Család

Bányászcsaládból származott. Sz: Lángos József bányász, bányaírnok, Ivicz Georgina. Hatan voltak testvérek. Hajadon.

Iskola

Tatabányán polgári iskolát, majd uo. könyvelői tanfolyamot végzett (1954).

Életút

A Magyar Általános Kőszénbánya (MÁK) Rt. Tatabánya VI-os aknai üzeme üzemírnoka (1942–1954), a Tatabányai Bányák Vállalat Gépkocsi Üzeme Gazdasági Iroda könyvelője (1954–1968), a Vállalat balatongyöröki üdülője nyugdíjas könyvelője (1968–1986). A Tatabányai SC, ill. a Tatabányai Bányász sakkozója, edzője (1937–1987). Mester (1947), nemzetközi mester (1950). Négyszeres egyéni bajnok (1947, 1950, 1951, 1952); négyszeres egyéni nem hivatalos bajnok (1942, 1943, 1944, 1949); bajnoki 2. (1962), bajnoki 3. (1966); csapatbajnok (1949). Magyar válogatott (1959–1963). Az első magyar női bajnok sakkozó, a ma Tatabányát alkotó négy község (a többi három: Alsógalla, Bánhida, Tatabánya-Óváros) egyikén született, elemi iskoláit szülőfalujában, a polgárit Tatabányán végezte. Vélhetően 1927-ben (igazolható dokumentumok szerint 1937-től) kezdett el sakkozni a Tatabányai SC-ben, mint az egyetlen női játékos. Bernáth János (†1957) ismertette meg a sakkjátékkal, ő beszélte rá, hogy egyetlen „hölgyjátékosként” férfi ellenfelek ellen küzdjön (első hivatalos szereplésén nagy feltűnést keltett részvétele, 1940-ben, Budapesten), majd Tatabánya férfi sakkcsapatában is szerepelhetett. Első sikerei hatására Bernáth János Tatabányán megrendezte az első, nem hivatalos női bajnokságot is, amelyre Budapestről, Kolozsvárról és Kassáról is érkeztek versenyzők. Lángos Józsa fölényesen győzött, akárcsak 1943-ban és 1944-ben (a játszmák nem maradtak fenn, csak a győztesnek járó elismerő oklevelek). Tatabányán rendezték meg az első, hivatalos női bajnokságot is (1947. júl. 13–31.), ahol a hivatalos magyar bajnokságok történetében az óta is példa nélküli fölénnyel győzött: mind a 15 ellenfelét legyőzte! Teljesítményével egyúttal az első magyar női mesteri címet is megszerezte, majd részt vett a moszkvai világbajnokjelöltek körmérkőzéses versenyén, ahol a 10–11. helyen végzett (és megkapta, a magyar nők közül elsőként a nemzetközi mesteri címet is, 1950-ben). Részt vett még az újabb moszkvai világbajnokjelöltek versenyén (8–10. lett, 1952-ben), a lipcsei zónaversenyen (1954-ben), győzött a zágrábi versenyen (1955-ben) és a balatonszéplaki Vera Menchik-emlékversenyen (1956-ban). A nem hivatalos bajnokságaival együtt, összesen nyolcszoros magyar bajnok, valamint összesen 21-szer szerepelt magyar bajnoki döntőben. Élete végéig sakkozott, egyúttal edzőként és versenybíróként is tevékenykedett.

Emlékezet

Tevékenysége Tatabányához kötődik, ott is hunyt el, az Újtelepi Temetőben nyugszik. Tiszteletére több alkalommal is rendeztek Lángos Józsa-emlékversenyt (Tatabányán, 1993-ban és 2004-ben; Környén, 2009-ben). Nevét vette fel a tatabányai Lángos Józsa Sakk-kör (1999-ben). Munkásságát Fűrész József dolgozta fel (2007-ben). Egykori lakóhelyén (Tatabánya-Óváros, Ságvári út 4/a), születésének 100. évfordulóján, emléktábláját helyezték el (2011. aug. 28-án); s centenáriuma tiszteletére bányásznapi egyéni villámversenyt is rendeztek (Tatabányán, a Kertvárosi Művelődési Házban, 2011. szept. 4-én).

Elismerés

Bányászati Szolgálati Érdemérem (bronz, 1960), Sportérdemérem (ezüst, 1983).