Család

Szegényparaszti családból származott. Sz: vitéz Laklia Pál bolhói gazdálkodó (az I. világháborúban szerzett érdemei miért avatták vitézzé), Vidák Mária. F: 1945–1999: Mazaga Anna (1926–1999). Özvegy.

Életút

A két világháború között mezőgazdasági munkásként dolgozott, majd a földosztás során juttatott földjén gazdálkodott (1945–1948). A kezdeményezésére létrejött barcsi Vörös Csillag Tsz tagja (1948–1950), elnöke (1950–1960). Az MKP tagja (1945. ápr.-tól), utóbb szülőfaluja párttitkára. Az MKP, ill. az MDP Barcsi járási (1948–1960) és Somogy megyei Bizottsága vezetőségi tagja (1950–1962). Az MDP KV póttagja (1954. máj. 30.– 1956. okt. 31.), az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1989. febr. 21.) és az MSZMP KB Mezőgazdasági Bizottsága (1960–1962) és Szövetkezetpolitikai Bizottsága tagja (1966–1980). Földművelésügyi miniszter (1960. jan. 15.–1967. ápr. 12.). Az Elnöki Tanács elnöke (1967. ápr. 14.–1987. jún. 25.), az Elnöki Tanács testület tagja (1987. jún. 25.–1989. okt. 23.).

Az MSZMP PB tagja (1975. júl. 2.–1987. jún. 23.).

Országgyűlési képviselő (Somogy megye, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Kaposvár [Somogy megye 3. számú egyéni választókerület], 1967. márc. 19.–1971. ápr. 24.; Barcs [Somogy megye 12. sz. egyéni választókerület], 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; országos lista; 1985. jún. 8.–1989. márc. 8.). A Termelőszövetkezeti Tanács (TT) tagja (1951–1967), a TT elnökségi tagja (1954–1963), a TT elnökhelyettese (1963–1965), elnöke (1965–1967).

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja (1954–1989) és a HNF Elnökségének tagja (1968–1989).

Az általa életre hívott barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet a teljesítménybérezés bevezetésének köszönhetően az ország élenjáró mintagazdaságává, Losonczi Pál pedig az ország egyik megbecsült mezőgazdasági vezetőjévé vált. A részben kezdeményezésére megszervezett Termelőszövetkezeti Tanács alapító (1951-től) elnökségi tagja (1954-től). A tsz eredményei miatt Kossuth-díjjal is jutalmazott Losonczi Pál Kádár János személyi javaslatára bízták meg a földművelésügyi miniszteri tárcával. Hivatali ideje alatt fejeződött be a téeszesítés, és megkezdődött a mezőgazdaság fellendítését célzó reformok kidolgozása (e reformok 1965-től a gazdaság más területein is folytatódtak, végül elvezettek az 1968-ban meginduló új gazdasági mechanizmushoz). Kádár személyzeti politikájának megfelelően a kollektív államfői testület élére paraszti származású politikus került – Losonczi Pál a mezőgazdaságban elért sikeres reformok miatt bízták meg ezzel a feladattal. Államfőként közvetlen befolyást nem gyakorolhatott az ország sorsát meghatározó döntésekre, elsősorban a harmadik világ országaiba tett látogatásaival csupán a kevésbé jelentős külkapcsolatok alakításából vehette ki a részét.

Emlékezet

Bolhón, a magyar–horvát határ mentén, egy Barcstól 15 kilométerre délre lévő kistelepülésen született. Családjával 1946-ban a Barcs határában lévő Szilonicspusztára költözött, itt jött létre az a földbérlő szövetkezet, amelyikből nemsokára megalakult a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A kollektivizálásban és termelésben élenjáró tsz 1952-ben az ország 2. legjobb termelőszövetkezete, és az ország legjobb burgonyatermelő és a legjobb silózó szövetkezete lett. Szakmai munkája révén, de a politika által kínált élmunkásszerepet is felvállalva biztos hátországot épített ki magának Somogy megyében, mint köztiszteletre méltó, „alulról jövő”, választott vezető. Tevékenysége a barcsi tsz fejlődésében meghatározó, sőt a tsz később is szocialista mintagazdaságnak számított, elsősorban a búzavetőmag, a burgonya és a kukorica, ill. a tejtermelés és a sertéstenyésztés terén. Az 1980-as évek elején a beolvadt szövetkezetek révén közel 10 000 hektáron gazdálkodó szervezetet 1981-ig 24 ízben tüntették ki (hétszer a Kiváló Szövetkezet címmel). Nyugdíjasként a közélettől viszavonult, Barcsra költözött, a kaposvári kórházban hunyt el.

Elismerés

Kossuth-díj (a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kiemelkedően jó irányításáért, 1956).

Munka Érdemrend (1953), a Szocialista Munka Hőse (1954), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (III. fokozat, 1954), Szocialista Munkáért Érdemérem (1958), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1979).

Pahlevi Rend láncokkal (iráni, 1969), a Finn Fehér Rózsa Érdemrend nagykeresztje a láncokkal (1970), az Osztrák Köztársaság Becsületrendjének Nagy Csillaga (1970), Szuhebátor Érdemrend (mongol, 1970), a Nílus Rend nagyszalagja (egyiptomi, 1970), a Kongói Érdemrend nagykeresztje (1973), Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973), a Ghána Csillagrend Lovagja (1974), a Lengyel Népköztársasági Érdemrend nagy szalaggal díszített I. fokozata (1974), a Tunéziai Függetlenségi Érdemrend nagyszalagja (1976), Szomália Nagy Csillaga (1976), a Felszabadító Rend aranylánca (venezuelai, 1976), a Perui Naprend briliánsokkal ékesített nagykeresztje (1976), a Manuel Amador Guerrero Rend aranylánca (panamai, 1976), az Azték Sas aranylánca (mexikói, 1978), a nagy szalaggal ékesített Szíriai Omayad Érdemrend (1978), az Ecuadori Köztársaság Érdemkeresztje aranylánccal (1979), a Tengerész Henrik Érdemrend nagy aranylánca (portugál, 1979), az Októberi Forradalom Érdemrendje (szovjet, 1980), a Februári Forradalom Érdemrend I. fokozata (etióp, 1980), Nagy Mubarak Lánca (kuvaiti, 1981), Október 14. Érdemrend (Jemeni NDK, 1981), a Sikatuna Rend I. fokozata (fülöp-szigeteki, 1982), a III. Makariosz Érdemrend nagylánca (ciprusi, 1984), Arany Csillag Érdemrend (vietnami, 1984).