Molnár Miklós
Molnár Miklós

2022. január 22. Szombat

Molnár Miklós

történész, politológus, irodalomtörténész, szerkesztő

Születési adatok

1918. október 28.

Budapest

Halálozási adatok

2003. november 26.

Genf, Svájc


Család

Dédszülei apai: Müller Ede (†1895. aug. 31. Szabadka) 1848-as honvéd főhadnagy, kereskedő, Reiner Mimi (†1902. Szabadka); Hirschmann Mór, Beer Janka.

Dédszülei anyai: Fischer János serfőző, Weisz Anna; Pollatsek Mór, Glasner Katalin.

Nagyszülei: Molnár Zsigmond (1852. Szabadka–1916. dec. 2. Bp.), Hirschmann Berta (1854–1943. okt. 24. Bp.); Fischer Ignác (1838. Gyimes–1896. jan. 2. Szerencs. Temetés: 1896. jan. 4. Szerencs, Izraelita Temető) gőzmalomtulajdonos, üzletvezető, Pollatsek Adél (= Pollacsek Adél, 1850. dec. 7. Nagyolaszi–1911. szept. 23. Bp. Temetés: 1911. szept. 25. Rákoskeresztúr).

Pollatsek Adél 2. férje: Beck Vilmos (1862. febr. 26. Pest), Beck Sámuel (†1908. márc. 31. Bp. Temetés: 1908. ápr. 1. Új Izraelita Temető) és Beck Fanny (= Beck Fáni, †1910. okt. 28. Bp. Temetés: 1910. okt. 30. Új Izraelita Temető) fia.

Nagyapja testvére: Molnár (1884-ig Müller) Gyula (1857. nov. 21. Szabadka–1932. máj. 6. Bp.) író, jogász, ügyvéd, a Zombor és Vidéke c. lap szerkesztője és dr. Molnár (1884-ig Müller) Mór (1859. dec. 16. Szabadka–1934. jan. 18. Bp. Temetés: 1934. jan. 21. Farkasrét) ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagja és az Uruguayi Köztársaság budapesti főkonzulja.

Nagyapja másik testvére, Molnár Mór fia: Molnár Antal (1890. jan. 7. Bp.–1983. dec. 7. Bp.) Kossuth-díjas zenetörténész.

 

Szülei: dr. Molnár Dezső (1879. szept. 10. Bp.–1965. nov. 29. Bp.) jogász, ügyvéd, közjegyző, a Budapesti Színészek Szövetségének igazgatója, Fischer Erzsébet (= Fischer Elza, 1886. júl. 13. Szerencs–1932. nov. 23. Bp. Temetés: 1932. nov. 25. Kerepesi út).

Testvére: Molnár Dezső és dr. Motsidlovszky Elekné Molnár Kató.

Felesége:

1. Romváry Gertrúd. Elvált. Fia: Molnár András (1947–) és Molnár László (1949–).

2. Rudas Éva.

Iskola

A budapesti Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban éretts. (1936), a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott (1936–1938), tanulmányait nem fejezte be (1938). A II. világháború után az ELTE Lenin Intézetében kétéves (három féléves) filozófiatanfolyamon végzett (1956), a Genfi Egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1963). A történelemtudomány doktora (1993).

Az MTA tagja (külső: 1995. máj. 8.).

Életút

A Nemzet c. kisgazdalap és A Reggel c. hétfői lap munkatársa (1937–1939) és különböző képeslapok tudósítója (1939–1940), frontszolgálatot teljesített (1940–1944, megszökött: 1944). A világháború után a Szabad Szó belső munkatársa és Budapesten színházi dramaturg (1945–1946), a Szabad Nép  színházi kritikusa és a kulturális rovat vezetője (1946–1950), „jobboldali elhajlás” vádjával fegyelmivel elbocsátották (1950. aug.) Az Irodalmi Újság munkatársa (1950. nov. 1.–1955. dec. 31.), felelős szerkesztője (1954. jún. 12.–1955. dec. 31.) és a szerkesztőbizottság tagja. Pártutasításra, a KV Titkársága határozata alapján beiratkozott az ELTE Lenin Intézete filozófiai továbbképző tanfolyamára (1955. febr.). Külügyi szolgálatba lépett, a Római Magyar Akadémia igazgatója (1956. szept.–1956. dec. 31.). Az MTA–TMB-n Bóka László aspiránsa (l.: 19531955, r.: 1957).

1957-től Svájcban élt, Zürichben munkás (1957–1958), a Genfi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (= Institute Universitaire de Hautes Études Internationales) doktorandusza (1958–1963), rk. (1963–1964), ny. r. tanára (1964–1988), emeritusz professzora (1988-tól). A Lausanne-i Egyetem (Université de Lausanne) c. rk. tanára (1968–1985), tb. professzora (1986-tól). A párizsi Ecole des Hautes Études en Sciences Sociales vendégprofesszora (1982). Budapesten először az ELTE ÁJTK-n tartott előadásokat (1989).

Tudományos pályafutását irodalomtörténészként kezdte, 18. századi magyar drámairodalom- és színháztörténettel foglalkozott, kismonográfiát írt Katona Józsefről, aspiránsi témája Madách Imre Az ember tragédiája c. műve volt. A Szabad Színházban dramaturgként tevékenykedett Brecht, Toller és Giraudoux műveit tolmácsolta (1945-től), majd az 1950-es években az Irodalmi Újság szerkesztőjeként jelentős publicisztikai és színikritikusi tevékenységet fejtett ki. Emigrációja kezdetén érdeklődése a 19. századi munkásmozgalom-történet felé fordult, az első munkáspártok, az I. Internacionálé, valamint az orosz és a nyugat-európai kommunista mozgalmak ideológiai kérdéseit továbbá az anarchizmus sajátos fejlődési körülményeit vizsgálta. Több francia nyelvű könyvet írt és szerkesztett az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról, ill. életrajzot jelentetett meg Nagy Imre mártír-miniszterelnökről. Széles körű tájékozottsággal megírt könyvei és tanulmányai meghatározó szerepet játszottak az 1945 utáni magyar történelem és a magyar forradalom nyugat-európai megismertetésében. Akadémiai doktori értekezésében – a magyarországi és lengyelországi fejlődést összehasonlítva – elsők között a vizsgálta a civil társadalom jelenséget, újszerű megállapításokra jutott a kései államszocializmus korszakának és felbomlásának elemzéséhez. Nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy a polgári demokráciák kialakulásában jelentős szerepet játszó civil mozgalmak a kivívott rendszerváltás után átértékelődnek és új konfliktusokba kerülhetnek az új államhatalommal (a jelenség vizsgálata azonban a rendszerváltozás tényével véget ért…) A honfoglalás 1100. évfordulójára francia nyelven elkészítette tudományos igényű történelemkönyvét (Histoire de la Hongrie, 1996; a német nyelvű fordítás a frankfurti nemzetközi könyvvásárra jelent meg 1999-ben, az angol változat 2001-től számos kiadást és utánnyomást ért meg, a legnépszerűbb angol nyelvű magyar történelmi összefoglaló monográfia). Forráskiadói tevékenysége is értékes, közzétette az I. Internacionálé és a Párizsi Kommün francia nyelvű dokumentumait.

Elismertség

Nagy Imre-emlékplakett (1994), Köztársasági Elnöki Aranyemlékérem (1998), MÚOSZ Aranytoll (2000).

Elismerés

A Jelenkori Európai Történészek Nemzetközi Egyesülete főtitkára (1971–1978) és vezetőségi tagja (1971–1990). A Svájci Történeti Társaság tagja.

Főbb művei

F. m.: Színházi életünk története a felszabadulás után. (Az Országos Magyar Színművészeti Akadémia Könyvtára 1. Bp., 1947)
Katona
József. Kismonográfia. (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadványa. Bp., Művelt Nép Könyvkiadó, 1952)
Cannes – Párizs. Útirajzok. 8 táblával. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954)

Imre Nagy, réformateur ou révolutionnaire? Nagy Lászlóval. (Paris, 1959)
magyar nyelven:
I. kiad. Két világ közt. Nagy Imre útja. (A Nagy Imre Politika- és Társadalomtudományi Intézet kiadványa. Brüsszel, 1961)
II. kiad. Reformátor vagy forradalmár volt-e Nagy Imre? (Párizs, Magyar Füzetek, 1983)

Le déclin de la Première Internationale. La Conférence de Londres de 1871. [Az I. Internacionálé hanyatlása. Az 1871. évi londoni konferencia. Egy. doktori értek. is.] (Genf, 1963)
Die Londoner Konferenz der Internationale 1871. (Archiv für Sozialgeschichte, 1964 és külön: Hannover, 1964)

Victoire d’une défaite. Budapest, 1956. (Paris, 1968
2. francia kiadás Lausanne, 1996
angolul: London, 1971)
ma
gyar nyelven: Egy vereség diadala. Budapest, 1956. A magyar szöveget gondozta Kis János. Paris–New Jersey, Magyar Füzetek, 1988)
Egy vereség diadala. Budapest, 1956. A magyar szöveget gondozta Kis János. A névmutatót készítette Kőrösi Zsuzsanna. A bevezetőt írta Király Béla. (1. magyarországi kiad. Bp., Educatio Kiadó, 1991)
Egy vereség diadala. Budapest, 1956.
A magyar szöveget gondozta Kis János. A névmutatót készítette Kőrösi Zsuzsanna. Új bevezetéssel bőv. kiad. Átd. és kieg. Beck Tibor. (Az 1956-os Intézet és a Socio-Typoo Kiadó közös kiadványa. Bp., 1998)

Marx, Engels et la politique internationale. [Marx, Engels és a világpolitika.] (Paris, Gallimard, 1975)
A
Short History of the Hungarian Communist Party. [A Magyar Kommunista Párt rövid története.] (Boulder [Colorado]–Folkestone, 1978)
Le
fanatisme, ses racines. Un essai historique et psychoanalitique. [A fanatizmus gyökerei. Történeti és pszichoanalitikai tanulmány.] Haynal Andrással és de Puymège, Gérard-ral. (Paris, 1980
angolul: New York, 1983
)
Religions et révolution. (Genève, 1981)
De Béla Kun à János Kádár. Soixante-dix ans
de communisme hongrois. [Kun Bélától Kádár Jánosig. A magyar kommunizmus 70 éve.] (Paris, 1987
angol nyelvű bőv. kiad. Oxford, 1990
)
Héros ou imposteur? Un aventurier au XVIII
e siècle. (Revue Internationale des Sciences Sociales, 1989)
Nagy Imre hármas öröksége. (Világosság, 1989. 11.)
La démocratie se lève à l’Est. Société civile et communisme en Europe de l’Est: Pologne et Hongrie. [A demokrácia hajnalodik Keleten. Civil társadalom és kommunizmus Kelet-Európában: Lengyelország és Magyarország. Doktori értek. is.] (Genf–Paris, 1990 és Bp., 1991
2. francia kiad. 1991)
A civil társadalom „előtte
” és „utána”. (Világosság, 1992. 11.)
Kádár János – avagy a történelem visszavág. (Világosság, 1993. 10.)
Civil társadalom és akiknek nem kell. Ford. Miszlai Gabriella. (Bp., Educatio Kiadó, 1996)
Miért nem lett Benyovszky Móric Madagaszkár kormányzója?
Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1997. máj. 21.)

Histoire de la Hongrie. [Magyarország története.] Monográfia. 11 térképpel. (Nations d’Europe. Paris, Hatier, 1996
2. francia kiad. 2004)
németül
: Geschichte Ungarns Von Anfängen bis zur Gegenwart. [Magyarország története a kezdetektől a jelenig.] Franciából fordította Balla Bálint. Hamburg, 1999
angolul
: A Concise History of Hungary. Ford. Magyar Anna. Cambridge, 2001
2. angol kiad. 2007
3. angol kiad. 2013 és utánnyomások: 2014-től).

F. m.: szerk.: Szovjet film. A harmincéves szovjet film diadalmas útja Magyarországon. Szerk. M. M. 12 táblával. (Bp., Athenaeum, 1950)
Katona József válogatott művei. Vál., a bevezető tanulmányt írta M. M. Sajtó alá rend. Solt Andor. 1 táblával. (Magyar klasszikusok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953)
Katona József: Bánk bán. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955)
A bevezető tanulmányt írta M. M. La Première
Internationale. Recueil de documents. [Az I. Internacionálé. Dokumentumgyűjtemény.] I–IV. köt. Szerk. (Genève, 1962–1971)
L’Alliance de la Démocratie Socialiste. Procès-verbaux de la section de Genève. [Demokratikus Szocialista Szövetség. A genfi szekció jegyzőkönyvei.] Szerk. Bert, Andreasszal. (Genève, 1964)
1871. Jalons
pour une histoire de la Commune de Paris. [1871. Jelzőkarók a Párizsi Kommün történetéhez.] Haan, Tristannal, Haupt, Georges-zsal és Rougerie, Jacques-kal. (Paris, 1973
2. kiad. 1993)
’56 és a franciák
. Francia gondolkodók a magyar forradalomról. A szövegeket vál. Cappelaere, Philippe, az előszót írta M. M. (Bp., Font könyvkiadó, 1993).

F. m.: írásai az Irodalmi Újságban: Kőművesek. Karinthy Ferenc új regénye. (1950. 1.)
Kis Katalin házassága. Filmkritika. (1950. 4.)
Az új félszázad regénye. (1951. 1.)
Az írói élményről. (1951. 8.)
Bánk bán. (1951. 12.)
A Nemzeti Színház Bánk bán előadása. (1951. 14.)
Nyikolaj Osztrovszkij – a pártos író példaképe. (1952. 1.)
Juhász Ferenc: Új versek. (1952. 2.)
A Magyar–Szovjet Barátság Hónapja elé. (1952. 4.)
Az Írókongresszus évfordulójára. (1952. 10.)
Az új színházi évad elé. (1952. 20.)
Ukrajna mezőin. Kornyejcsuk darabjának bemutatója a Nemzeti Színházban. (1953. 2.)
Gátépítők és gátrombolók. (1953. 5.)
Bulgáriai jegyzetek. (1953. 26.)
A gondolat lámpásai. (1954. 2.)
„Mint égő lelkiismeret.
” Zelk Zoltán válogatott és új versei. (1954. 5.)
Filmek csatája Cannes-ban. (1954. 8.)
Párizs két arca… (1954. 11.)
Egy párizsi dal-énekesről. (1954. 15.)
Az Írószövetség őszi vitái elé. (1954. 28.)
Irodalmi nézeteltéréseinkről. (1954. 34.)
Az ember tragédiája. (1955. 5.)
A barátság ereje. (1955. 10.)
A pármai kolostor. (1955. 33.)
Ruy Blas. (1956. 20.).

Irodalom

Irod.: családi források: Müller Mór szabadkai lakos vezetéknevének „Molnár-ra átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Pesti Hírlap, 1884. okt. 20.)
Elhunyt Müller Ede szabadkai lakos, a Zombor és Vidéke szerkesztőjének atyja, 48-as honvéd főhadnagy. (Budapesti Hírlap, 1895. szept. 4.)
Müller Gyula és Müller Mór névváltoztatása Molnárra. (BM 62042–84 és BM 57739–84, Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai. (Bp., 1895)
Elhunyt Fischer Ignác. (Pesti Hírlap, 1896. jan. 4.)
Elhunyt Beck Vilmosné Pollacsek Adél. (Pesti Hírlap, 1911. szept. 24.)
Elhunyt dr. Molnár Dezsőné Fischer Erzsébet, dr. Molnár Dezső kormányfőtanácsos felesége. (Pesti Hírlap, 1932. nov. 24.)
Elhunyt dr. Molnár Mór, az ügyvédi kar régi, kiváló tagja. (Az Est, 1934. jan. 20.)
Dr. Molnár Mór halála. (Magyar Hírlap, 1934. jan. 20.)
Elhunyt dr. Molnár Dezső a színész-szövetség volt elnöke. Kívánságára csendben elhamvasztatjuk. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1965. dec. 5.).

