Margalits Ede
Margalits Ede

2024. december 13. Péntek

Margalits Ede

nyelvész, irodalomtörténész, műfordító

Születési adatok

1849. március 17.

Zágráb

Halálozási adatok

1940. június 23.

Eszék


Iskola

A bécsi és párizsi tudományegyetemen tanult, a bp.-i tudományegyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1875).

Életút

A Bajai Állami Tanítóképző Intézet (1870–1871), a Bajai Főgimnázium r. tanára (1871–1885), a zombori gimnázium (1885–1891), majd a bp.-i Horvát Internátus igazgatója (1891–1895). A bp.-i tudományegyetemen a horvát nyelv és irodalom ny. rk. (1895–1899), ny. r. tanára (1899–1914), az eszéki gimnázium nyugdíjas tanára (1918-tól). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) megbízottja és kiküldöttje az újvidéki szerb főgimnáziumban és a zombori szerb tanítóképző iskolában (1895–1914). Szerteágazó tudományos tevékenységet folytatott, elsősorban a magyar és délszláv irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével, délszláv (horvát és szerb) filológiai kutatásokkal foglalkozott. Magyar nyelvre fordított számos szerb és horvát népéneket, elbeszélést, Ivan Mazuranic eposzát. Horvát–magyar, magyar–horvát zsebszótárt, nagyarányú horvát és szerb történelmi repertóriumot, latin és értékes, ma is több kiadásban megjelenő magyar közmondásgyűjteményt szerkesztett, ill. állított össze. A magyar nép és a délszláv népek megbékélését hirdette: a horvátok és a szerbek kulturális igényeit ő közvetítette a magyar kormányok felé. Számtalan szerb nyelvű iskolát létesített, továbbá kezdeményezésére jött létre az újvidéki szerb gimnázium (1910-es évek?), ekkor tüntette ki Szerbia királya a Szent Száva-renddel.

Emlékezet

Baján, majd Zomborban élt, utóbb Budapestre költözött: a fővárosban, az Erzsébetvárosban (VII. kerület Huszár utca) lakott. Az összeomlás után Eszéken telepedett le, s haláláig ott tevékenykedett.

Elismertség

A Bács-Bodrogvármegyei Történelmi Társulat titkára (1885-től), a Budapesti Pázmány Egyesület elnöke. A Szent István Akadémia r. tagja (1916-tól).

Szerkesztés

A Bajai Közlöny, a Bácska c. lapok munkatársa, a Bács-Bodrogmegyei Történelmi Társulat Évkönyve szerkesztője (1885-től).

Főbb művei

F. m.: Párhuzam Vörösmarty és Arany, mint eposköltők között. Egy. doktori értek. is. (Baja, 1875)
Lucanus Pharsaliája. (Baja, 1876)
Emlékbeszéd Deák Ferencz felett. (Baja, 1876
2. kiad. 1881)
Bácskai közmondások és szólásmódok. (Baja, 1877)
Latin– magyar közmondások. (Magyar Nyelvőr, 1878)
Hősi eposzok meséi. Középtanodai segédkönyv. (Bp., 1881)
Három év után. Beszédek és hírlapi cikkek. (Zombor, 1884)
Zrínyi Miklós, a költő. 1–3. (Katholikus Szemle, 1893)
Páter Lukács, a Sólyom, Szlavónia felszabadítója. (Katholikus Szemle, 1894)
Florilegium proverbiorum universae latinitatis. Összeáll. (Bp., 1895)
Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Gyűjtötte és rendezte. (Bp., 1897)
Zrínyi Péter és Frangepán Katalin. – Pethő Gergely és Ratkay György. Horvát–magyar történetírók. (Katholikus Szemle, 1897)
Zrínyi, a költő eddig ismeretlen levelei. (Századok, 1898)
A dalmát tengerpart. Primorje népszokásai. (Ethnographia, 1898)
Horvát–magyar és magyar–horvát zsebszótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. (Az Athenaeum zsebszótárai. 1–2. kiad. Bp., 1898)
Horvát népszokások és babonák Belovár-Kőrösmegyében és Károlyváros vidékén. (Ethnographia, 1899)
A magyar közmondások és szólások rostája. (Nyelvtudományi Közlemények, 1899)
Horvát történelmi repertórium. I–II. köt. (Bp., 1900–1902)
Kötelességek a katholikus irodalommal szemben. (Magyar Állam, 1901)
Magyar tudományosság. (Magyar Szemle, 1901
önállóan: Bp., 1901
3. kiad. 1903)
Karnarutic éneke és a Magyar Zrínyiász. (Századok, 1903)
Kapisztráni Szent János ilokai templomának restaurálása. 3 táblával. (Palánka, 1905)
Kercselich Ádám Boldizsár. (Századok, 1907)
Isten a világ közmondásaiban. Közmondások latin, magyar, német, horvát, szerb, szlovén, szlovák, román, lengyel, cseh, rutén és olasz nyelven, magyar fordítással. I–II. köt. Összeáll. (Bp., 1910)
Supplementum ad opus Florilegium proverbiorum universae latinitatis. Összeáll. (Bp., 1910)
Sententiae in Classicis Latinis. I–III. köt. (Bp., 1911–1913)
Szerb történelmi repertórium. (Bp., 1918)
Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Gyűjtötte és rendezte. Hasonmás kiad. (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata. Bp., 1990
2. kiad. 1993
3. kiad. 1995)
Horvát–magyar és magyar–horvát zsebszótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. Hasonmás kiad. (Bezenye, 2002
2. kiad. 2003)
ford.: Márk királyfi. Kraljevics Márkó. Délszláv népballadák a XIV. és XV. századból. (1–2. Katholikus Szemle, 1896
önállóan: A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből. 26. Bp., 1897
2. kiad. 1899
új kiad. 1999)
Csengics Szmail aga halála. Mazsuranics, Iván eposza. Ford. (Budapesti Szemle, 1896
önállóan: Olcsó Könyvtár. Bp., 1896)
Nikolic, Vladimir: Átok és áldás. Beszély. Ford. (Budapesti Szemle, 1898)
A rigómezei ütközet. Szerb népdal a XIV. századból. Ford. (Bp., 1899)
Senoa, August: A pálosok végrendelkezése. Ford. – Senoa, August: Kővé vált násznép. Ford. (Katholikus Szemle, 1900)
Roskadozó kastélyok. Beszély. Leskovár Jankó után, horvátból ford. (Budapesti Szemle, 1900
önállóan: Olcsó Könyvtár. Bp., 1900)
Lazarevics: Jóvá teszi a nemzet. Elbeszélés. Ford. (Katholikus Szemle, 1900)
Lazarevics: A kútnál. Elbeszélés. Ford. (Katholikus Szemle, 1901).

Irodalom

Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Gulyás Pál: M. E. (Irodalomtörténet, 1940)
Herceg János: M. E. (Kalangya, 1940)
Ijjas Antal: Egy behavazott sírra. (Nemzeti Újság, 1941. febr. 14.)
Veselinovic-Andelic, M.: M. E., a horvát és a szerb irodalom magyar tolmácsolója. (Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1969)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. II. köt. (Újvidék, 2003)
Bene Annamária: M. E. frazeológiai gyűjteményéről. (Magyar Nyelv, 2004).

Megjegyzések

Magyar Irodalmi Lexikon téves halálozási hely: Bp.! MÉL II.: téves halálozási hely: Zombor!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője