Kabos Ernő
Kabos Ernő

2024. október 6. Vasárnap

Kabos Ernő

történész, könyvtáros, szerkesztő

Születési adatok

1914. szeptember 5.

Tiszafüred, Heves vármegye

Halálozási adatok

1984. március 13.

Budapest


Család

Sz: Schlesinger Róza. Apja (†1939) kereskedelmi alkalmazott volt. Négyen voltak testvérek. F: Molnár Ilona tanító. Fia: Kabos Sándor (1952–) középiskolai tanár.

Iskola

Budapesten népiskolai tanítói (1934), általános iskolai tanítói képesítést (1948), az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán könyvtáros okl. szerzett (1955), a történelemtudományok kandidátusa (1978).

Életút

Hőgyészen (1936–1937), Siófok tanító (1936–1938), a hajdúböszörményi izraelita felekezeti népiskola vezető tanítója (1938–1942). A II. vh.-ban munkaszolgálatos frontszolgálatot teljesített, hadifogságban volt (1942–1947). Debrecenben (1946), Budapesten elemi iskolákban tanító (1947–1948). A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Központi Könyvtárának vezetője (1949–1958), a SZOT Szakszervezet-történeti Munkacsoportjának tud. munkatársa (1958–1961), a SZOT idegennyelvű kiadványainak szerkesztője (1961–1963). Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete tud. főmunkatársa (1963–1977), egyúttal a Szakszervezet-történeti Csoport vezetője (1963–1972). A SZOT könyvtárosaként kezdett el foglalkozni a magyar szakszervezeti mozgalom és a munkáskultúra kezdeteivel. Első dolgozatai a nemzetközi szakszervezeti mozgalom magyarországi kapcsolatait, hatásait vizsgálták, majd érdeklődése a munkásművelődés története, tárgyi emlékeinek felkutatása és a magyar szocialista irodalom kezdetei felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a Népszava munkásmozgalom-történeti hatásának feltárása terén. Irányításával szakszervezet-történeti kutatócsoport alakult a Párttörténeti Intézeten belül, amely megkezdte a magyarországi munkás-érdekképviseleti rendszer történetének módszeres tanulmányozását. Ezzel összefüggésben különösen értékes a magyarországi szakszervezetekkel kapcsolatos forráskiadói, dokumentációs és bibliográfiai tevékenysége.

Emlékezet

Budapesten (Németvölgy, XII. kerület Hegyalja út 61. és József Attila Lakótelep, IX. Kosárka sétány 4.) élt és tevékenykedett. Kéziratos hagyatékát a Politikatörténeti Intézet Levéltára őrzi.

Elismerés

Munka Érdemérem (1954), Munka Érdemrend (ezüst, 1966). SZOT Díj (1978).

Szerkesztés

A Szakszervezeti Szemle szerkesztője (1961–1963).

Főbb művei

F. m.: Munkaverseny és pedagógia. (Embernevelés, 1948)
A nemzetközi szakszervezeti mozgalom az első oroszországi forradalom időszakában. (Párttörténeti Közlemények, 1960)
A Népszava olvasótábora 1907–1908-ban. (Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., 1962)
Révész Béla. (Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Bp., 1967)
Az 1918– 1919-es forradalmak és a magyar kommunista mozgalom ötven éve. Borsányi Györggyel. (Párttörténeti Közlemények, 1968)
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek kapcsolatai 1890 és 1918 között. Részben kand. értek. is. (Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéből. Bp., 1969)
Gondolatok a munkásművelődés történetének kutatásáról. (Párttörténeti Közlemények, 1969)
A szakszervezeti mozgalom a szocialista forradalom előkészítésének időszakában. (A szakszervezetek a Tanácsköztársaságban. Szerk. Abrankó Endre, Ujvári György. Bp., 1970)
The Links between the Social Democratic Party of Hungary and the Trade Union from 1890 to 1914. (Studies on the History of the Hungarian Trade-Union Movement. Tanulmányok. Szerk. is. Zsilák Andrással. Bp., 1977)
Szakszervezet-történet – munkásmozgalom-történet. – A munkáskultúra történeti kutatásának problematikájáról. (Munkásmozgalom-történet – társadalomtudományok. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerk. Sipos Levente, Vass Henrik. Bp., 1978)
Gondolatok az üzemtörténet-írás helyzetéről az I. nemzetközi konferencia idején. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerk. Farkas Béla, Incze Miklós. Bp., 1979)
szerk.: A „Vérvörös Csütörtök” évfordulójára. Dokumentumok. (Párttörténeti Közlemények, 1962)
Révész Béla: Velük, értük. Vál. elbeszélések. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1961)
Kubitsch Imre: A magyar bányamunkásság küzdelmei. 1919–1933. Sajtó alá rend. (Bp., 1965)
A nemzetközi szakszervezeti mozgalom ábécéje. (Bp., 1966)
Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéről. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1969)
Szakszervezeti kislexikon. Szerk. Többekkel. (Bp., 1975)
Az egység útján. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátó- ipari Dolgozók Szakszervezetének története. Szerk. Sipos Péterrel. (Bp., 1975)
ford.: A Szovjetunió szakszervezeti mozgalmának története. Ford. (Bp., 1963)
Agyibekov, G. M.: A Vörös Szakszervezeti Internacionálé. A Profintern vázlatos története. Ford. (Bp., 1972).

Irodalom

Irod.: SZOT-díjasok. Szerk. Kulcsár Ödön. (Bp., 1981)
Halálhír. (Népszabadság, 1984. márc. 21.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője