Lakatos Imre
Lakatos Imre

2024. december 6. Péntek

Lakatos Imre

matematikus, filozófus, tudománypolitikus

Névváltozatok

1945-ig Lipsitz Imre

Születési adatok

1922. november 9.

Debrecen

Halálozási adatok

1974. február 2.

London


Család

Debreceni zsidó családból származott.

Szülei: Lipsitz (= Lipschitz) Márton Jakab (1892. Nyírbátor) borkereskedő, Herzfeld (= Herczfeld) Margit. Apja 1947-ben kivándorolt Ausztráliába. Lakatos Imre 1945-ben tért át a református hitre, keresztapja Karácsony Sándor pedagógiaprofesszor volt.

Felesége:

1. 1947–1948: Révész Éva, Révész Géza (1902–1977) politikus, honvéd tábornok unokahúga. Révész Éva 2. férje: Szigeti József (1921–2012) filozófus, az MTA tagja.

2. 1955– Papp Éva, Papp Endre (= Pap Endre 1896–1991) növénynemesítő, az MTA külső tagja leánya.

Iskola

Elemi és középiskoláit Debrecenben végezte, a debreceni zsidó reálgimnáziumban éretts. (1940), a debreceni Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán (1940–1941) és a Bölcsészettudományi Karán tanult (1941–1944 és 1946), matematika–fizika–filozófia szakon végzett, végbizonyítványt (1946. jan. 26.) és doktori okl. szerzett (1948. ápr. 30.). Középiskolás korában a Középiskolai Matematikai Lapok (KÖMAL) legeredményesebb feladatmegoldói közé tartozott (a lap több megoldását és fényképét is közölte).

Gimnáziumi osztálytársa volt – többek között – Faragó Kálmán, Magosh (Morgenstern) György és Vajda Gábor, a debreceni egyetemen az ókori filozófia professzorának, Szabó Árpádnak tanítványa és a Matematikai Intézetben Varga Ottó gyakornoka. A debreceni egyetemen ismerkedett meg Marx, Engels és Lenin munkáival, idővel maga is csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, illegális marxista szemináriumokat szervezett. Az ország német megszállása után anyját, nagyanyját és nagybátyját Auschwitzba hurcolták, ő pedig hamis papírokkal Nagyváradon bujkált. A nagyváradi időszakához kapcsolódik életének legvitatottabb cselekedete: az általa vezetett illegális kommunista sejt máig tisztázatlan szerepe Izsák Éva öngyilkosságában.

A Cambridge-i Egyetemen PhD-fokozatot szerzett (1960).

Életút

Tanulmányai idején a Debreceni Egyetemi Kör alapítója és szervezője (1945), jóllehet Debrecenben fejezte be egyetemi tanulmányait és védte meg doktori értekezését, felköltözött Budapestre, az Eötvös Kollégium bentlakó, ill. ideiglenesen bejáró tagjaként részt vett Lukács György marxista szemináriumán (1945–1946). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója és segédtitkára, egyúttal az MKP, ill. az MDP Központi Vezetősége (KV) politikai munkatársa (1946–1948). A moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa (elméleti fizikából, 1948–1949), hazatérése után nem foglalhatta el egyik régi állását sem, egy rövid ideig a Szabad Nép munkatársa (1949–1950).

Miután megkezdődött a pártban Izsák Éva öngyilkossága körülményeinek felülvizsgálata, letartóztatták: hat hétig az ÁVH Andrássy út 60.-ban lévő központjában tartották fogva, ahol brutálisan bántalmazták. Kistarcsára, majd Recskre internálták (1950–1953; a tábor bezárása után, súlyos betegen szabadult: 1953. szept. 3.; rehabilitálták: 1954).

Lipták Tamás matematikus révén ismerkedett meg Rényi Alfréddal, közbenjárására az MTA Matematikai Kutató Intézete könyvtárának fordító munkatársa (1954–1956). A forradalmat megelőzöen jelentős szerepet játszott a Petőfi-kör ideológiai vitáiban, a szabadságharc leverése után Bécsbe (1956. nov.), majd Londonba távozott (1957. jan.). A Cambridge-i Egyetem Rockefeller-ösztöndíjas kutatója (1957–1960; ajánlólevelét Szegő Gábor írta). Doktori (PhD) tanulmányainak befejezése után a London School of Economics Filozófiai Karán Karl Popper segédtanára (assistant professor, 1960–1966), utódjaként a Logika Tanszék professzora (1966–1974) és a Tanszék vezetője (1969–1974). A Bostoni Egyetem vendégprofesszora (1969–1971).

Lakatos Imre 1944 végén érkezett meg Nagyváradról Debrecenbe, itt, valószínűleg Révész Géza révén került kapcsolatba a Moszkvából újraszervezett kommunista párttal. A kitartó tagtoborzás állandó tevékenységei közé tartozott, sokaknak külön szemináriumot is tartott a párt szerepéről és különös jelentőségéről (később – többek között – Király István irodalomprofesszor is azt állította, hogy Lakatos Imre 1945. febr.-ban győzte meg arról, hogy lépjen be a pártba…) Agitatív szerepe és kiváló érvelési technikája igen hamar ismertté tette a nevét a legbefolyásosabb pártvezetők – elsősorban Révai József – körében. Révai 1945 ápr.-ban Debrecenben járt, valószínűleg itt találkozott Lakatossal, aki néhány hónap múlva már Budapestre költözött. Budapesten, az Eötvös Kollégiumban folytatta egyetemi tanulmányait, ahol nemsokára a párt nevelési elveinek átdolgozásával bízták meg. Már minisztériumi segédtitkár volt, amikor listákat állított össze az új rendszerhez hű, ill. ellenséges „elemekről”. A tanárokról gyakran tanulói vádak, nem ritkán feljelentések alapján szerzett információkat. Lakatos Imre sürgető szükségét érezte egy új, liberális és demokratikus oktatási rendszer kialakításának, ezért döntő szerepet játszott a felsőoktatás kommunista átszervezéséért zajló ideológiai küzdelmekben. Számos aktuálpolitikai írást és elfogult recenziót írt a Szabad Népben. Dolgozatai mindig jól szerkesztettek, filozófiai jellegűek voltak, ám nem hiányzott belőlük a türelmetlen és kérlelhetetlen agitáció és a könyörtelen bírálat.

Lakatos Imre 1945 nyarán felvételét kért az Eötvös Kollégiumba, hogy felkészüljön debreceni doktorálására. Egyes vélemények szerint azért tette meg ezt, hogy megalakítsa vagy újjászervezze a kollégium kommunista csoportját. Lakatos nem lakott a kollégiumban, csak néhány órát vett fel, s a legtöbb alkalommal, amikor az épületben tartózkodott általában hevesen vitázott valakivel. Lakatos Imre úgy vélte, hogy a felsőoktatás feladata egy új magyar értelmiség kinevelése, amely azt jelentette, hogy az oktatásnak szakítania kell a régi, konzervatív hagyományokkal és törekedni kell arra, hogy ez az új magyar értelmiség egy új (dolgozó) osztályból származzon. Lakatos Imre leginkább vitatott, az Eötvös Kollégiummal foglalkozó írásában (1947) úgy vélte, hogy az intézmény még mindig eredeti elvei szerint működik, azaz a „magyar liberális burzsoázia” számára képezi ki a tudósokat és a középiskolai tanárokat. A háború alatt – és ez elismerésre méltó – szembeszállt a fasizmussal, ám a „felszabadulás” után továbbra is ragaszkodik a passzív ellenálláshoz. A népi demokrácia beköszöntével azonban ez a magatartás élesen szemben áll a munkásosztály élcsapatával: az Eötvös Kollégiumnak fel kell adnia elitizmusát és elszigetelődését. A kollégium régi-új vezetői azonban nem akarják, hogy az Eötvös Kollégium ezt az új szerepet betöltse, ezért azt javasolja mindenekelőtt Keresztury Dezsőnek (1904–1996), hogy merjen új szellemet teremteni. Lakatos Imre írása egy fenyegetéssel zárul, ha ez nem történik meg, akkor a kollégium sorsa megpecsételődhet. Az írás rendkívül nagy felháborodát keltett: ellencikkek hosszú sora állt ki a megtámadott Keresztury Dezső mellett, aki akkor nemcsak kollégiumigazgató, de miniszter is volt. Keresztury végül is lemondott, utódja Lutter Tibor lett (a kollégium azonban lojalitása ellenére neki sem sikerült megmentenie: 1950-ben megszűnt, abban az évben, amikor Lakatos Imrét is letartóztatták…)

Lakatos Imrét 1948-ban a párt tudományos titkárhelyettesévé nevezték ki (1948 szept.-ben részt vett a Tudományos Dolgozók Világkongresszusán, Prágában). Időközben őt is „átvilágították”, s mint megbízható párttagot, doktori védése után moszkvai ösztöndíjra (= aspirantúra) javasolták. Különböző elméletek születtek arról, hogy miért rendelték haza váratlanul (valószínűleg a koncepciós perek előkészületei miatt, esetleg valaki feljelentette, 1949. ápr.-ban). Hazatérése után az Eötvös Kollégiumban lakott, és  – név nélkül megjelent – ideológiai cikkein dolgozott, amikor számára is váratlanul letartóztatták (1950. ápr. 20-án). Hat hétig tartották fogva, a vádak ellene és vallomása nem ismert, sőt tárgyalás sem volt: 1950. júl.-ban átszállították a politikai foglyok kistarcsai internáló táborába (1950. szept.-ben Recskre került, összesen 3 év 5 hónapig tartott letartóztatása és börtöne).

Szabadulása után visszatért matematikai kutatásaihoz, ez azonban csak korlátozottan volt lehetséges. Rényi Alfréd (1921–1970), az MTA Matematikai Kutatóintézete igazgatója felvette az intézet könyvtárába – fordítónak. Tudóssá akarta képezni magát, Kalmár László szemináriumaihoz csatlakozott, s annak a speciálisan magyar iskolának a befolyása alá került, amely arra szakosodott, hogy a matematikát minél szélesebb körben, világosan és közérthetően magyarázza el. Agitációs tehetségét a tudománynépszerűsítésre szánta, s erre jó lehetőséget talált az intézeti könyvtárban, ahol elkezdte Pólya György népszerű matematikakönyvének fordítását. Lakatos Imre korábbi kommunista barátai közül igen sokan börtönbe kerültek, Lakatos idővel egyre közelebb került a Nagy Imre-féle reformkommunistákhoz. A későbbi mártír-miniszterelnök elmozdítása után részt vett a reformkörök összejövetelein, majd az ezekből megszervezett Petőfi Kör vitáin: az oktatáspolitikáról szóló vitaestnek Lakatos Imre volt az egyik szervezője (1956. júl.). Felszólalásában ekkor már felülvizsgálta az Eötvös Kollégiummal kapcsolatos korábbi elképzeléseit. Úgy gondolta, hogy a gondolkodó elméket a propaganda és a pártcenzúra, valamint az önálló gondolkodástól való félelem elbutítja; előadása végén kifejtette, hogy a tudósoknak kellene vezetni a pártot – és nem fordítva. A forradalom és szabadságharc idején társszerzője volt a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Bizottsága felhívásának, amely követelte a tudomány szabadságát minden területen, korlátozás és nyomásgyakorlás nélkül. A forradalom leverése után Ausztriába menekült (feleségével és annak szüleivel 1956. nov. 24-én Bécsbe érkeztek), 1957. jan. 4-étől Cambridge-ben élt.

Tudományos pályafutásának kezdetén a modern természettudományok, mindenekelőtt a fizika új jelenségeit vizsgálta. Írásaiban központi szerepet töltött be a dialektika mint a természettudományos fogalomalkotásban is érvényesülő működési rend és eljárás. Lakatos Imre azzal a különös módszertani kritikával illette a hagyományos természettudományos megközelítést, hogy annak statikusan felfogott fogalmai nem alkalmasak a folyamatosan változó valóság természetének adekvát megragadására. Szakított a klasszikus fizika világképével, amely ugyan egy állandó mozgásban lévő univerzumot rajzolt elénk, ám ezt a mozgást örök törvények igazgatták. A társadalom történetének forradalmi dialektikáját igyekezett a tudomány történetében is felismerni, pl. a fizikában megjelenő fogalmi kettősségekben (tömeg és energia; részecske és hullám stb.) A természettudományi fogalmi dialektika általános törvényszerűségeit a történeti dialektika szükségszerűsége jelentette. Életének második, nemzetközileg is alapvető jelentőségű szakasza Angliában bontakozott ki, ahol tudományfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, a matematikai logika és tudománymetológia világhírű  kutatóprofesszora, a szintetikus modernizmus irányzat megalapítója lett. Karl Popper filozófiájától mind jobban eltávolodva kidolgozta saját tudományfejlődés-elméletét, a „tudományos kutatási program” módszertanát, amelynek legfontosabb elemei a pluralizmus és a történetiség, pontosabban kifejlesztette a tudományfilozófia egy új irányzatát, a kétségbevonhatóság filozófiáját. Műveiben azt az álláspontot képviselte, hogy a matematika a legjobban úgy érthető meg, mint az elfogadás és az elutasítás kritériumaival rendelkező feltevések és próbálgatások olyan sorozata, amely mélyen beágyazódik a kor eszméi közé. A hipotézisnyalábokat tartalmazó tudományos kutatási programokra – amelyeket nem valamely összetevőjük cáfolatával értékelnek, hanem inkább arra irányuló képességük révén, hogy új megfigyeléseket jelezzenek előre – vonatkozó javaslata részévé vált az e területről szóló tudományos diskurzusnak, csakúgy, mint a racionális rekonstrukciót mint az elméletek történetének megértési módszerét célzó indítványnak. Ezzel összefüggésben a matematika tanítására új elméletet alkotott, a heurisztika Lakatos-féle modelljét, amely egy megoldandó problémából vagy valószínűsíthető sejtésből indul ki, párhuzamosan keresve a bizonyítást és az ellenpéldát az ún. torzszülöttek kizárásával, ill. kiigazításával. Nézetei, ellentmondásos egyénisége a 20. század egyik legkülönösebb filozófusává tette, ideológiai elméletei már életében nagy vitákat gerjesztettek.

Szerkesztés

A British Journal of Philosophical Sciences munkatársa.

Főbb művei

F. m.: A természettudományos fogalomalkotás szociológiájáról. Egy. doktori értek. (Debrecen, 1947)
Dokazatyelsztvo i Oproverzsenyija. (Moszkva, 1967)
Changes in the Problem of Inductive Logic. (The Problem of Inductive Logic. Szerk. is. Amsterdam, Elsevier, 1968)
Criticism and the Growth of Knowledge. Musgrave, Alennel. (Proceedings of the International Colloquium in Philosophy of Science. London–New York, Cambridge University Press, 1970
2. kiad. 1978
új kiad. 1995 és 1999
németül: Kritik und Erkenntnisfortschritt. Braunschweig, 1974)
Proofs and Refutations: The Logic of Mathematical Discovery. Szerk. Worrall, John és Zahar, Elie. (Cambridge [etc.], Cambridge University Press, 1976
2. kiad. 1987
3. kiad. 1989
4. kiad. 1991)
The Methodology of Scientific Research Programmes. Philosophical Papers. I. köt. Szerk. Worrall, John és Currie, Gregory. (Cambridge–London [etc.], Cambridge University Press, 1978
2. kiad. 1984)
Mathematics, Science and Epistemology. Philosophical Papers. II. köt. Szerk. Worrall, John és Currie, Gregory. (Cambridge–London [etc.], Cambridge University Press, 1978
2. kiad. 1984)
Bizonyítások és cáfolatok. A matematikai felfedezés logikája. Proofs and Refutations: The Logic of Mathematical Discovery c. művének magyar nyelvű átd. kiadása. Ford. Boreczky Elemér. A 2. kiad. utószavát írta Kántor Sándorné Varga Tünde. (Bp., Gondolat Kiadó, 1981
2. kiad. 1998)
Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai. Ford. Benedek András és Forrai Gábor. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Forrai Gábor. (Bp., Atlantisz Kiadó, 1997)
A gyakorló matematikus filozófiája. Vál., szerk., az előszót írta Máté András. (Bp., Typotext Kiadó, 2021).

F. m.: ford.: Gnyegyenko, B. V.–Hincsin, A. V.: Bevezetés a valószínűségszámításba. Ford. (Bp., Művelt Nép Könyvkiadó, 1954)
Pólya György: A gondolkodás iskolája. A matematika módszerei új megvilágításban. Ford. Pataki Bélánéval. (Bp., Gondolat Kiadó, 1957
2. bőv. kiad. 1969
3. bőv. kiad. 1971
4. kiad. 1977
5. kiad. Bp., Typotext Elektronikus Kiadó, 1994
Talentum Tudományos Könyvtár. 6. kiad. Bp., Akkord Kiadó, 2000, 2007 és 2010).

F. m.: fontosabb tanulmányai: A fizikai idealizmus bírálata. Megjegyzések Susan Stebbing könyvéhez. (Athenaeum, 1945–1946)
Molnár Erik: Dialektika. (Valóság, 1946. 3.)
Citoyen és munkásosztály. Csécsy Imre: Világos pillanat. (Valóság, 1946. 6-9.)
Eötvös Collegium – Györffy Collegium. (Valóság, 1947. 2.)
Modern fizika – modern társadalom. (Továbbképzés és demokrácia. A nevelők továbbképzését irányító tanulmányok. Szerk. Kemény Gábor. Bp., 1947)
Természettudományos világnézet. (Embernevelés, 1948. 1.)
Infinite Regress and the Foundations of Mathematics. (Aristotelian Society Supplementary Volume, 1962)
Toulmin megértése. (Replika. Szociológiai viták és kritikák. 23-24., 1996)
A falszifikáció és a tudományos kutatási programok metodológiája. (Tudományfilozófia. Szöveggyűjtemény. Szerk. Forrai Gábor és Szegedi Péter. Bp., Áron Kiadó, 1999)
A tudomány társadalmi felelőssége. – A szükségszerűség. Kneale és Popper. Angol nyelven. Ford. Forrai Gábor. (Magyar Filozófiai Szemle, 1999. 1-3.).

Irodalom

Irod.: források, visszaemlékezések, szépirodalom: Szász Imre: Ménesi út. Regény és dokumentumok. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1985)
Keresztury Dezső: Emlékezés az Eötvös Collegium utolsó éveire. (Valóság, 1989. 3.)
Zimán Mária: Betűsírkő Évának. [Izsák Éváról.] (Tel-Aviv, 1989)
Fodor András: A Kollégium. Napló, 1947–1950. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1991)
Magosh György: Vadfa. Visszaemlékezések. (Bp., ARP Bt., 1994)
Litván György: Két őrület áldozata. [Izsák Éva haláláról és Lakatos Imréről.] (Élet és Irodalom, 1995. 1.)
Ungvári Tamás: Elvtárs és spicli jár a csöndben. Részlet egy önéletrajzi esszéből. (Beszélő, 2003. 11.)
Bándy Sándor: Lakatos Imre arcai. [Részben válasz Ungvári Tamás eszéjére.] (Beszélő, 2003. 12.)
Bandy, Alex: Chocolate & Chess. Unlocking Lakatos. (Bp., Akadémiai Kiadó, 2009
magyarul: A Csokoládé-gyilkosság. Egy filozófus másik élete. 2014)
Radnai Gyula: Ily korban éltünk mi e földön… Kordokumentumok L. I. életrajza nyomán. [Közli az általa kitöltött Eötvös Collegiumi felvételi kérelmét. Itt a születési adata: 1922. febr. 15.] (Természet Világa, 2015. 1.).

Irod.: műveiről: Az Eötvös Collegium ifjúságának válasza L. I. cikkére. – Klaniczay Tibor. Az Eötvös Collegium a mérlegen. Hozzászólás L. I. cikkéhez. (Valóság, 1947. 3.)
Lukácsy Sándor: Az Eötvös Collegium ügye nem magánügy. (Valóság, 1947. 4.)
Vekerdi László: Kritika és tudományelmélet. [L. I.–Musgrave, Alen: Criticism and the Growth of Knowledge.] (Valóság, 1971. 4.)
Vekerdi László: Egy szenvedélyes kereső. L. I.: Bizonyítások és cáfolatok. (Világosság, 1984. 2.)
Kiss László: Történetiség a matematikában? Gondolatok L. I. Bizonyítások és cáfolatok című művéről. (Stúdium. A Marxizmus–Leninizmus Intézet diákköreinek dolgozatai 1985. Debrecen, 1986)
Abonyi Iván: L. I.: Bizonyítások és cáfolatok. (Természet Világa, 1998. 11.).

Irod.: tanulmányok, monográfiák: Essays in Memory of Imre Lakatos. Szerk. Cohen, Robert Sonn, Feyerabend, Paul K. és Wartofsky, Marx W. (Dordrecht–Boston, 1976)
Nagyfejőné Halmai Ilona: L. I. élete és munkássága. Egy. záródolgozat. (Debrecen, KLTE, 1988)
Andersson, G.: Kritik und Wissenschaftsgeschichte. Kuhns, Lakatos’s und Feyerabend’s Kritik des kritischen Rationalismus. [Monográfia.] (Tübingen, 1988
angolul: Criticism and the History of Science. Kuhns, Lakatos’s and Feyerabend’s Criticisms of Critical Rationalism. Leiden–New York, 1998)
Koetsier, T.: Lakatos’ Philosophy of Mathematics. A Historical Approach. [Monográfia.] (Amsterdam–New York [etc.], 1991)
Rákosi Csilla: L. I. matematikai filozófiája. Egy. záródolgozat. (Debrecen, KLTE, 1995)
Forrai Gábor: L. I. tudományfilozófiája. – Kiss Olga: L. I. matematikafilozófiája. – Palló Gábor: Párhuzamok és metszéspontok: L. I. és Polányi Mihály. (Replika. Szociológiai viták és kritikák. Társadalomtudományi folyóirat. 23-24., 1996)
Congdon, Lee: Possessed. Imre Lakatos’ Road to 1956. (Contemporary European History, 1997)
Larvor, Brendan: Lakatos as Historian of Mathematics. (Philosophia Mathematica, 1997)
Backhouse, Roger E.: Explorations in Economic Methodology. From Lakatos to Empirical Philosophy of Science. (Routledge Frontiers of Political Economy 17. London–New York, 1998)
Congdon, Lee: Bűn és büntetlenség. Az ismeretlen L. I. – Mihályi Gábor: Egy életkudarc története. L. I. feltámadása. (Replika. Szociológiai viták és kritikák. Társadalomtudományi folyóirat. 29., 1998)
Dusek, Val: Brecht and Lukács as Teachers of Feyerabend and Lakatos. The Feyerabend–Lakatos Debate as Scientific Recapitulation of the Brecht–Lukács Debate. (History of Human Sciences, 1998)
Kántor Sándorné Varga Tünde: L. I., a szintetikus modernizmus megalapozója. (Debreceni Szemle, 1998. 1-4.)
For and against Including Lakatos’s Lectures on Scientific Method and the Lakatos–Feyerabend Correspondance. Imre Lakatos and Paul Feyerabend. Szerk. Motterlini, Matteo. (Chicago–London, University of Chicago Press, 1999)
Gurka Dezső: A kopernikuszi fordulat értelmezése L. I. tudományfilozófiájában. (Valóság, 1999. 6.)
Larvor, Brendan: Lakatos’ Mathematical Hegelianism. (The Owl of Minerva, 1999)
Long, Jancis: L. I. Magyarországon. (Magyar Filozófiai Szemle, 1999. 1-3.)
Bándy Sándor–Long, Jancis: A forradalom főpróbája? (Replika. Szociológiai viták és kritikák. Társadalomtudományi folyóirat. 41-42., 2000)
Sebő Péter: L. I. kísérletei a tudomány racionalitásának megmentésére. (Iskolakultúra, 1999. 6-7.)
Congdon, Lee: Lakatos’ Political Reawakening. (IVC Yearbook, 2001)
Kadvany, John D.: Imre Lakatos and the Guises of Reason. [Monográfia.] (Durham, Duke University Press, 2001)
Appraising Lakatos: Mathematics, Methodology and the Man. Szerk. Kampis, George, Kvasz, Ladislav és Stölzner, Michael. (Dordrecht, 2002)
Golden Dániel: A relativizmus dimenziói. Lakatos esete Kuhnnal. (Kuhn és a relativizmus. Szerk. Binzberger Viktor és Zemplén Gábor. Bp., L’Harmattan, 2007)
Golden Dániel: L. I. elfojtott hegelianizmusa. (Világosság, 2008. 3-4.)
Sikolya Eszter: A tudományos kutatás metodológiája L. I. írásaiban. (Sapientiana, 2008. 2.)
Kiss Olga: L. I. öröksége. A történeti matematikafilozófia. Tudománytörténet és a tudományfilozófia perspektívái. (Világosság, 2009. Tél)
Golden Dániel: L. I. és a tudományos felfedezés dialektikus logikája. (Századvég, 2014)
N. Szabó József: Az oktatásügy irányítása a politikai átalakulások idején. 1945–1948. (Valóság, 2019. 4.).

Irod.: film:  „Ember vagy ördög?” Ki volt Lakatos Imre? Dokumentumfilm. Rendezte Mérei Anna. (1999).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Sain Márton: Matematikatörténeti ABC. (6. kiad. Bp., 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Sárközi Mátyás: Hungaro–Brits. The Hungarian Contribution to British Civilisation. (London, 2000)
Congdon, Lee: Seeing Red. Hungarian Intellectuals in Exile and the Challenge of Communism. (Northern Illinois University Press, 2001)
Több nemzet vallja magáénak. Tudósok, találmányok és felfedezések. Szerk. Endrei Walter és Jeszenszky Sándor. (Bp., 2001).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVCT-LRV6 (Lakatos Imre angliai halotti anyakönyve, születési adata itt: 1922. nov. 9.!)

http://epa.oszk.hu/02900/02926/00025/pdf/EPA02926_termeszet_vilaga_2015_01_17-19.pdf (Radnai Gyula: Radnai Gyula: Ily korban éltünk mi e földön… Kordokumentumok Lakatos Imre életrajza nyomán, a közölt anyakönyvi adata itt: 1922. nov. 15.!).

 

http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2016/07/fizikusok.pdf (Radnai Gyula: Fizikusok és matematikusok az Eötvös Collegiumban, 2014)

Megjegyzések

1. Magyar életrajzi lexikon IV. köt. téves születési adat: 1922. nov. 5. Bp.!

2. A róla szóló életrajzi feldolgozások szerint 1922. nov. 9-én született Debrecenben. Az Eötvös Collegiumban őrzött, a felvételihez kitöltött önéletrajza szerint a születési adata: 1922. nov. 15. Debrecen!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője