Krassó György
Krassó György

2024. december 13. Péntek

Krassó György

politikus, közgazdász, újságíró, szerkesztő

Születési adatok

1932. október 19.

Budapest

Halálozási adatok

1991. február 12.

Budapest

Temetési adatok

1991. március 11.

Budapest

Farkasrét


Család

Nagyszülei: Krassó (1898-ig Klein) Miksa, Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, Friedmann Etel; Szőke (1887-ig Spitz) Bertalan (1864. aug. 13. Fehérgyarmat–1938. jan. 9. Bp. Temetés: 1938. jan. 11. Kerepesi úti Temető), a Munkásbiztosító Pénztár orvosa, királyi tanácsos. Szőke Bertalan 1. felesége: 1897–1901: Frankl Anna (†1901. júl. 26. Bp. Temetés: 1901. júl. 28. Kerepesi úti Izraelita Temető). Özvegy. 2. felesége: 1904–1938: peszerényi Szilágyi Edith (†1982. nov. 10. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1982. nov. 25. Rákoskeresztúr), Szilágyi Mór (†1923. máj. Balassagyarmat) ügyvéd, Nógrád vármegye tb. főügyészének leánya. Szilágyi Edith életének 100. évében hunyt el.

Szülei: Krassó Dezső (†1971. ápr. 3. Bp. Temetés: 1971. ápr. 13. Rákoskeresztúr) jogász, ügyvéd, a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Osztályának vezetője (1945–1949), nyugdíjazása után, a Magyar–Szovjet Társaság nyelvtanára, Szőke Katalin (†1982. jan. 17. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1982. febr. 23. Rákoskeresztúr), a Ganz-kapcsológyár technológusa. Krassó Dezső testvére: Rosskopf Béláné Krassó Edit.

Testvére: Krassó Miklós (1930. nov. 29. Bp.–1986. jan. 10. London) filozófus.

Felesége: Breznyicz Veronika. Elvált. Élettársa: Háy Ágnes (1952–) grafikusművész, filmrendező, folklorista, Háy Károly László (1907–1961) festőművész leánya. Leányuk: Háy Blanka (1987–).

Iskola

Négy elemi osztályt végzett (1939–1943), a budapesti Trefort utcai Gimnáziumban (1943–1948), a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult (1948–1949). Tanulmányait megszakítva a Csepeli Vas- és Fémművek, ill. a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Gépgyárában ipari tanuló (1949–1951), horizontál-esztergályos képesítést szerzett (1951), egyúttal ipari tanulóként beiratkozott a Jedlik Ányos Dolgozók Gimnáziumába (1951-ben érettségi vizsgát is tett).

Középiskolai tanulmányainak befejezése után a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ill. az MKKE Statisztika Szakán tanult (1951–1955), államvizsgái előtt kizárták az egyetemről (igazolatlan óramulasztásai, engedély nélküli munkavállalása és „destruktív” nézetei miatt, 1955. ápr. 12.). Az MKKE-n közgazdász okl. szerzett (1976), doktorált (1977).

Életút

A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) és a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom (SZIT, kornegedménnyel, 1945–1947), az MKP (1947–1948), az MDP tagja (1948–1953, kizárták: 1953. febr. 25.). A Bútorlap és Faáru Kisipari Ktsz. bérelszámolója (1955), az Astoria Népbüfé segédmunkása (1956), alkalmi szellemi munkákból élt, szakmai fordításokat végzett a Közgazdasági Dokumentációs Központnak.

A forradalom kirobbanásának éjszakáján részt vett a rádió ostromában (1956. okt. 23–24.), majd teherautóval fegyverért ment a Lámpagyárba. Mivel fegyvert ott már nem talált, néhány társával a teherautóval betört a Kilián-laktanyába, ahol puskát és pisztolyokat szerzett. Másnap, a kijárás tilalom megszegése miatt letartóztatták, öt napig fogdában volt (1956. okt. 25–30.). Statárium elé akarták állítani, de Nagy Imre rádióbeszéde és az új kormány megalakulásával meghirdetett általános amnesztia bejelentése után szabadon engedték. A Forradalmi Diákbizottság felkérésére megírta börtönemlékeit (Hat nap az ÁVH fogságában, Magyar Jövő, 1956. nov. 3.). Kiszabadulása után különböző forradalmi csoportokban tevékenykedett, a szabadságharccá váló fegyveres eseményekben azonban jelentősebb szerepet nem vállalt. A szovjet csapatok bevonulása után azonban a kibontakozó nemzeti ellenállás egyik meghatározó személyiségévé vált. Sokszorosítógépet szerzett, és az új rendszer elleni röpcédulákat terjesztett és szerkesztett (1956. nov. 4–15.). Lipták Tamással, Gyurkó Lászlóval és Oltványi Ambrussal saját röpiratokat írtak, de vállaltak megbízásokat is. Ők terjesztették – többek között – a Magyar Írók Szövetsége kiáltványát is, de orosz nyelvű röplapokat is írtak, amelyeken arra kérték a megszálló szovjet katonákat, hogy ne lőjenek magyar civilekre. A megtorlás során letartóztatták (1956. nov. 15.), először a szovjetek tartották fogva (1957. jan.-ban adták át a magyar hatóságoknak). Első fokon hét év (1957. jún. 19.) másodfokon tíz év börtönre ítélték (1957. szept. 25.). Az általános amnesztiával szabadult (1963. márc. 27.), izgatás vádjával azonban az év végén ismét letartóztatták (1963. dec.), fél év vizsgálati fogság után azonban ügyében felmentő ítélet született (1964. jún.).

Kiszabadulása után a Zománcipari Művek Lampart-gyára esztergályosa, műszaki fordítója, újítási előadója (1964–1970), elbocsátása után (1970) korengedményes nyugdíjazásáig szellemi szabadfoglalkozású (1970–1973). Rendszeresen részt vett a szerveződő ellenzék márc. 15-i megemlékezésein (1972-től), majd bekapcsolódottt a Charta’77 elítélése ellen szerveződö tiltakozó ellenzéki megmozdulásokba (1979-től). A Beszélő c. lap körül kialakult csoport tagja, azonban plebejus radikalizmusa miatt hamarosan ellentétbe került a Beszélő reformizmusával, ő harciasabb, konfrontatívabb, „forradalmibb” megoldásokat sürgetett. A Hírmondó és a Demokrata c. szamizdat lapok munkatársa, ill. az Inconnu-művészcsoporttal működött együtt. Magyar Október néven saját szamizdatkiadót hozott létre (1982), tevékenységéért rendőri felügyelet alatt állt (1984–1985), majd kiutazási engedélyt kért és kapott (1985), hogy meglátogathassa akkor már nagybeteg bátyját Nagy-Britanniában. Testvére halála után Londonban maradt (1986-tól), a Szabad Európa Rádió és a BBC munkatársa, majd Magyar Október Tájékoztató Szolgálat és Magyar Október Szabadsajtó Szamizdatkiadó néven hírügynökséget és könyvkiadót hozott létre. Naponta, kétnaponta közölt Magyarországgal kapcsolatos jelentéseket, híreket, elemzéseket, amelyek közül többet nyugat-európai távirati irodák is átvettek és ismertettek (1986–1989).

Nagy Imre és társai újratemetésére tért vissza Magyarországra (1989. jún. 16.). Megalapította az erőteljesen antikommunista, extrém megmozdulásairól, politikai performanszairól elhíresült Magyar Október Pártot (MOP, 1989. jún. 27-én), a párt időközi országgyűlési képviselőjelöltje (Budapest 14. sz. egyéni választókerület [V. kerület, Belváros-Lipótváros], 1989. dec. 9.) országgyűlési képviselőjelöltje (1990). A MOP megalakulásakor kb. 300 fős volt, jelentősebb helyi szervezetei Csepelen, Pécsett, Kazincbarcikán és Mosonmagyaróvárott alakultak meg. A párt nem vett részt a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon, programja szerint az országgyűlési választások után köztársasági elnököt kellett volna választani (a MOP jelöltje Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Munkástanács elnöke lett volna). Krassó György és a MOP programja az 1956-os forradalom és szabadságharc radikális követeléseinek végrehajtása volt. Krassó ellenezte a kádári klientúrával való külön megegyezést, mert úgy vélte, hogy az nem több, mint a kommunizmus átmentése Nagy Imre mártír miniszterelnök személyén keresztül. Tiltakozott az antidemokratikus választójogi törvény ellen, amely a kisebb demokratikus pártok előtt szinte lehetetlenné tette a parlamenti küszöb átlépését. Meggyőződése szerint teljes elitcserére lett volna szükség, e nélkül csak mennyiségi változás történt, minőségi nem vagy alig: a Kádár-rendszerben kevésbé kompromittálódott vezetők beengedték a hatalomba az addigi ellenzéki elitet. Krassó György nem az ellenzék lelkiismerete, hanem az ellenzék ellenzéke kívánt lenni.

Emlékezet

Krassó György Budapesten született, családja az V. kerületben (korábbi IV. kerület, Lipótváros) a Nádor utca 19-ben élt. Hazatérésekor, a rendszerváltás éveiben, több ismert akciót is szervezett a Münnich Ferenc utca „visszavételéért”. Utcai politikai akciói miatt még az Antall-kormány idején is rendőri eljárást indítottak ellene.

Krassó György a fővárosban hunyt el, a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal Városház utcai dísztermében ravatalozták fel (1991. márc. 10-én). A Fővárosi Önkormányzat Krassó Györgyöt saját halottjának tekintette, e kérdésben Demszky Gábor saját hatáskörében döntött. A főpolgármester hangsúlyozta, hogy Krassó György a forradalom lelkiismerete volt, elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének megőrzéséért, és azért, hogy okt. 23-a nemzeti ünnep legyen. Krassó Györgyöt a Rákoskeresztúri Köztemetőben lévő családi sírba temették. Gyászszertartásán Göncz Árpád köztársasági elnök emlékezett meg egykori harcostársáról. Fazekas János László az 56-os Szövetség elnöke 2013-ban kezdeményezte a Budapesti Temetkezési Intézetnél (BTI) Krassó György és a családi sírban vele együtt nyugvó szülei maradványainak áthelyezését a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe (Tarlós István főpolgármester 2013. okt. 24-én engedélyezte a díszsírhely adományozását). Az áthelyezett sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2014-ben).

