1903. júl. 8.). A Magyar Történelmi Társulat alapító tagja, első jegyzője (1867–1875), ügyésze (1871–1876), másodelnöke (1898–1903). Miniszteri tanácsos (1896-tól).

Nevéhez fűződik a Magyar Országos Levéltár (MOL) szervezeti felépítésének és ügykörének kidolgozása. Kinevezésekor a levéltári iratok mindössze három termet tettek ki, az 1890-es években a hivatali helyiségeken kívül nyolcvanhárom termet foglaltak el. Az új intézmény egyesítette ugyanis a központi hatóságok iratanyagát, Pauler továbbá kezdeményezte tudományos intézménnyé válását, ill. különböző magániratok átvételével állandó gyarapodását. Összegyűjtötte a magyar diplomatikai levéltár anyagát, visszaszerezte a Hunyadi-levéltár összes, a Frangepán-levéltár töredék anyagát, megindította a bécsi levéltár magyar iratainak megszerzését. Elsőként javasolta a levéltárnoki szakminősítés bevezetését, felvetette egy önálló levéltári épület szükségességét (tervei alapján költözik majd a levéltár a budai Bécsi Kapu térre).

 

Első történeti dolgozatát 17 évesen, Zrínyi Miklósról írta (a Vasárnapi Ujságban jelent meg, folytatásokban, 1858-ban). Pályafutásának kezdetén elsősorban történetelméleti kérdésekkel foglalkozott: Auguste Comte, Edward Gibbon, Thomas Babington Macaulay és Leopold Ranke munkásságát vizsgálta. Később érdeklődése a XVII. század magyar története felé fordult, monográfiát írt a Wesselényi-féle összeesküvésről (1876), majd a magyar középkor kezdeteit tanulmányozta. A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt (1893) tekinthető az Árpád-kor első, széles forrásbázison alapuló korszerű monográfiájának.

 

Az utókor mégis leginkább a millennium (= millenárium) kapcsán kialakult történeti vitákból ismeri Pauler Gyula nevét. A történészeket megosztotta az a vita, hogy valójában mikor történt a honfoglalás? A honfoglalás kezdő évével kapcsolatban az MTA Pauler álláspontját fogadta el, aki a korabeli kútfők alapján a 895. évben jelölte meg a magyarok bejövetelének kezdőévét (Botka Tivadarral, Salamon Ferenccel és Szabó Károllyal szemben, akik tíz évvel korábbra tették ezt a dátumot). Mint az MTA által, a millennium évének meghatározására kiküldött bizottság tagja, a törvény az ő javaslatára fogadta el a honfoglalás időpontjának a 895. évet (más kérdés, hogy az ünnepségeket végül is csak 1896-ban rendezhették meg). Jelentős szerepet vállalt a millenniumi megemlékezésekből. Szilágyi Sándorral közösen szerkesztette A magyar honfoglalás kútfői c. sorozatot (1896–1900; Szilágyi halála után egyedül szerkesztette: 1900-ban jelent meg).

Emlékezet

Badacsonytomajban hunyt el, a budapesti Kerepesi úti Temetőben nyugodott (1952-ig, ekkor exhumálták és földi maradványait a Rákoskeresztúri Temetőben helyezték el). Pauler Katalin leánya, Bogyay Piroska a hamvakat Badacsonyba vitette és a Szent Donát-kápolna altemplomában helyezte örök nyugalomra (1982-ben). Itt nyugszik fia, Pauler Ákos is. A családi sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). Róla nevezték el a Pauler Gyula-díjat, a levéltárosoknak adható legnagyobb állami kitüntetést (1999-től). A díjat minden évben, aug. 20-án adják át, és négy szakember kapja (a bronzból készült érem Szöllőssy Enikő szobrászművész alkotása és Pauler Gyula domború arcképét ábrázolja).

Elismertség

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja. A Bács-Bodrogmegyei és a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat t. tagja.

Elismerés

Az MTA Nagyjutalma (Pesty Frigyessel, 1880; egyedül, 1884).

Főbb művei

F. m.: Zrínyi, a költő. (Vasárnapi Ujság, 1858)
Buda ostroma. Roggendorf bevétele, Szolimán által, 1541. (Vasárnapi Ujság, 1859)
A mohácsi csata. Történeti rajz. (Magyar Ifjúság Évkönyve. Pest, 1860)
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. – Eger ostroma. (Vasárnapi Ujság, 1860)
Az utolsó Zrínyiek. (Családi Kör, 1861)
Zrínyi Péter és Frangepán Ferencz halála. (Vasárnapi Ujság, 1861)
A mohácsi csata. (Ifjúsági Album, 1862)
Jurisics Miklós. (Ország Tükre, 1864)
Wesselényi Ferencz és Széchy Mária Murányban. (Vasárnapi Ujság, 1865)
Gr. Zrínyi Miklós, a költő. (Magyarország Képekben, 1867)
Zrínyi Miklós és Montecuccoli Raymond. (Budapesti Szemle, 1867)
Zrínyi Péter. Történeti életrajz. 1–2. (Századok, 1867)
Gr. Ráday László által közölt röpirat. (Századok, 1868)
A bujdosók támadása 1672-ben. 1–3. (Századok, 1869)
Gyöngyösi István életéhez. – Újabb adatok Gyöngyösi István életéhez. (Századok, 1870)
A positivismus hatásáról a történetírásra. Akadémiai székfoglaló is (Elhangzott: 1871. jún. 12.
megjelent 1–2. Századok, 1871
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1871)
Comte Ágost és a történelem. 1–3. (Századok, 1873)
A beszterczebányai gyűlés, 1670. (Századok, 1874)
Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése. 1664–1671. I–II. köt. (Bp., 1876)
A magyarok megtelepedéséről. 1–2. (Századok, 1877)
Szent István és alkotmánya. Akadémiai székfoglaló is (Elhangzott: 1878. okt. 14.
megjelent: 1–2. Századok, 1879
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1878)
Frangepán Ferencz vallatása. (Történelmi Tár, 1880)
Lebedia, Etelköz, Millenarium. 1–2. (Századok, 1880)
Adatok megyei levéltáraink ismeretéhez. (Századok, 1881)
Megye? Várispánság? (Századok, 1882)
A millennium. (Budapesti Szemle, 1883)
Anonymus külföldi vonatkozásai. (Századok, 1883)
A történelem Bánk bánja. (Nemzet, 1883)
A Hartvik-legenda és pesti codexe. (Századok, 1884)
A Habsburg-házbeli királyok kora. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. I. köt. Bp., 1888)
Horvát-Dalmátország elfoglalásáról. 1091–1111. 1–2. (Századok, 1888)
A magyar királyi országos levéltár. (Magyar Könyvszemle, 1892)
V. István bolgár hadjáratai. (Hunfalvy-album. Bp., 1892)
A Hartvik legendáról. (Századok, 1892)
A sajómezei csata. (Hadtörténelmi Közlemények, 1893)
A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I–II. köt. (Bp., 1893
2. jav. kiad. 1899)
Még egyszer – utoljára? – a Hartvik legendáról. (Századok, 1894)
A magyarok 954. és 955. évi hadjárata. (Századok, 1899)
A magyar nemzet története Szent Istvánig. (Bp., 1900)
A magyar honfoglalás kútfői. A honfoglalás ezredéves emlékére. Szerk. Szilágyi Sándorral. (Bp., 1900
hasonmás kiad. 1995)
A magyar nemzet első szereplése. (Uj Magyar Szemle, 1900)
A vezérek kora Istvánig. (Buenos Aires, 1974)
A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. A 2. jav. kiad. hasonmás kiadása. A szöveget gondozta. Sebestyén Lajos. (Bp., 1984
2. kiad. 1985)
A magyar honfoglalás kútfői. A honfoglalás ezredéves emlékére. Szerk. Szilágyi Sándorral. Hasonmás kiad. Az utószót Vékony Gábor írta. (Bp., 1995
2. kiad. 2000).

Irodalom

Irod.: P. Gy. bécsi levéltári kutatásai. (Századok, 1870)
Salamon Ferenc: P. Gy., min kritikus. 1–2. (Budapesti Szemle, 1887)
Domján István: A székely kérdés és P. Gy. új műve. (Erdélyi Múzeum, 1894)
Karácsonyi János: P. Gy.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. (Katholikus Szemle, 1901)
P. Gy. halála. (Magyar Könyvszemle, 1903)
Csánki Dezső: P. Gy. (Századok, 1903)
Békefi Remig: P. Gy. emlékezete. Művei bibliográfiájával. (Bp., 1904)
Mihályfi Ákos: P. Gy. emlékezete. (Katholikus Szemle, 1905)
Károlyi Árpád: P. Gy. emlékezete. (Budapesti Szemle, 1909)
Thallóczy Lajos: P. Gy. emlékezete. (Századok, 1911)
Károlyi Árpád: Emlékbeszéd P. Gy. r. tag felett. (Bp., 1913)
Baráth Tibor: Comte pozitivizmusa és a magyar pozitivizmus. (Szentpétery- emlékkönyv. Bp., 1938)
R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. (Bp., 1973)
Az ezredév. A szemelvényeket és a képanyagot vál., az összekötő szöveget írta Tarr László. (Magyar tallózó. Bp., 1979)
Tóth Róbert: Adalékok az Országos Levéltár újjászervezésének kérdéséhez. P. Gy. országos levéltárnokká történő kinevezése 1874-ben. (Levéltári Szemle, 1984)
Fonay Tibor: A három Pauler Badacsonyban. (Horizont, 1989)
R. Várkonyi Ágnes: „Vagyon-é egymáshoz való igaz szeretet?” Történészvita Zrínyiről, 1868-ban. (Liget, 2000)
Szilágyi Ágnes Judit: P. Gy. és a magyar „millenarium” körüli polémia. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Bp., 2007).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője