Lázár György
Lázár György

2024. december 8. Vasárnap

Lázár György

politikus, miniszterelnök

Születési adatok

1924. szeptember 25.

Isaszeg, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

2014. október 2.

Budapest


Család

Sz: Lázár Mihály asztalosmester, majd az Iparművészeti Múzeum asztalos-restaurátora, Fehér Etel. Fia: Lázár György (1949–) történész, levéltáros, kandidátus.

Iskola

Az Állami Felső Ipariskola faipari tagozatán végzett (1942), az MKKE hallgatója, de tanulmányait nem fejezte be (1950?–1954?).

Életút

A Haas és Somogyi Rt. műszaki rajzolója (1942–1944), majd leventeként munkaszolgálatot teljesített (1944. dec.–1945. jan.), Budapesten szovjet fogságba esett, utóbb önként jelentkezett az új, szerveződő honvédségbe (1945. márc.). Leszerelése után visszatért régi munkahelyére (1945. jún.), az államosítás után a Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat műszaki rajzolója (1946–1948). Az SZDP (1945–1948), az MDP tagja (1948-tól). Az Országos Tervhivatal (OT) előadója (1948–1950), az OT Közgazdasági Főosztálya főosztályvezető-helyettese, mb. főosztályvezetője (1950–1953), főosztályvezetője (1953–1957), az OT Éves Tervek Főosztálya vezetője (1957–1958). Az OT elnökhelyettese (1958. jún. 16.–1970. jan. 30.). Munkaügyi miniszter (1970. jan. 30.–1973. jún. 29.), a Minisztertanács elnökhelyettese (1973. jún. 29.–1975. máj. 15.), a Minisztertanács elnöke (1975. máj. 15.–1987. jún. 25.). A Központi Népi Ellenőrző Bizottság (KNEB) tagja (1963–1968). Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács társelnöke (1970–1973). Az Állami Tervbizottság elnöke (1973–1975).

Az MSZMP KB tagja (1970. nov. 28.–1988. máj. 22.) az MSZMP PB tagja (1975. márc. 22.–1988. máj. 22.). Az MSZMP főtitkárhelyettese (1987. jún. 25.–1988. máj. 22.).

Országgyűlési képviselő (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5. sz. választókerület, 1975. jún. 15.–1980. jún. 8. és 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; országos lista, 1985. jún. 8.–1988. jún. 29.). A Minisztertanács elnöke (1975. máj. 15.–1987. jún. 25.).

A Közalkalmazottak Szakszervezete KV tagja.

Lázár György miniszterelnöki kinevezése a pártvezetésen belül két egymással szembenálló erő: a Kádár János hatalmát fenyegető „munkásellenzék” és a gazdasági reformerek képviselőinek eredménye volt. Kádár a két csoporttal szemben egy új hatalmi centrum kialakítására törekedett, ezért a neki lekötelezett, hűséges embereit helyezte el a legfontosabb vezetői tisztségekbe. Lázár György ilyen volt, az egyik legmagasabb állami pozíció birtokosaként sem veszélyeztette Kádár elsőségét, s nem játszott meghatározó szerepet a legfontosabb politikai döntések meghozatalában. Hivatali ideje alatt ő írta alá a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer közös megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést (Lubomir Strougallal, 1977. szept. 16-án). Aczél György miniszterelnök-helyettessel és Apró Antallal, az Országgyűlés elnökével együtt tagja volt annak a bizottságnak, amely a parlamentben átvette Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől az Egyesült Államok által visszaszolgáltatott Szent Koronát. Hivatali ideje végén azonban már egyre nyilvánvalóbbá vált a gazdasági válság és az ország eladósodása; ezzel összefüggésben az 1980-as években megkezdődött a piaci liberalizálás, a külföldi befektetők nagyszámú megjelenése, a kisvállalkozások, a gmk-k és más új, gazdasági formák engedélyezése. Az 1980-as évek végére a gazdasági sikertelenségek miatt az 1988. máj.-i pártértekezleten Kádár régi híveinek többségével kibuktatták a legfelső vezetésből. Miután nem jutott be a KB-ba a PB tagsága is megszűnt, főtitkár-helyettesi állását is elvesztette, nyugdíjba vonult. Utolsó évtizedeit teljes visszavonultsában, elzárkózva élte haláláig.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950),Munka Érdemrend (1955 és 1960), Munka Érdemrend (arany, 1965); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1984).

Főbb művei

F. m.: Az anyagi mérlegek feladatai és az anyagellátás tervezése. Elefánti Ervinnel és Karvaly Nándorral. (A tervgazdálkodás könyvtára. Bp., 1951)
Anyaggazdálkodási jogszabályainkról. (Állam és Igazgatás, 1955)
Az anyagfelhasználás és az anyagtakarékosság néhány kérdése. (Társadalmi Szemle, 1955)
A szovjet–magyar gazdasági kapcsolatok új tényei. (Közgazdasági Szemle, 1957)
Az 1958. évi népgazdasági tervről. (Társadalmi Szemle, 1958)
Gazdasági fejlődésünk meggyorsításának 1959. évi feladatairól. (Társadalmi Szemle, 1959)
Hároméves tervünk eredményei és a soronlévő feladataink. (Társadalmi Szemle, 1961)
A népgazdaság harmadik ötéves tervéről. (Közgazdasági Szemle, 1966)
A gazdasági reform és a területfejlesztés. (Társadalmi Szemle, 1968)
Népgazdasági tervezés és irányítás. Többekkel. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1969)
A népgazdaság területi szerkezetének fejlődése és néhány időszerű problémája. (Gazdaság [folyóirat], 1969)
A területfejlesztési politikai aktuális feladatai. (Építésügyi Szemle, 1969)
Regional Pattern of the Hungarian Economy. Development and Some Tropical Problems. (Acta Oeconomica, 1969)
Munkaerő-gazdálkodásunk és a termelékenység alakulása. (Társadalmi Szemle, 1971)
A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás népgazdasági és vállalati feltételeiről. (Társadalmi Szemle, 1972)
Lenin: A tudományos munkaszervezésről. A bevezetést írta. (Bp., Kossuth, 1973)
A munka- és üzemszervezés kérdései. Az MSZMP KB Politikai Akadémiáján elhangzott előadás. (Bp., 1974)
Gazdasági helyzetünk és feladataink. (Társadalmi Szemle, 1975)
The Present Hungarian Economic Situation and the Tasks of Economic Policy. (Acta Oeconomica, 1975)
Társadalmi fejlődés – tudományos kutatás. (Magyar Tudomány, 1976)
A tudomány hatékony, intenzív fejlődése: társadalmi-gazdasági céljaink megvalósításának fontos feltétele. (Közgazdasági Szemle, 1976)
A tudományirányítás és az oktatás feladatairól. (Magyar Tudomány, 1978)
A kormány munkaprogramja. (Társadalmi Szemle, 1980)
A tudományra váró feladatokról. (Magyar Tudomány, 1981)
A gazdaságirányítás alapja a terv. (Közgazdasági Szemle, 1982)
Gazdaságpolitikánkról. Vál. írások és beszédek. Többekkel. (Bp., 1983)
A nép támogatásával a szocializmus útján. Vál. beszédek és cikkek. 1971–1983. (Bp., Kossuth, 1983)
A kormány munkaprogramja. – Államigazgatás, állami irányítás, külpolitika. (Társadalmi Szemle, 1985)
Hetvenedik évforduló a megújulás jegyében. (Társadalmi Szemle, 1987).

Irodalom

Irod.: Apró Éva: L. Gy.: A nép támogatásával a szocializmus útján. Vál. beszédek és cikkek. 1971–1983. (Társadalmi Szemle, 1984)
Halálhír. (Temetés után, Népszabadság–Magyar Nemzet, 2014. okt. 31.).

Irod.: Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000
2. bőv. és jav. kiad. 2006).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpDWljnO.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője