Iskola

Az MTA tagja (l.: 1962. ápr. 6.; r.: 1973. máj. 11.).

Életút

A grazi és a bécsi műsz. főisk.-n tanult (1926-1931), a bécsi műsz. főisk.-n gépészmérnöki okl. szerzett (1931), a műsz. tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1958), az MTA tagja (l.: 1962. ápr. 6.; r.: 1973. máj. 11.). - A romániai Titan-Nadrag Calan Vasmuvek nándorhegyi telepének üzemmérnöke, majd uo. az építészeti oszt. vezetője (1932- 1939), az Astra Romania Kőolajip. Energetikai Váll. gépészeti vezető mérnöke (1939-1940), kiutasították Romániából (1940). Bp.-en telepedett le, a csepeli Weiss Manfréd Rt. szerkesztési oszt. mérnöke, majd az üzemgazdasági oszt. vezetője (1940- 1946). A Nehézip. Közp. Energia Oszt. vezetője (1946-1949), a Nehézgépip. Közp. cégvezetője, egyúttal a Kazánszerkesztési Iroda és a Kapcsolóberendezéseket Tervező Iroda alapító vezetője (1949-1950), az Erőmű Tervező Iroda (ERőTERV) alapító ig.-ja (1950-1962), a Nehézip. Min. miniszterh.-e (1962-1967). A BME Gépészmérnöki Kar Hőerőművek Tanszék alapító tanszékvezető (1953-1976) egy. tanára (1953. júl. 15.-1978. dec. 31.); közben az egyetem tud. rektorh.-e (1969-1972), emeritusz professzora (1999-2003).Orsz. és nemzetk. villamosenergia-rendszerek kiépítésével, erőművek technikai megoldásának korszerűsítésével, létesítmények gazdaságosságának fokozásával, új energiaforrások alkalmazásával, atomerőművek telepítésének vizsgálatával fogl. Nevéhez fűződik az államosított mo.-i nehézipar rekonstrukciójának irányítása, majd a hazai nagy kondenzációs erőművek tervezésének kialakítása és megvalósítása. Alapvető eredményeket ért el a mo.-i villamosenergia-hálózat nemzetk. szintű fejlesztése terén, az ő hatáskörébe tartozott az összes orsz. hőerőmű és transzformáló állomás mérnöki tervezői munkálatainak irányítása, ill. a vízierőművek gépészeti és villamos tervezői munkáinak elvégzése.