Iskola

Bibanco Gyula pesti kereskedelmi iskolájában tanult (1840-es évek).

Életút

Tanulmányai befejezése után Szegeden kereskedelmi alkalmazott, a forradalom és szabadságharc idején egy vadászzászlóaljban szolgált (hadnagyi rangfokozatot ért el, 1848–1849). Az olasz Adriai Biztosító Társulat pesti vezérügynökségének felügyelője (1850–1857), az Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMABIT, 1857–1861), a Pannonia (1861–1864), a Securitas viszontbiztosító társulatok alapító igazgatója (1864–1883), vezérigazgatója (1883–1898), egyúttal a Bécsi Élet- és Járadékbiztosító Intézet alapító igazgatója is (1882-től).

A Főrendiház örökös tagja (1886–1901).

A magyar biztosító intézmény megalapítója (1857. júl. 15-én), a 19. sz.-i Magyarország legjelentősebb biztosítási szakértője. Később megalapította az EMABIT bécsi képviseletét, ill. több vezér- és főügynökséget létesített az osztrák tartományokban is, majd sorra hozta létre képviseletét Kolozsvárott, Pozsonyban, Aradon, Győrött stb. Az EMABIT a Bach-korszak idején jelentős nemzeti vállalkozásként működött. Lévay kezdeményezte a nemzeti intézmények számára különböző alapítványok létesítését, jelentős összeggel támogatta a Magyar Tudós Társaság új palotájának felépítését. Lévay személyesen is bőkezű mecénás volt, saját vagyonából támogatta a magyar hírlapírók nyugdíjintézetét, egy bp.-i Petőfi-szobor felállítását. 1878-ban az MTA-nak újabb jelentős összeget adományozott: 10 000 forintos alapítványával megalapította az MTA Lévay-díját, amellyel főként közgazdasági műveket jutalmaztak. Érdemeiért 1868-ban kisteleki előnévvel nemesi, 1897-ben magyar bárói rangot kapott.