Család

Testvére Király Kálmán (1919–1978) orvos, bőrgyógyász. Leánya Király Júlia (1957) közgazdász.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári okl. (1944) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1946); közben Németo.-ban (1941, 1943), majd a Collegium Hungaricum ösztöndíjas tagjaként a berlini tudományegyetemen tanult (1944. márc.–szept.). Az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (kiemelkedő tud. munkásságáért, 1967), az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4., r.: 1979. máj. 11.).

Életút

A Debreceni Tanker.-i Főigazg. szolgálattételre beosztott középisk. tanára (1945), beosztott középisk. tanárként az Orsz. Köznevelési Tanács titkára (1945–1947), az OSZK könyvtárosa (1947–1949), egyúttal az Eötvös Collegium tanára (1948–1950) és a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa (1948–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK M. Irodalomtörténeti Int.-ének int.-i tanára (1949–1950), egy. docense (1950–1956), a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK II. sz. M. Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957. júl. 1.–1961. jan. 31.), az ELTE BTK XX. sz.-i M. Irodalomtörténeti Tanszék egy. tanára (1961–1989); a tanszék vezetője (1965–1988). – Ogy.-i képviselő (1971–1985). – 19. és 20. sz.-i m. irodalomtörténettel, elsősorban Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Szabó Dezső munkásságával, valamint kortárs m. irodalommal fogl. Irodalomszemléletét a realizmus híveként kezdetben Ady Endre és a népi írók, majd a marxizmus és Lukács György felfogása jellemezte. 1954-ben részt vett az „új m. irodalom egyes kérdéseiről”, 1958-ban a népi írókról szóló párthatározatok kidolgozásában. Az 1970-es–1980-as években a hivatalos irodalompolitika egyik meghatározó személyiségeként lépett fel a modern irodalmi törekvésekkel szemben. Az ún. Molnár Erik-vitában a kozmopolitizmust és a nemzeti közömbösséget nagyobb veszélynek minősítette a nacionalizmusnál és sürgette egy korszerű nemzetfogalom kidolgozását. Történelmi-pszichológiai megalapozású munkáiban igyekezett az általa elfogadhatónak tartott új módszereket, poétikai megközelítési és elemzési módokat allkalmazni, bár a divatok követésétől határozottan elzárkózótt. Irodalmi módszere a műelemzés volt, a verselemzés mesterének számított. – Az MTA Irodalomtud. Biz. elnöke. A Nemzetk. M. Filológiai Társaság alelnöke (1970-től). – Kossuth-díj (1953), Állami Díj (1973), Németh László-emlékérem (1989). – A Csillag (1949–1950, 1953–1956), a Kortárs (1960–1963), a Szovjet Irodalom c. folyóiratok (1970–1989) és a Világirodalmi Lexikon főszerkesztője (1970–1989). Az Ady Endre (Földessy Gyulával, 1955-től) és a Mikszáth Kálmán kritikai kiadás szerkesztője (Bisztray Gyulával, Rejtő Istvánnal, 1956-tól).