Iskola

Középiskoláit (1840-1843) és az egyetemet (1846–1849) és a tanítóképző intézetet is Prágában végezte (1850–1851); közben a csehországi Teplicben egy nagykereskedő segédkönyvvezetője, majd uo. nevelő (1843–1846), ill. br. Habern házánál szintén nevelőként működött (1849–1850). Csak az 1850-es években tanult meg magyarul.

Életút

Mährisch-Neustadtban házitanító, egyúttal behatóan foglalkozott a természettudományokkal (1852–1853), Ludenburgban altanító (1853). Magyarországon telepedett le: Tatán igazgató-tanító (1854–1857), a pesti izraelita mintaiskola alapító tanítója (1857–1858), a mintaiskolai tanítóképző intézet igazgatója (1858–1867), a pesti állami tanítóképző intézetek igazgatója (1868– 1889), nyugdíjazták (1889). Az Országos Közoktatási Tanács tagja (1869-től). A 19. sz. egyik jelentős pedagógusa. Tatai működése idején ő adta ki az első népiskolai értesítőt, s az ottani tanítóképző intézetet főiskolai rangra emelte. Miután a budai helytartótanács Pestre helyezte megszervezte az első izraelita mintatanodát, ill. később azt tanítóképezdévé alakította. A pesti zsidók támogatásával megalapította az Országos Izraelita Tanítóegyesületet (1867-ben), majd Mayer Miksával és Molnár Aladárral részt vett az Országos Nőiparegyesület alapításában. De ő rakta le az Országos Paedagogiai Múzeum alapjait is. A magyar kormány megbízta a népiskolai magyar olvasó- és tankönyvek német nyelvre történő átdolgozásával. ő honosította meg a szünidei gyermektelepeket is. Műfordítóként számos magyar pedagógiai szakmunkát tolmácsolt német nyelvre. Végrendeletében 40 000 koronát adott az MTA-nak.

Emlékezet

A hazai tanítók 1882-ben megünnepelték 25 éves működését, ebből az alkalomból arany tollat adtak át neki. A magyar kormány és az Országos Izraelita Tanítóegyesület születésének 70. évfordulójáról is megemlékezett (1897-ben).

Szerkesztés

Az Izraelita Mintaiskola és az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet Értesítője szerkesztője (1857-1867).