Család

Anyai dédszülei: németszőgyéni és bánházi Jósa Antal (1718–1814), Szabó Jinka Anna (1743–). Anyai nagyszülei: németszőgyéni és bánházi Jósa György (1770–1852), Gyovay Terézia. Sz: Kosutany János, gr. Károlyi György uradalmi gazdatisztje, majd földhivatali tisztviselő, németszőgyéni és bánházi Jósa Petronella (1815–1880). Testvére: Kosutány Geiza (1841–1908) jogász, kir. táblai bíró és Kosutány Tamás (1848–1915) agrokémikus, vegyészmérnök, az MTA tagja. F: felsőbüki Fejér Kornélia. Fia: dr. Kosutány István (1880–1972) orvos; leánya: Kosutány Antónia, Fabinyi Rudolf (1879–1936) orvos, neurológus felesége. Unokája: Fabinyi Rudolf (1907. okt. 3. Dicsőszentmárton) miniszteri tanácsos; Fabinyi Magda és Fabinyi Paula. 

Iskola

A szatmárnémeti gimnáziumban éretts. 1869), a pesti tudományegyetemen állam- és jogtudori okl. szerzett (1873). 

Életút

Budapesten bírósági gyakornok (1873–1875), a pécsi püspöki joglíceumban az egyházjog és a jogtörténet, a Porges-féle felsőkereskedelmi iskolában a jogi és közgazdasági ismeretek r. tanára (1875–1886). A pozsonyi jogakadémia r. tanára (1886–1900). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az egyházjog ny. rk. (1900–1901), ny. r. tanára (1901–1919). A jog- és államtudományi kar dékánhelyettese (1904–1905, 1907–1908, 1914-1915), dékánja (1906–1907 és 1913–1914), az egyetem rektora (1912–1913), rektorhelyettese (1913–1914). A Budapestre menekült kolozsvári tudományegyetemen (1919–1921), majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen az egyházjog ny. r. tanára (1921–1927). 

Egyházjoggal, alkotmány- és jogtörténettel, kánoni perjoggal, elsősorban a magyar egyházjog történetével foglalkozott. A magyarországi katolikus és protestáns egyházak alkotmányának és közigazgatási jogának vizsgálata terén ért el jelentősebb eredményeket. Konzervatív jogtudós volt, amikor József Attila (1905–1937) megjelentette Lázadó Krisztus c. versét (a budapesti Kékmadár c.- folyóiratban, 1923. okt. 19-én), a szegedi Friss Hírekben vezércikkben tiltakozott a „19 éves suhanc” írása ellen. 

Emlékezet

Mátészalkán született, középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte. A Mátészalkai Járásbíróság falán emlékművét leplezték le (Ihanus Sirpa szobrászművész alkotása, 2013. nov. 20.). Tudományos tevékenysége Pozsonyhoz és Kolozsvárhoz kötődik, az összeomlás után Szegeden telepedett le. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugodott. Sírját felszámolták!

Elismerés

Nagybánya szabad királyi város díszpolgára.

Az MTA Oltványi-díja (1885). 

Szerkesztés

A Pécs c. lap (1882–1883) és a Pécsi Napló munkatársa (1884–1886).