Iskola

A budapesti tudományegyetemen fizika–matematika szakos középiskolai tanári okl. (1881), bölcsészdoktori okl. szerzett (1885), a berlini és a würzburgi tudományegyetemen (1885–1886), a párizsi egyetemen tanult (1891), a természettan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1888). Az MTA tagja (l.: 1908. ápr. 30.). 

Életút

A budapesti tudományegyetem Fizikai Intézetében br. Eötvös Loránd tanársegéde (1880–1894), magántanár (1888–1903), a kísérleti fizika helyettes tanára (1894–1895), a gyakorlati fizika ny. rk. (1903–1908), ny. r. tanára (1908–1921); egyúttal az általa létrehozott Gyakorlati Fizikai Intézet igazgatója (1910–1921). A budapesti VII. kerületi főgimnázium r. tanára (1888–1903). 

Az általa alapított Budapesti Egyetemi Athletikai Club (BEAC) tanárelnöke (1898–1912). 

Az elektromosság és a mágnesesség fizikai jellemzőinek vizsgálatával, akusztikai kutatásokkal foglalkozott. Megszerkesztette az első vízszintesszerű, vetítésre általánosan elterjedt elektromos ívlámpát (1895). Jelentős találmánya a hanggal történő elektromos távkapcsolás, amelynek gyakorlati hasznosítására jött létre a New York-i Submarin Wireless Company. Számottevő eredményeket ért el a folyadékok szilárdságára vonatkozó vizsgálatai során. Sokat tett az ifjúság testi nevelése, elsősorban az egyetemi sport fejlesztése érdekében. Nevéhez fűződik az első magyarországi célfotóberendezés megszerkesztése. Tudománynépszerűsítő tevékenysége is értékes. 

Elismertség

A Francia és a Német Fizikai Társaság r. tagja. 

Szerkesztés

Az Uránia c. népszerű tudományos folyóirat társszerkesztője (Szász Károllyal, 1900–1909).