Irod.: egyéb források: Zay László: Beszélgetve és könyvét olvasva. „A jövő reménye a civil társadalom.” Találkozások Molnár Miklóssal. (Magyar Nemzet, 1989. dec. 20.)
Földes Anna: Az Irodalmi Újság öröksége. Budapesti beszélgetés Molnár Miklóssal. (Kritika, 1990. 1.)
László Ágnes: Egy vereség diadala. [Beszélgetés Molnár Miklóssal knyvéről és Nagy Imréről.] (Kurír, 1991. okt. 10.)
Földes Anna: Kéretlen tanúvallomás az Irodalmi Újságról. (Magyar Hírlap, 1991. nov. 9.)
Molnár Miklós: Harminc év. 1956–1986. Molnár Miklós előadása az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1986. évi liebfrauenbergi konferenciáján. (Kritika, 1991. 12.)
Tóbiás Áron: Arcok a mából: Molnár Miklós. Ne féljünk sem az államtól, sem a szomszédtól. (Magyar Nemzet, 1992. febr. 6.)
A. Gergely András: A demokráciája éjszakája és pirkadata. A társadalomtudós Molnár Miklós új könyvéről. [M. M.: Civil társadalom és akiknek nem kell.] (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1994. 2.)
Molnár Miklós: Emigráció. 1–2. (Kritika, 1994. 10–11.)
Panek Sándor: Egy vereség diadala. Beszélgetés 1956-ról és a nemzetközi kormánypolitikáról Molnár Miklós történésszel. (Délvilág, 1994. okt. 22.)
Molnáér Miklós akadémiai székfoglalója. (Unitárius Élet, 1997. 6-7.)
Molnár Miklós: Negyven év múltán. (Kritika, 1998. 1.)
Socialisme, cultures, histoire. Itinéraires et représentations. Mélanges offerts à Miklós Molnár. (Bern–Paris [etc.], 1999)
Molnár Miklós: Irodalmi Újság. (Kritika, 2003. 3.)
Litván György: Molnár Miklós halálára. (Népszabadság, 2003. nov. 28.)
Földes Anna: Búcsú Molnár Miklóstól. (Kritika, 2004. 1.).

Irod.: lexikonok: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–2002. (Bp., 1991–2001)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
.

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-892X-1C2D?cat=293020 (Fischer Elza születési anyakönyve, 1886)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6D33-7R6?cat=292437 (Molnár Antal születési anyakönyve, 1890)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QSQ-G9QF-Q933-3?cat=4121441 (Fischer Ignác halotti anyakönyve, 1896)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6LW9-8SW?i=39&cc=1452460 (Beck Vilmos és Pollacsek Adél házassági anyakönyve, 1897)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D19Q-GGC?i=93 (Molnár Dezső és Fischer Erzsébet házassági anyakönyve, 1905)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DRZ3-8WW?i=158&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A8RFG-696Z (Beck Vilmosné Pollacsek Adél halotti anyakönyve, 1911)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-68RS-WK3?i=244 (Molnár Zsigmond halotti anyakönyve, 1916)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPBF-9NJZ?i=68 (Molnár Miklós születési anyakönyve, 1918)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1D7-5V1?i=152 (Molnár Gyula és Gál Rozália házassági anyakönyve, 1919)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DRD9-KM1?i=128&wc=92QR-3TT%3A40678301%2C43353801%2C1077262702%3Fcc%3D1452460&cc=1452460 (Molnár Gyula halotti anyakönyve, 1932)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4ZQ-GZQ?i=157&cc=1452460 (dr. Molnár Dezsőné Fischer Erzsébet halotti anyakönyve, 1932)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1SL-D1?i=21 (Molnár Mór halotti anyakönyve, 1934)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DT7X-4X?i=83 (Molnár Zsigmondné Hirschmann Berta halotti anyakönyve, 1943)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője