Iskola

Az MTA tagja (l.: 1990. máj. 21.; r.: 1993. máj. 10.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen vegyész okl. szerzett (1949), a kémiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1967), az MTA tagja (l.: 1990. máj. 21.; r.: 1993. máj. 10.). - Az ELTE TTK Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék gyakornoka (1949-1950), tanársegéde (1950-1956), egy. adjunktusa (1956-1963), egy. docense (1963-1969), egy. tanára (1969. júl. 1.-1997. dec. 31.), emeritusz professzora (1998-2002); a Kémiai Tanszékcsoport vezetője (1986-1990). Belfastban járt hosszabb tanulmányúton (1962), majd az oregoni Eugene-ben (USA, 1970), a fukuokai (Japán, 1978) és a mühlheimi egyetemen vendégprofesszor (NSZK, 1982). Analitikai kémiával, komplexkémiával, oldatkinetikával fogl. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a kénvegyületek, elsősorban poliszulfidok képződésének és bomlásának kutatása terén, majd az 1970-es években az ún, nemlineáris dinamikájú kémai folyamatok kinetikáját és mechanizmusát tanulmányozta. Field és Noyes amerikai kutatókkal együtt tisztázta a legjelentősebb kémiai oszcillátor mechanizmusát (Field-Kőrös-Noyes-mechanizmus). Mo.-i munkatársaival kidolgozta és modellezte a perturbált oszcillátorok mechanizmusát. Új oszcillátorcsaládokat fedeztek fel és a dinamikus viselkedés korábban nem ismert változatait írták le.

Elismerés

Aranyérem Purkyne Egyetem (Brno) 1979; Buzágh Aladár-díj 1982; ELTE Természettudományos Díj 1987; Winkler Lajos- emlékérem 1990; Széchenyi-díj 1990; Schulek-emlékérem 1993; Ipoly Arnold-díj 1995;