Lengyel Béla
Lengyel Béla

2024. december 8. Vasárnap

Lengyel Béla

irodalomtörténész

Születési adatok

1915. április 27.

Budapest

Halálozási adatok

1997. november 6.

Budapest


Család

Sz: Lengyel Jenő középiskolai tanár, Pollák Izabella. F: 1946-tól Eisler Györgyi középiskolai tanár, Népművészeti Intézet főelőadója, majd a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanára (Munka Érdemrend, arany).

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. (1938), orosz szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1946), az irodalomtudományok kandidátusa (1956).

Életút

A budapesti Abonyi utcai Izraelita Leánygimnázium óraadó, majd r. tanára (1943. okt. 27.–1948. aug. 22.); közben a II. világháború alatt munkaszolgálatos (1943–1945), a budapesti Magyar–Orosz Nyelvű Iskola (= Gorkij Iskola) alapító mb. igazgatója (1948. aug. 23.–1949. jan. 12.). Az Országos Könyvtári Központ munkatársa, a Szovjet Dokumentációs Csoport vezetője (1949. jan. 12.–1950. febr. 28.), az MTA Titkárság Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya szlavisztikai előadója (1950. márc. 1.–1951. júl. 31.), az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központ főelőadója (1951. aug. 1.–1952. okt. 27.). Az ELTE Lenin Intézet Irodalom Tanszéke (1952. okt. 28.–1956. aug. 31.), az átszervezés az újonnan alakult Orosz Tanszék egy. adjunktusa (1956. szept. 1.–1957. okt. 15.), az Egyetemi Könyvtár tud. főmunkatársa (1957. okt. 16.–1964. jún. 30.), az ELTE BTK Összehasonlító és Világirodalmi Tanszéke tud. főmunkatársa (1964. júl. 1.–1980. jún. 30.). C. egy. tanár és nyugdíjas tud. tanácsadó (1980-tól).

Tudományos pályafutásának kezdetén a századvég, ill. a századforduló magyar irodalmával, Komjáthy Jenő (1858–1895), Palágyi Menyhért (1859–1924) és Péterfy Jenő (1850–1899) munkásságával, ill. Friedrich Nietzsche (1844–1900) magyarországi recepciójával foglalkozott. Később érdeklődése a magyar irodalom világirodalmi kapcsolatai felé fordult, elsőként vizsgálta az új orosz (szovjet) irodalom korai magyarországi fogadtatását és hatását a két világháború közötti hazai kulturális életre. Különösen értékesek Makszim Gorkijjal (1868–1936), Gorkij életművének magyarországi hatásával kapcsolatos alapkutatásai és Gorkij, ill. Nietzsche munkásságát összehasonlító munkái. Vizsgálta még a magyarországi irodalom, elsősorban Mikszáth Kálmán (1847–1910) és Móricz Zsigmond (1879–1942) korai oroszországi hatását is. Képzőművészeti írásai is jelentősek. Személyes, jó kapcsolatba került Frans Masereel (1889–1972) belga grafikusművésszel, aki Derkovits Gyula (1894–1934) munkásságával és a hazai politikai röpiratirodalommal foglalkozott. Kezdeményezésére valósult meg Masereel retrospektív kiállítása (a budapesti Szépművészeti Múzeumban (1964-ben).

Elismertség

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság (1952-től) és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja (1978-tól). A gandi (Belgium) Fondation Frans Masereel alapító tagja (1975-től).

Elismerés

Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

Főbb művei

F. m.: Nietzsche magyar utókora. Egy. doktori értek. is. (Minerva Könyvtár. 125. Bp., 1938)
Az új, nagy regény. (Magyar Nyelvőr, 1948)
A százéves Kalevala. (Magyar Nyelvőr, 1949)
Gorkij – az írók és kritikusok tanítómestere. (Irodalomtörténet, 1951)
Irodalomelmélet. Az ELTE Lenin Intézete jegyzete. (Bp., 1953)
Majakovszkij Magyarországon, a felszabadulás előtt. (Magyar–orosz irodalmi kapcsolatok. Szerk. Kovács Endre. Bp., 1956)
József Attila és az októberi forradalom. (Magyar Tudomány, 1957)
Attila József und Lenin. (Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Philologica, 1957)
Les littératures russe et soviétique en Hongrie après la libération. Zöldhelyi Zsuzsával. (Acta Litteraria, 1957)
A szocialista irodalom nemzeti sajátosságairól. (Világirodalmi Figyelő, 1957)
Gorkij családjánál. Gorkij magyar szerzőktől származó könyveiről és bejegyzéseiről. – Gladkov. (Nagyvilág, 1958)
Gladkov. (Szovjet irodalom. Szerk. Kardos László. Bp., 1959)
Mikszáth és Móricz megjelenése az orosz – szovjet – irodalmi köztudatban. – Gorkij ismeretlen írása I. Miklós cárról – a magyar sajtóban. – Heine és Nietzsche levele Liszt Ferenchez a leningrádi Szaltyikov-Scsedrin Könyvtár kézirattárában. (Filológiai Közlöny, 1959)
Emlékezés Gladkovra. Beszélgetés és levélváltás Gladkovval. (Nagyvilág, 1959)
Magyar vonatkozások Gorkij leveleiben. – Derkovits és Gorkij. – Motívumrokonság Turgenyev Az ispán és Nagy Lajos Kastély c. elbeszélésében. (Filológiai Közlöny, 1960)
A magyar írók és a szovjet irodalom az ellenforradalmi korszakban. 1919–1944. – Gorkij alakja és munkássága az ellenforradalmi negyedszázad magyar sajtójában. (Tanulmányok a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok köréből. III. köt. Bp., 1961)
Gorkij rejtélyes magyar ismerőse. – Ki volt Boldog Balázs, Gorkij rejtélyes magyar ismerőse? (Népszabadság, 1961. 144. és 185.)
Tímár Szaniszló. A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban. (Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. I. Bp., 1962)
Szovjet irodalom Magyarországon. 1919–1944. Monográfia és kand. értek. is. (Irodalom – szocializmus. Bp., Akadémiai, 1964)
Masereel Magyarországon az ellenforradalmi negyedszázadban. 1919–1944. (Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. II. Bp., 1965)
Győri-Juhász Jenő. (Nagyvilág, 1965)
Harminc éve halt meg Gorkij. 1. Gorkij a ravatalon. Masereel rajza. 2. Kosztolányi levele Gorkijhoz és Gorkij el nem küldött válasza. A Néró, a véres költő orosz fordításának és kiadásának előzményéről. (Nagyvilág, 1966)
A proletárforradalmi művészet élő múltjáról. – „Virágszedők.” Adalék Masereel magyarországi hatásához. – Van Gogh Munkácsyról. József Attila és Van Gogh. (Művészet, 1966)
Nigjar Hinti Oszman. A modern török költészet magyar származású kimagasló nőalakjáról. – József Attila és Verhaeren. (Filológiai Közlöny, 1967)
Juhász Gyula egyik verséről. (Nagyvilág, 1967)
Gorkij és a képzőművészet. (Művészet, 1968)
Gorkij, a gondolkodó. (Nagyvilág, 1968)
Gorkij és a magyarok. (Népszabadság, 1968. márc. 28.)
Masereel et la Hongrie. (Acta Historiae Artium, 1969)
Marxista Nietzsche-kritika. – Nietzsche és Gorkij a századforduló világirodalmi köztudatában. (Filológiai Közlöny, 1972)
Plehanov Munkácsyról. – Búcsú Frans Masereeltől. (Művészet, 1972)
Frans Masereel emlékére. (Nagyvilág, 1972)
Frans Masereelről. (Művészettörténeti Értesítő, 1972)
Bálint György: Siker és érték. (Kritika, 1972)
Örkényi Strasser István. (Művészettörténeti Értesítő, 1973)
Chagall. (Nagyvilág, 1973)
Madzsar József Petőfiről és Nyekraszovról. (Népszabadság, 1973. 110.)
Nietzsche a századforduló Oroszországában. (Filológiai Közlöny, 1974)
Karl Kraus. (Nagyvilág, 1974)
Kiknek alapított volna köztársaságot Rosa Luxemburg? Karl Kraus vitája egy magyarországi földbirtokosnővel, a nagy forradalmár védelmében. (Népszabadság, 1974. 103.)
Gorkij Rilkéről – Rilke Gorkijról. (Nagyvilág, 1974 és németül: Studia Slavica, 1975)
József Attila Munkások c. versének megnyitó képe és Lessing egyik epigrammája. – Kölcsey Vanitatum vanitasa és Voltaire. (Irodalomtörténet, 1975)
Füst Milán és Karinthy Frigyes a Tanácsköztársaságban. – Magyar kortársak Solohovról. (Kritika, 1975)
Elfelejtett emlékezés József Attiláról, a költő orvosbarátjától. – A költők még élnek és írnak. Bálint György elfelejtett cikke. – A „forradalmi Faust”. Lunacsarszkij születésének századik évfordulóján. (Népszabadság, 1975. 64., 79. és 274.)
Gemeinsame Züge in der Wertung Nietzsches und Gorkis. (Acta Litteraria, 1976)
Frans Masereel – az ember és a művész. („Újnak tenni hitet.” Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből. V. köt. Bp., 1977)
Ady és Gorkij. (Filológiai Közlöny, 1977
németül: Ady und Gorki. Acta Litteraria, 1977)
Szerb Antal arcképéhez. Emlékek, adalékok. (Irodalomtörténet, 1978)
Gorkij és Nietzsche. Két himnusz az emberről. Monográfia és benyújtott doktori értek. is. (Bp., Gondolat, 1979)
Napóleon folklórképe Gorkij Gyermekkoromjában. (Filológiai Közlöny, 1980
németül: Napoleon’s Folklore-Bild in Gorki’s „Meine Kindheit”. Acta Litteraria, 1979)
Gorkij. Kismonográfia. (Bp., Gondolat, 1983)
Bizonfy Ferenc és Schopenhauer. (Filológiai Közlöny, 1983
németül: Acta Litteraria, 1983)
„Lesz egyszer még ünnep a világon.” Egy szólás nemzetközi elágazásaihoz. (Filológiai Közlöny, 1983)
Szemenyei Tót György zsoltárfordítása a grazi egyetemi könyvtárban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1984)
Gorkijról. (Filológiai Közlöny, 1984)
Megjegyzések a Pray-kódex sacramentarium maiusának sanctoraléjához. Négy képpel. (Magyar Könyvszemle, 1984)
On Gorky. Facts and Meditation. (Acta Litteraria, 1985)
Trócsányi Zoltánról – születésének századik évfordulóján. (Filológiai Közlöny, 1986)
Nietzsches Image von Ungarn. (Hungarian Studies, 1986)
Utam Gorkijhoz. (Az élő Gorkij. Szerk. Kovács J. Béla. Bp., 1987)
Der Mensch Gorkis und Nietzsches Übermensch. Ein hermeneutischer und ideengeschichtlicher Vergleich. (Acta Litteraria, 1988)
Nietzsche képe a magyarokról. (Nagyvilág, 1988)
Nietzsches persönliche Beziehungen zu Ungarn. (Német filológiai tanulmányok, 1990)
Karl Krausról – magyar szemmel. – Thienemann Tivadar levelei az emigrációból. Születésének századik évfordulójára. (Nagyvilág, 1990)
Nietzsche und die Russen. (Német filológiai tanulmányok, 1991)
Vis-à-vis zu Masereel. Erinnerungen, Dokumente. (Acta Historiae Artium, 1994)
Nietzsches Image von Ungarn. Nietzsches ungarische Nachwelt – im Spiegel der sechs Jahrzehnte langen Forschungen eines ungarischen Wissenschaftlers. Tanulmányok. (Bp., 1999).

F. m.: szerk.: A Szovjetunió népeinek irodalma. Világirodalmi antológia. V. Egy. segédkönyv. Összeáll. (Bp., 1958)
Lunacsarszkij, Anatolij Vasziljevics: Irodalmi tanulmányok. Vál. Erdődi József. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Nyilas Verával. (Auróra. 12. Bp., 1959)
Gladkov, Fjodor Vasziljevics: Cement. Regény. Ford. Makai Imre, az utószót írta L. B. (Milliók Könyve. 3. kiad. Bp., 1964)
A világirodalom ars poéticái. Összeáll. Vincze Flórával. A bevezető tanulmányt írta Kardos László. (Bp., 1965)
Összehasonlító irodalomtörténeti szöveggyűjtemény. Összeáll. (Bp., 1977)
Az összehasonlító irodalomtörténet klasszikusai. (2. jav. kiad. Bp., 1995).

Irodalom

Irod.: írásairól: Sipos István: L. B.: Szovjet irodalom Magyarországon. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965)
Németh G. Béla: Kinagyított térképrajz – komparatisztikával. L. B.: Gorkij és Nietzsche. Két himnusz az emberről. (Nagyvilág, 1980)
Demény János: Nietzsche és Gorkij – Bartók ifjúkori leveleiben. L. B. megjelenésének alkalmából. (Alföld, 1981)
Ratzky Rita: L. B.: Gorkij és Nietzsche. Két himnusz az emberről. (Helikon, 1984).

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2018

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője