Lénárd Sándor
író, műfordító, orvos
Névváltozatok
Lénard A. Sándor; Lenard, Alexander
Születési adatok
1910. március 9.
Budapest
Halálozási adatok
1972. április 13.
Dona Emma, Brazília
Család
Nagyszülei: Levy, Carl és Weller, Ida Johanna; Hoffmann Sándor állatorvos és Lővy Borbála.
Szülei: Lénárd Jenő (= 1909-ig Levy, Eugen Isak, 1878. máj. 2. Krefeld, Németország–1924. dec. 2. Bécs) filozófus, orientalista, Hoffmann Ilona (1888. ápr. 4. Bp.–1938. jan. 6. Bécs). Apja testvére: Lénárd Róbert (= Levy, Robert Jakob, 1879. ápr. 30. Krefeld–1936. szept. 22. Bp.) grafikusművész.
Testvére: Lénárd Johanna (1913. márc. 28. Bp.–1961) és Lénárd Károly (1921. febr. 25. Bp.–1944. okt.).
Felesége:
1. 1936–1950: Coste, Gerda (= Coste-Buchner, Gerda, 1915. okt. 30. Hof, Bajorország, Németország). Fia: Lenard, Hans-Gerd (1936. júl. 29. Altstrassenfeld, Bajorország, Németország–2015)
2. 1950–1972: Arborio di Gattinara, Andrietta (1920–2011). Fia: Lenard, Giovanni Sebastiano (1946. febr. 14.).
Iskola
Középiskoláit Bécsben (a Theresianumban, 1920–1921) és Klosterneuburgban végezte (1921–1928), a klosterneuburgi reálgimnáziumban éretts. (1928), a bécsi tudományegyetemen orvostanhallgató (1928–1935), tanulmányait nem fejezte be.
Egyes adatok szerint Olaszországban, az 1940-es években bölcsészdoktori okl. szerzett (olaszországi tartózkodása idején azonban a doktori címet).
Életút
A családja Ausztriában telepedett le (1918), az ország német bekebelezéséig Bécsben éltek (1918–1938. márc.), az Anschluss után Olaszországban telepedett le (1938–1951), majd haláláig Brazíliában tevékenykedett (1951–1972). Olaszországban kezdetben munkanélküli, ill. alkalmi munkákból élt (1938–1942), néhány év alatt elsajátította az olasz nyelvet és annak több dialektusát, valamint spanyolul, hollandul és norvégül is tanult. Kiváló nyelvtudása révén angolt tanított, valamint műfordítói és tolmácsi feladatokat is ellátott. Róma német megszállása idején (1943. szept.–1944. jún.) a Szabad Magyar Szövetség tagjaként részt vett az antifasiszta ellenállásban.
A II. világháború után került kapcsolatba a Római Magyar Akadémiával (= Római Magyar Intézet). Megbízták klasszikus és magyar irodalmi művek olaszra fordításával, majd Kardos Tibor (1908–1973) kinevezte az intézet orvosává (1946–1949). Az Akadémia ellehetetlenítése után még egy rövid ideig műfordítóként működött (1949–1951). Az ENSZ Menekültügyi Szervezete (International Refugee Organization, IRO) megkeresésére Brazíliába költözött (kétheti hajóút után érkezett meg Rio de Janeiróba, 1952. febr. 15-én). Néhány évig Paraná államban, egy ólombányában orvosi feladatokat látott el és a francia–brazil tulajdonban lévő bányavállalat alkalmazottainak gyermekeit tanította angol, portugál és latin nyelvre (1951–1953). Egberto Silva segédorvosa São Paulóban és a Kultúra c. São Pauló-i lap főmunkatársa (1953–1956). Az amerikai, dél-karolinai Charleston College latin–görög tanára (1967–1969). A német telepesek általa alapított Blumenauban (Santa Catarina állam, 1956–1960) élt, majd utolsó éveiben Dona Emmában telepedett le (1960-tól). A civilizációtól távol lévő brazíliai kistelepülésen orvosi és tanítói szolgálatot vállalt, ill. szépirodalmi műveit, tudományos dolgozatait és műfordításait rendezte sajtó alá.
Lénárd Sándor első írásai, filozófiai, nyelvészeti, művelődés- és orvostörténeti tudományos dolgozatai olasz nyelven jelentek meg (Rómában, 1945-től). Német nyelvű versesköteteket 1947-től jegyzett, közülük néhányat a világhírű szobrászművész, Amerigo Tot (= Tóth Imre, 1909–1984) rajzaival és fametszeteivel illusztrált. Kardos Tibor, a Római Magyar Intézet igazgatója biztatására kezdett el magyar műveket olaszra (és más újlatin nyelvre) fordítani. Az intézet vendégei az 1940-es években a magyar szellemi élet kiválóságai voltak, akik közül Lénárd Sándor elsősorban az Újhold szépirodalmi folyóirat köré gyűlt fiatal írókkal, költőkkel, esszéistákkal (= a Nyugat negyedik nemzedéke) került közeli barátságba. Mindenekelőtt Weöres Sándorral, Károlyi Amyval; Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel, valamint a klasszika-filológus Kerényi Károllyal alakult ki értékes levelezése. Barátai azt tanácsolták, hogy térjen haza, „az új demokráciába”, állítólag egy könyvtári állást (más adatok szerint egy orvostörténeti katedrát) is felajánlottak számára. Lénárd azonban Brazíliát választotta, egy ólombánya francia alkalmazottainak gyermekeit tanította angol és latin nyelvre. Zseniális elgondolása, hogy az egyik legnépszerűbb angol nyelvű mesekönyvet, Alan Alexander Milne Micimackó (Winnie-the-Pooh, 1935) c. művét latin nyelvre fordítja. Korábban úgy tanított gyermekeket angol nyelvre, hogy a Micimackó történeteit mesélte el, most úgy gondolta, hogy ami az angol nyelv tanításában segített, az talán segíthet a latin nyelv elsajátításában is. A fordítás 1958-ban São Paulóban jelent meg (Vinnie Ille Pu címmel, az eredeti Ernest Howard Shepard illusztrációkkal), s több mint hatvan év alatt közel száz kiadást és utánnyomást élt meg. Első nem angol nyelvű könyvként 1960-ban felkerült a New York Times bestseller listájára (máig az egyetlen latin nyelvű könyvként). A latin fordítást a világ számos országában pedagógiai segédkönyvként használják gyermekek latinnyelv-oktatásában. Brazíliában megnyerte az O Céu é o Limite (A határ a csillagos ég) c. országos televíziós vetélkedőt. A verseny témakvíz volt, amelynek lényege, hogy a játékosnak egy maga választotta szakterületen egyre nehezebb kérdésekre kellett azonnal válaszolnia. Lénárd kiváló zenei ismeretekkel rendelkezett, Johann Sebastian Bach életét pedig különösen alaposan ismerte. A 200 000 cruzeirós fődíjból gyógyszertárat vásárolt Blumenauban.
Az 1950-es években bekapcsolódott a brazíliai magyar emigráció életébe. Megismerkedett Landy Dezső (1908–1990) könyvkiadóval és Kende Imre szerkesztővel, valamint Rónay Pál műfordítóval (a Pál utcai fiúk portugál fordítójával). Hosszú évek után először magyar nyelven kezdett el kisprózai műveket és publicisztikákat írni a Kultúra c. lapban (1953-tól). Itt közölt először részleteket a római éveiről szóló visszaemlékezéseiből. 1956-ban súlyosan megbetegedett (agyvérzést kapott), felgyógyulása után, 1960-ban eladta patikáját és visszavonult a Dona Emma-i „láthatatlan házba”, hogy befejezze önéletírásait, és hogy rendezze műfordításait. Napjainak nagy részét írással, ill. kertészkedéssel és gyógyítással töltötte. A brazíliai kistelepülés a magyar emigráció egyik szellemi központjává vált, sőt a fordításai révén nemzetközileg is ismertté váló Lénárd Sándor négy kontinens több tucat jelentős irodalmi személyiségével (írókkal, költőkkel, műfordítókkal rádiós és televíziós szerkesztőkkel, klasszika-filológusokkal, történészekkel) igen kiterjedt levelezést folytatott. A Völgy a világ végén c. regénye angol nyelvű kiadásának előszavát Robert Graves, a világhírű brit ókortörténész írta. Brazíliai alkotó magányában sem hagyott fel a klasszikus magyar irodalom idegennyelvű tolmácsolásával. Miután lefordította Szerb Antal A királyné nyaklánca c. történelmi regényét, a kéziratot elküldte az író özvegyének. Szerb Klára (= Szerb Antalné Bálint Klára, 1913–1992) érdeklődő levélben válaszolt Lénárd megkeresésére. Az egyre sűrűbb levélváltás után Lénárd Sándor elküldte a Völgy a világ végén kéziratát. A könyv Szerb Klára közreműködésével a Magvető Könyvkiadónál jelent meg 1967-ben. (Lesznai Anna Kezdetben volt a kert [1966] c. műve mellett ez volt a második mű, amelyik nyugati emigráns szerzőtől a Kádár-korszakban megjelenhetett.) Lénárd Sándort a magyar irodalmi életbe Szerb Klára vezette be. Első Magyarországon megjelent művének meglepően nagy sikere után rávette, hogy küldje el a Római történetek kéziratát is. Lénárd Sándor naponta igen sok levelet írt, munkamódszeréhez hozzátartozott, hogy levélben fogalmazza meg gondolatait. Miután erről a tulajdonságáról – szintén levélben! – beszámolt Szerb Klárának, az asszony arra biztatta, hogy írja meg egy napja történetét. (Mind a Római történetek. mind az Egy nap a láthatatlan házban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg 1969-ben, ez utóbbi Szerb Klára gondozásában.)
Lénárd négy szemesztert vállalt az Egyesült Államokban, a dél-karolinai Charleston College-ban (1967/68–1968/69). Ekkort történt, hogy Erich Erdstein, a brazíliai curitibai rendőrség tolmácsa azt a feladatot kapta, hogy nyomozzon a brazíliai déli területeken lévő német kolóniákban, mert ott több náci háborús bűnös is rejtőzhet. Erdsteint úgy informálták, hogy itt rejtőzködik Josef Mengele, a hírhedt auschwitzi orvos, aki közel egymillió ember haláláért felelős. Erdstein több németajkú települést is végigjárt, Lénárd nyomát Blumenauból követte Dona Emmáig. Először a People című magazinban (1968. szept.), majd a stuttgarti Neue Revue-ben (1969. jan. 12.) írta meg, hogy Lénárd Sándor azonos Josef Mengelével. Valójában Erdstein először azt állította, hogy elfogta Mengelét, aki ellenállást tanúsított, ezért lelőtte. Az elhunyt fotója azonban Lénárd Sándort ábrázolta, aki akkor éppen Amerikában tartózkodott. Lénárd tiltakozott személye meghurcolása miatt, így azonban már rá terelődött a gyanú: „Mengele” tehát mégsem halt meg, túlélte… Lénárd távollétében a brazíliai hatóságok házkutatást tartottak Dona Emma-i otthonában. Végül São Pauló-i barátai természetesen tisztázták az elképesztő vádak alól, az eset azonban bejárta a világsajtót, utóbb maga Lénárd Sándor foglalta össze a történetet (előbb német nyelven a Stuttgarter Zeitungban, utóbb magyar nyelven is egy elbeszélésben). A rágalomtörténetből Spiró György írt komédiát Helló, doktor Mengele! címmel (2013-ban).
Emlékezet
Lénárd Sándor Budapesten született, ám mindössze nyolc évet élt Magyarországon (huszonegy évet Brazíliában, általában São Paulóban és Dona Emmában; huszat Ausztriában, Bécsben; tizenhárom esztendőt Olaszországban, Rómában). Anyanyelve a magyar volt, olaszul elsősorban művészeti, orvos- és művelődéstörténeti tanulmányokat jelentetett meg, verseit és prózai művei egy részét németül, prózai művei többségét angolul és németül írta. Tizenhárom nyelven írt és olvasott (magyarul, angolul, németül, latinul, ó- és újgörögül, hollandul, ill. a skandináv nyelveken és valamennyi modern latin nyelven és több olasz nyelvjáráson kívül néhány brazíliai indián nyelven is!). Élete utolsó éveiben a magyar irodalmi közélet is felfedezte, legfontosabb prózai művei megjelenhettek magyar nyelven is. Érdekesség, hogy munkáit más-más magyar szerzői névváltozat alatt adták ki: Lenard Alexander, Lénard A. Sándor és Lénard Sándor voltak a leggyakoribbak (halála után öt évvel, 1977-től állandósult az eredeti Lénárd Sándor név).
Lénárd Sándor Dona Emma településen hunyt el. Halálát a hozzá legközelebb álló öt nyelven, saját kezűleg, előre elkészített és illusztrált értesítőn maga közölte a világgal. Temetésén Bach H-moll miséje hangzott fel, sírja a maga ültette, azóta hatalmassá nőtt fenyők tövében van.
Halála után özvegye, Andrietta Lénárd alapítványt tett férje, Lénárd Sándor emlékére. A Lénárd Sándor-díj alapítvány kezelését a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége az Ókortudományi Társaságra bízta. A díjat 1974-től kétévente adják át az ókori latin nyelv tudományos tanulmányozásának előmozdítására és az ókori latin filológia magyarországi utánpótlásának biztosítására. Emlékét őrzi a Lénárd Sándor munkássága tisztelőiből megalakult Lénárd-szeminárium (2000-től Lénárd Társaság). Születésének 100. évfordulóján budapesti szülőházán (VII. kerület Erzsébet körút 23.) emléktáblát avattak (2010. márc. 9-én). Portrészobrát az itáliai barát Amerigo Tot készítette el. Munkásságával – többek között – Gálffi László színművész foglalkozott. Gálffi DLA-értekezést írt és filmet is forgatott életéről (2003-ban).
Főbb művei
F. m.: De officio medici. Contributo alla storia dell’etica medica. (Biblioteca dell’Accademia d’Ungheria in Roma. Nuova seria 17. Roma, 1947)
Controllo della concezione e limitazione della prole. (Roma, 1947)
Ex Ponto. [Német nyelvű versek. Lenard, Alexander néven.] Ill. Tot, Amerigo. (Roma, 1947)
Andrietta. Mit fünf Federzeichungen von Hansi Staël von Holstein [Német nyelvű versek. Lenard, Alexander néven. Ill. Staël von Holstein, Hansi.] (Roma, 1949)
Orgelbüchlein. [Német nyelvű versek. Lenard, Alexander néven.] (Roma, 1949)
Asche. [Német nyelvű versek Lenard, Alexander néven.] (Roma, 1949)
Die Leute sagen. [Német nyelvű versek. Lenard, Alexander néven. Bibliofil, számozott kiadvány.] (Roma, 1949)
Il bambino sano e malato. (Roma, 1950)
Partorire senza dolore. (Roma, 1950)
Zwischen den Geistern und den Utopien. [Német nyelvű versek. Lenard, Alexander néven.] (Róma, 1951)
Ex Ponto. Gedichte. (Wien–Bad Bocklet–Zürich, 1954)
Am Ende der Via Condotti. Aus einem kommenden Roman. [Római történetek. Német nyelvű prózai írások.] (Stuttgart, 1963
olaszul: Roma, 1938–1943. Dialoghi clandestini del tempo di guerra. Ford. Vajdovics Zsuzsanna és Zalán Magda. Cassino, 2008
angolul: Stories of Rome. Ford. Baczoni Márk. Bp., Corvina Könyvkiadó, 2013)