Főbb művei

F. m.: A társadalmi közös fogyasztás történelmi alakulása és elméleti megközelítései, különös tekintettel pénzügyi vonatkozásaira. Egy. doktori értek. (Bp., 1977)
Az útlevélhez való jog 1980-ban Magyarországon. (Magyar Füzetek, 1981. 8.)
A „Magyar Október” előzményei. Az 1956. novemberi ellenállási szabadsajtó történetéhez. (Magyar Füzetek, 1986. 17.)
Maradj velünk! K. Gy. írásai. Vál., szerk., összeáll. Hafner Mónika és Zsille Zoltán. Bozóki András interjújával. (Bp., Magán-Zárka Kiadó, 1991).

F. m.: szerk.: Lomax, Bill: Magyarország 1956-ban. Ford. és a fordítást kiegészítette K. Gy. Az utóiratot ford. Schöpflin Gyula. (A Magyar Szabadságharcos Világszövetség kiadványa. Calgary, 1982 és Párizs, 1982
1. magyarországi kiadás. Bp., AB Független Kiadó, 1986
új kiad. Tudósítások Kiadó, 1989)
Bibó István: A magyar forradalomról. Hasonmás kiad. Szerk., az előszót írta K. Gy. (A Magyar Október Szabadsajtó kiadványa. London, 1986)
Woroszylski, Wiktor: Magyarországi napló. Ford. Kerényi Grácia. Szerk., az előszót írta K. Gy. (A Magyar Október Szabadsajtó kiadványa. London, 1986).

Irodalom

Irod.: K. Gy. bűnügye. (Népakarat, 1957. jún. 20.)
Emlékezés halottakra. Beszélgetés K. Gy.-gyel a Nagy Imre-perről és a magyar forradalomról. (Hírmondó, 1983
Független fórum. Kéziratos tiltott magyar irodalom a Kárpát-medencében. Vál., összegyűjtötte Zsille Zoltán. Cleveland–München, 1985)
Bozóki András: Maradunk az ellenzék ellenzéke. Beszélgetés K. Gy.-gyel. (Világ, 1989. 23.)
Vadas Zsusza: K. Gy. az utca pártjáról. (Képes 7, 1989. 39.)
Halálhír. (Népszabadság, 1991. febr. 14.)
Cseke Hajnalka: K. Gy.: „Mondom, minden reménytelen…” Posztumusz interjú K. Gy.-gyel. (Magyar Nemzet, 1991. márc. 11.)
Hajdú István: Aki bátor az előtt nincs akadály. Beszélgetés Háy Ágnessel. (Beszélő, 1991. 51-52.)
„Gyuri tempóját elviselni valószínűleg még a mennyországban sem lehet”. Hatvan éve született K. Gy. Irodalmi szemle. (Beszélő, 1992. 42.)
Schelczné Nagy Zsuzsanna: Emlékezés halottakra. Beszélgetés K. Gy.-gyel a Nagy Imre-perről és a magyar forradalomról. (Kapu, 1994)
Pécsi Vera: Baklövés. Az állambiztonságiak esete K. Gy.-gyel. (Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete, 2000)
Modor Ádám: „Ellenséges nézeteit nem adta fel.” Húsz éve rendelték el a bizalmas nyomozást K. Gy. ellen. (Havi Magyar Fórum, 2001. 8.)
Kőszeg Ferenc: Az utolsó radikális. Hetven éve született K. Gy. (Népszabadság, 2002. okt. 21.)
Modor Ádám: Célkeresztben Krassó. K. Gy. írásaival. Ill. Szalay Lajos. (Bp., Kairosz Kiadó, 2006)
Sneé Péter: Gyuri után. Regény K. Gy.-ről. (Bp., Magyar Napló Kiadó, 2006)
Kinda Gabriella: K. Gy. 1956-os pere. (Tanulmányok a magyar történelemből a kora újkortól a legújabb korig. Szerk. Döbör András és Zeman Ferenc. Szeged, 2014–2015).

Irod.: Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból. (Bp., 2020).

 

neten:

 

http://beszelo.c3.hu/98/01/krasso.htm („Ötven forint sok egy csókért.” Krassó György pere 1970-ben)

https://index.hu/belfold/2012/10/19/krasso_gyorgy/ (Plankó Gergő: Maffia váltott rendszert ’89-ben. Nyolcvan éve született Krassó György)

http://epa.oszk.hu/01200/01268/00025/pdf/EPA01268_betekinto_2013_1_keresztes.pdf (Keresztes Csaba: Krassó György kizárása a Közgazdaság-tudományi Egyetemről 1955-ben)

https://magyarnarancs.hu/nekrolog/ha-elne-felne-minden-antidemokrata-25-eve-halt-meg-krasso-gyorgy-98223 (Kinda Gabriella: Ha élne, félne minden antidemokrata. 25 éve halt meg Krassó György)

 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője