Család

Sz: Kossa Mária. Szülei napszámosok voltak. Házasságon kívül született gyermek volt, négyéves korában árvaságra jutott, és lelencházba került.

Iskola

A keszthelyi premontrei gimnáziumban éretts. (1922).

Életút

A Neues Politisches Volksblatt újságírógyakornoka (1922), majd a BSZKRT villamoskalauza, villamosvezetője (1922–1942). A Villamos és Helyi Érdekű Vasúti Alkalmazottak Országos Szövetsége tagja (1928-tól) és titkára (1933–1940), az MSZDP tagja (1932-től), egyúttal a pesterzsébeti eszperantista csoport tagjaként kapcsolatba került Demény Pál nem moszkvai irányítás alatt álló kommunista mozgalmával. A II. világháború idején behívták katonának, a szakszervezeti vezetőkből és kommunistákból álló 401-es különleges munkaszolgálatos büntetőszázadba sorozták, Ukrajnába vezényelték (1942), ahol átszökött a szovjet csapatokhoz (1943. jan.). A krasznogorszki antifasiszta iskola elvégzése után ugyanott oktatóként tevékenykedett (1943–1944).

A KMP moszkvai vezetőinek megbízásából tért vissza Magyarországra, Szeged érintésével érkzetett meg a körülzárt Budapestre (1944. nov.). Az MKP KB, ill. az MDP KV tagja (1945. jan. 19.–1950. ápr. 25.) az MKP KB titkára (1945. jan. 26.–1945. febr. 22.). Az MKP, ill. az MDP PB tagja (1945. máj. 22.–1950. ápr. 25.). Az MDP KV póttagja (1951. márc. 1.–1956. okt. 31.). Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1965. ápr. 9.). – Iparügyi miniszter (1948. aug. 5.–1949. jún. 11.), pénzügyminiszter (1949. jún. 11.–1950. febr. 25.). Az Országos Munkaügyi Bizottság elnöke (1950. febr. 25.–1950. dec. 16.), a kohó- és gépipari miniszter első helyettese (1950. dec. 16.–1951. máj. 8.), az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke (1951. máj. 8.–1952. jan. 5.), kohó- és gépipari miniszter (1952. jan. 5.–1952. dec. 6.), általános gépipari miniszter (1952. dec. 6.–1953. júl. 4.). A Munkaerő Tartalékok Hivatala elnöke (1953. júl. 4.–1954. dec. 30.), az Országos Tervhivatal (OT) elnökének első helyettese (1954. dec. 30.–1956. okt. 25.).

A forradalom és szabadságharc idején a Nagy Imre-kormány pénzügyminisztere (1956. okt. 27.–1956. nov. 3.), a szovjet intervenció megindulásakor csatlakozott a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormányhoz, a kormány tagjaként a pénzügyek vezetője (1956. nov. 12.–1957. máj. 9.), közlekedés- és postaügyi miniszter (1957. máj. 9.–1963. dec. 7.).

A Szakszervezeti Tanács főtitkára (1945. febr. 7.–1948. aug. 5.) és a Szakszervezeti Világszövetség VB tagja (1945–1948). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Győr-Moson és Sopron vármegyék Győr és Sopron törvényhatóságú városokkal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.) és a Nemzetgyűlés alelnöke (1945. nov. 29.–1947. júl. 25.). Országgyűlési képviselő (Veszprém vármegye, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Veszprém vármegye, ill. Veszprém megye, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Veszprém megye, 1953. máj. 17–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1965. ápr. 9.).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Kerepesi úti (= Mező Imre úti) Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Apró Antal, az MSZMP PB tagja, a SZOT nevében Brutyó János főtitkára, a Partizán Szövetség nevében Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter búcsúztatta.

Emlékére a Magyar Sakkszövetség Kossa István-emlékversenyt rendezett.

Elismertség

A Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) elnöke (1945–1953).

A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége (MABÉOSZ) elnöke.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950 és 1951), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Munka Érdemrend (arany, 1964).