Die Kuh auf dem Bast. Mit Tuschzeichungen des Autors. [Völgy a világ végén. Regény. A szerző tusrajzaival.] (Stuttgart, 1963
angolul: The Valley of the Latin Bear. Az előszót írta Graves, Robert. New York, 1965
hollandul: Utrecht–Antwerpen, 1965
cseh nyelven: Praha, 1986)
Sieben Tage Babylonisch. [Nyelvészeti tanulmányok.] (Stutgart, 1964)
Die röhmische Kuche. (München, 1967
angolul: The Fine Art of Roman Cooking. New York, 1966)
Brief aus Brasilien. (Bergisch Gladbach, 1965)
Ein Tag im unsichtbaren Haus. Roman. [Regény.] (Stuttgart, 1970
2. kiad. München, 1972)
Gedichte und Übersetzungen. (Blumenau, 1970)
Die Kuh auf dem Bast. – Ein Tag im unsichtbaren Haus. (Wien, 1972)
Am Ende der Via Condotti. Römische Geschichten. [Szerk. Dalos György.] (München, 2017).
F. m.: ford.: Viaggio in Autunno. Romanzo. [Molnár Ferenc: Őszi utazás. Regény. Olaszra ford. Lenárd, Alessandro.] (Roma, 1946)
Milne, Alan Alexander: Vinnie Ille Pu. In Latinum conversus auctore Alexandre Lenardo, librum exornavit Ernest Howard Shepard. Notes and Glossary Walker, Israel. [Milne, A. A.: Micimackó. Latin nyelvre ford.] (São Paulo, 1958
New York, 1960, 1987 és 1991
London, 1960, 1967 és 1975
Stuttgart, 1962
Bp., Balassi Kiadó, 1996)
Maximi et auritii malefacta. (Florentiae, 1959)
Tristitia salve. [Sagan, Françoise: Regény. Latin nyelvre ford. Lenard, Alexander] (Paris, 1963
São Paulo, 1963
Stockholm, 1963
Stuttgart, 1964)
Marie Antoinette, oder die unbeglichene Schuld. [Szerb Antal: A királyné nyaklánca. Regény. Németre ford. Lenard, Alexander.] (Stuttgart, 1966)
Die Sieben Tage des Abraham Bogatir. [Kardos G. György: Abraham Bogatir hét napja. Regény. Németre ford. Lenard, Alexander.] (Stuttgart, 1970)
Maximi et Mauritii malefacta. [Busch, Wilhelm: Max és Móric. Regény. Latin nyelvre ford. Lénárd Sándor.] (Editio plurilingua. 4. Kaposvár, 2000).
F. m.: magyar nyelven megjelent művei: Völgy a világ végén. Regény. Lenard, Alexander néven. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1967)
Egy nap a láthatatlan házban. Regény. Lénard A. Sándor néven. Sajtó alá rend. Szerb Antalné. Az illusztráció és a védőborító a szerző munkája. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)
Római történetek. Két kisregény. Lénard A. Sándor néven. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)
Völgy a világ végén és más történetek. [Regények, elbeszélések.] Vál. Szerb Antalné, a bevezetést írta Kardos G. György. (2. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1973
4. kiad. 1985)
Egy nap a láthatatlan házban. Regény. Lénard Sándor néven. (Magvető Zsebkönyvtár. 3. kiad. Bp., 1977)
A római konyha. Lénard Sándor néven. Ford.: Tandori Ágnes és Tandori Dezső. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1986
új kiad. 2004)
Völgy a világ végén. Regény. Lénárd Sándor néven. (4. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 2002
5. kiad. 2005)
Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában. Lénárd Sándor írásai nyelvekről. Szerk. Siklós Péter, a német nyelvű írásokat ford. Terts István. A szerző illusztrációival. Műveinek bibliográfiájával. (Bp., Typotex Kiadó, 2003
2. kiad. 2005
3. kiad. 2010)
Egy nap a láthatatlan házban. Regény. Lénárd Sándor néven. (5. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 2005)
Családtörténeteim. Levelek fiaimhoz. Lénárd Sándor hagyatékából. Ford. Siklós Péter és Vajdovics Zsuzsanna. (Bp., Typotex Kiadó, 2010)
Római történetek. (2. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 2010).
F. m.: kisebb írásai: Hogyan lett belőlem Bormann és Mengele? (Népszabadság, 1969. febr. 2.)
Útban Luciához. Elbeszélés. (Új Írás, 1969. 6.)
A Nagy Medve a tengerbe fúl. New Yorktól Santosig. Elbeszélés. (Új Írás, 1970. 4.)
A Nagy Medve a tengerbe fúl. New Yorktól Santosig. 1–2. Elbeszélés. (Új Kelet, 1970. máj. 26.–1970. jún. 2.)
Charlestonban. Elbeszélés. (Új Írás, 1971. 2.)
Élő latin. (Filológiai Közlöny, 1971. 1-2.)
A Nagy Medve a tengerbe fúl. New Yorktól Santosig. Elbeszélés. (Rakéta Regényújság, 1982. 45.)
Hogyan lett belőlem Bormann és Mengele? (Rakéta Regényújság, 1985. 35.)
The 1965 Letters. A Selection. [Szerb Klára és Lénárd Sándor levelezése.] – A Day in the Invisible House. Ford. Pheby Krisztina. (The Hungarian Quarterly, 2008).
Irodalom
Irod.: források és műveiről: Szerb Antalné: Babits Mihály és Lénárd Sándor. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. 5-6.)
Abody Béla: Arany, ami fénylik. L. S.: Római történetek. (Élet és Irodalom, 1969. 3.)
Devecseri Gábor: Egy nap a láthatatlan házban. (Élet és Irodalom, 1969. 51.)
Erdstein megölte Mengelét? (Magyarország, 1969. 8.)
Dr. Lénard Sándor, magyar író és az ál-Mengele. (Magyarorság, 1969. 9.)
Szerb Antalné: Lénard A. Sándorról. (Új Írás, 1969. 6.)
Te deum a győzelemért. A 60 éves Lénárd A. Sándort köszöntjük. (Élet és Irodalom, 1970. 13.)
Vásárhelyi Vera: Ház a világ végén. L. S.: Egy nap a láthatatlan házban. (Katolikus Szemle, 1970. 4.)
Halálhír. (†ápr. 14. Magyar Hírlap–Népszava, 1972. ápr. 27.)
Elhunyt Lénárd Sándor. (†ápr. 14. Népszabadság, 1972. ápr. 27.)
Meghalt Lénárd Sándor. (†ápr. 14. Magyar Nemzet, 1972. ápr. 27.)
Bélley Pál: Sírdomb a világ végén. [Lénárd A. Sándor.] (Magyar Hírlap, 1972. ápr. 29.)
b. p.: Egy író, akinek élete kész regény volt. Lénárd Sándor emlékére. (Új Kelet, 1972. máj. 9.)
Kardos G. György: Ember a világ végén. Lénárd Sándor halálára. (Élet és Irodalom, 1972. 19.)
Kardos Tibor: Búcsú a Völgy orvosától. Lénárd Sándor emléke. (Magyar Nemzet, 1972. máj. 14. és (K. T.: Az emberiség műhelyei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973)
Szerb Antalné: Lénárd Sándor. (Nagyvilág, 1972. 8.)
Cseres Tibor: Honvágy. L. S.: Völgy a világ végén. (Élet és Irodalom, 1973. 26.)
Lévai Jenő: Furcsa „irodalmi” per. (Magyar Nemzet, 1973. dec. 14.)
Harmatta János: Lénárd Sándor-díj. (Antik Tanulmányok, 1974. 2.)
Ki volt Lénárd Sándor? Szerb Antalnével beszélget Rapcsányi László. (Kortárs, 1985. 2.)
Tolnai Gábor: Szóbeli jegyzék. Róma, 1949–1950. Lénard Sándor, az orvos és az író. (Új Írás, 1987. 1.)
Csányi László: A megtagadhatatlan nyelv. Lénard Sándor történetei. (Új Írás, 1987. 4.)
Lomb Kató: Lénard Sándor. (Lomb Kató: Bábeli harmónia. Interjú Európa híres, soknyelvű embereivel. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1988)
Kardos G. György: Ember a világ végén. Gálffi László Lénard Sándorról. (Kurír, 1990. nov. 24.)
Elzász: A Micimackó latin nyelvű fordítója. (Csongrád megyei Hírlap, 1995. aug. 5.)
Nemes Béla: Két magyar egyházi ének fordítástörténete. Soós Géza és Lénárd Sándor levelezési anyagából. (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, VIII. Bp., 1997)
Quo in capite Pu visitatum it et in angustias incurrit. [Lénárd Sándor munkásságáról.] Összeáll. Závodszky P. Árpád. (Reform, 1997. 1.)
Kicsi Sándor András: L. S.: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában. (Modern Nyelvoktatás, 2004. 1.)
Arday Géza: Lénárd Sándor völgye a világ végén. (Mikes International, 2008. 2.)
Cservenka Judit: Író a világ végén. Száz éve született Lénárd Sándor. (Nyelvünk és Kultúránk, 2010. 4.)
Osváth W. László: A bámulatosan sokoldalú Lénárd Sándor. Tristitia Salve. (Magyar Nemzet, 2010. márc. 27.)
Sinkovits Péter: Száz éve született Lénard Sándor. Levelek a magány rezervátumából. (Magyar Szó, 2010. nov. 29.)
Tárnok Attila: L. S.: Családtörténeteim. (Szépirodalmi Figyelő, 2011. 2.)
Balázs Géza: Humanista köztársaság a Nyugat anyanyelvén. (Édes Anyanyelvünk, 2013. 4.)
Darida Benedek: A filosz és a serpenyő találkozása az örök városban. Lénard Sándor és A római konyha. (Hévíz [folyóirat], 2015. 2.)
Miklós Gábor: Akit Mengelének hittek. [Lénárd Sándorról.] (Népszabadság, 2016. máj. 7.)
Ágoston Szász Katalin: A láthatatlan ház lakója. (Fejér megyei Hírlap, 2019. márc. 2.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások és szépirodalom: Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Hungarians in America. Szerk. Szy Tibor. (New York City, 1966)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Mildschütz, Koloman: Bibliographie der ungarischen Exilpresse. 1945–1947. (München, 1977)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. I–IV. köt. (Calgary, 1992–1998)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Böszörményi Zoltán: Füst. Lénárd-novellák. Ill. Részegh Botond. (Bp., Ulpius-ház, 2012)
Spiró György: Helló, doktor Mengele! Komédia 18 jelenetben. (Mozgó Világ, 2013. 7-8. és S. Gy.: Drámák. VI. köt. Bp, Scolar Kiadó, 2015)
Lénárt-Cheng Helga–Vajdovics Zsuzsa: Lénárd Sándor. Világok vándora. (Bp., L’Harmattan Kiadó, 2015).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DT97-HXF?i=113&wc=92QL-DPD%3A40678301%2C54933001%2C1077272301&cc=1452460 (Lénárd Sándor születési anyakönyve)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6LN9-TD6?i=248 (Lénárd Róbert halotti anyakönyve)
http://www.szfe.hu/wp-content/uploads/2016/09/galffi_laszlo_dolgozat.pdf (Gálffi László: Lénárd Sándor. DLA-értekezés. Bp., 2003).
https://mek.oszk.hu/kiallitas/lenard/ (Az Országos Széchényi Könyvtár honlapja)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2021
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)