Kovács Dénes
Kovács Dénes

2024. december 7. Szombat

Kovács Dénes, sepsiszentgyörgyi és szemerjai

újságíró, pedagógus, irodalomtörténész

Névváltozatok

Szemerjay Kovács Dénes 

Születési adatok

1861. november 24.

Nagyvárad, Bihar vármegye

Halálozási adatok

1948. március 1.

Zamárdi


Család

Sz: apja (†1893) az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban honvéd hadnagyként harcolt. F: 2. Zeldhoffer Mária. Első házasságából született fia: Szemerjay Kovács Dénes MÁV-tanácsos. Unokája: Szemerjay (Kovács) Dénes (1913–2003) filmvállalati tisztviselő, producer. 

Iskola

Középiskoláit Nagyváradon, Temesvárott és Budapesten végezte (1880-ban éretts.). A budapesti tudományegyetemen magyar–német szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1885), a berlini tudományegyetemen irodalmi, nyelvészeti és jogi tanulmányokat folytatott (1886–1887). 

Életút

Budapesten, a Magyar Újság (1882) és a Nemzeti Újság belmunkatársa (1883), a Hírcsarnok c. lap belmunkatársa, majd segédszerkesztője (1884–1886), a Budapest c. folyóirat irodalmi és művészeti rovatvezetője és a Vasárnapi Ujság állandó munkatársa (1886–1901), egyúttal a budapesti IX. kerületi kereskedelmi és polgári iskola r. tanára (1890–1894). A Kis Ujság felelős szerkesztője és a Budapest külső munkatársa is (1901–1922), szabadfoglalkozású újságíróként a Budapesti Hírlap és a Mai Nap c. napilapok állandó munkatársa (1922–1940). 

A rovatrendszeren alapuló modern magyarországi sajtó egyik kialakítója, az emlékezetkultúra egyik első publicistája. A századforduló és a századelő egyik legjelentősebb, legtermékenyebb újságírójaként szinte valamennyi napilapban megjelentek sajátos stílusban megírt tárcái, interjúi, vezércikkei, történeti esszéi. Tanulmányai befejezése után – részben újságíróként – szinte Európa valamennyi országát bejárta; 1889-ben a párizsi világkiállításról tudósított, 1893-ban részt vett gr. Széchenyi Ödön basa jubileumán, Konstantinápolyban, 1894-ben, Turinban ő készítette Kossuth Lajossal az utolsó interjút, 1897-ben és 1898-ban részt vett a stockholmi és a lisszaboni nemzetközi hírlapírói kongresszuson. Ő szerkesztette a Ferenc József koronázása 25. évfordulójára kiadott Koronázási Emlékkönyvet (1892), a Kossuth-mauzóleum felavatása tiszteletére megjelentetett Kossuth-emlékalbumot (1909), ill. számos népszerű írást közölt a Kerepesi úti temetőről, tájékoztatót írt a nemzeti sírkertről (elsők között használva ezt a fogalmat), elsők között kezdte el gyűjteni a magyar közélet és kultúra híres személyiségeinek nyughelyeire és temetéseire vonatkozó dokumentumokat. Irodalomtörténészként régi magyar irodalommal és 18–19. századi magyar irodalommal, elsősorban Gvadányi József (1725–1801) munkásságával foglalkozott. 

Elismertség

A berlini magyar egyesület titkára (1886–1887), a nagyváradi Szigligeti Társaság tagja. 

Főbb művei

F. m.: Gróf Gvadányi József élete és munkái. Irodalomtörténeti tanulmány. Egy. doktori értek. (Bp., 1884)
A berlini magyar egyesület negyven éves története. (Berlin, 1886)
A 66-ik külföldi magyar légió szervezete. (Szabadság [Nagyvárad], 1886)
Gvadányi Album. Szerk. (Bp., 1887)
A peleskei nótárius. 1–2. (Pesti Napló, 1887. 226.)
Koronázási emlékkönyv. Dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József apostoli királyunk megkoronázásának 25-ödik évfordulója ünnepére. Szerk. Sziklay Jánossal. (Bp., 1892)
A Kerepesi úti temető. Útmutató és tájékoztató. (Bp., 1894)
Házassági káté. Az új egyházpolitikai törvény a gyakorlati életben. A nagyközönség számára kérdésekben és feleletekben. (Bp., 1895)
A magyar kir. anyakönyvvezető. Tájékoztató az állami anyakönyvvezetők számára. (Bp., 1895)
Schickedanz Albert. (Művészeti Lapok, 1896)
Kossuth-emlékalbum. Kossuth Lajos halála, temetése és mauzóleumának felavatása. A Kossuth-mauzóleum emlékkönyve. Szerk. 6 táblával. (Bp., 1909)
Gróf Gvadányi József élete és munkái. Irodalomtörténeti tanulmány. Hasonmás kiad. (Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiadványa. Rudabánya, 2003)

 

írásai a Vasárnapi Ujságban: A legelső magyar tűzoltó. (1888)
Ürge Ignácz chinai hittérítő. – A Kerepesi temető. – A technológiai iparmúzeum új palotája. (1889)
A nádor család sírboltja. (1890)
A szabadságharcz szobra. (1891)
Kűry Klára. (1892). 

Irodalom

Irod.: Meghalt K. D. (Magyar Nemzet, 1948. márc. 4.). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2016

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője