Iskola

A kecskeméti piarista gimnáziumban éretts. (1890), budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1894), bírói vizsgát tett (1900).

Életút

Bírói szolgálatot teljesített (1900-tól), az Igazságügyi Minisztérium tisztviselőjeként elsősorban börtönügyekkel és a fiatalkorúak büntetőjogával foglalkozott, minisztertanácsosi, a Károlyi-kormány idején államtitkári rangban (1902–1919). A Tanácsköztársaság idején igazságügyi népbiztoshelyettes (1919. márc. 21.–1919. ápr. 3.), igazságügyi népbiztos (Rónai Zoltánnal, 1919. ápr. 3.–1919. jún. 24.). A bukás után a román megszállás alatt álló Erdélybe menekült, Kolozsvárott ügyvédi irodájának vezetője (1920–1939), egyúttal a bukaresti Semmítőszék bírája és a Legfelsőbb Törvény-előkészítő Tanács tagja. 

Magyarországon jelentős szerepet játszott a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó büntetőjogszabályok kodifikálásában, büntető-végrehajtási magyarázatok szerkesztésében, ill. több tanulmányt jegyzett a magyarországi igazságszolgáltatás és a hazai jogintézmények demokratizálásával kapcsolatban. Romániában az Osztrák–Magyar Monarchiában érvényes magyar magánjogi jogszabályok román nyelvre fordításával, valamint az osztrák polgárjog és büntetőjog harmonizációján alapuló új, egységes romániai jogszabályok kialakításán tevékenykedett. 

Emlékezet

Kecskeméten született, majd az országvesztésig Budapesten élt. A trianoni békeszerződés után Kolozsvárott telepedett le, ill. rövidebb-hosszabb ideig Bukarestben lakott. Kolozsvárott hunyt el, a Házsongárdi Temetőben nyugszik (síremlékét Szabó Vera szobrászművész készítette).