Család

Sz: Jókay József ügyvéd, Pulay Mária. F: 1. 1848-tól Laborfalvy Róza (1817–1886) színésznő. 2. 1899-től Nagy Bella (1879–1947) színésznő.

Iskola

Pozsonyban, Komáromban (1835–1841), Pápán tanult (1841–1842), Pesten jogot hallgatott (1842–1846), ügyvédi okl. szerzett (1846). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.; r.: 1861. dec. 20.; t.: 1883. máj. 17.; ig.: 1892. máj. 5.).

Életút

Kecskeméten élt (1841–1843), majd Petőfi Sándor vezette be a fiatal írók pesti társaságába (1845-ben). Első írásai a Pesti Hírlapban és az Életképekben jelentek meg. Novelláira nagy hatást gyakorolt Victor Hugo, Eugene Sue, ill. br. Jósika Miklós munkássága. Műveinek újszerű hangjával és stílusával hamarosan a legkedveltebb írók közé került, az Életképek és a Jelenkor belső munkatársa, szerkesztője (1846–1848). A pesti forradalom idején (1848. márc. 15.) a forradalmi ifjúság egyik vezetője, szónoklataival, újságcikkeivel szolgálta a szabadságharc ügyét. A bevonuló osztrák csapatok elől Debrecenbe menekült (1848 végén), ahol megindította a mérsékelt irányvonalat képviselő Esti Lapokat (1849. febr.). Állást foglalt a Habsburg-ház trónfosztása mellett, és Pest felszabadulása után visszatért a fővárosba, ahol megindította az új Pesti Hírlapot (1849. jún.). A kormánnyal végül Szegedre (1849. júl.), majd Görgei táborába ment; a világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után bujdosni kényszerült; írásait Sajó álnéven jelentette meg. – 1848. márc. 15-én este a pesti Nemzeti Színházban megtekintette a Bánk bán- t. Itt lépett fel Gertrudis szerepében Laborfalvy Róza, aki a már ismert író mellére egy kokárdát tűzött. Egymásba szerettek, aug. 29-én házasságot kötöttek. A házasság komoly felzúdulást váltott ki családjában és barátai körében is, ekkor szakadt meg barátsága Petőfivel is (Laborfalvy kilenc évvel idősebb volt, és volt egy titkolt, házasságon kívül született leánya is). A szabadságharc bukása után azonban felesége szerzett számára menlevelet, majd kegyelmet kapott, és otthonába is visszatérhetett. – 1850-től Pest élt, nyarait svábhegyi villájában vagy balatonfüredi nyaralójában töltötte, s az akkor már országosan ismert és ünnepelt író kizárólag csak irodalommal foglalkozott. Az ekkor megjelent nagyregényei, köztük az első történeti regénye, az Erdély aranykora (1851), valamint a rendi Magyarországot, a reformkorszakot és az abszolutizmus korát megjelenítő társadalmi regényei (Egy magyar nábob, 1853–1854; Kárpáthy Zoltán, 1854; Az új földesúr, 1863; Mire megvénülünk, 1865 stb.) a magyar próza klasszikusai, legtöbbet olvasott, sűrűn kiadott munkái. Írói tevékenysége később sem csökkent, alkotói korszakának második részét is társadalmi és történeti regényei (A kőszívű ember fiai, 1869; Fekete gyémántok, 1870; Eppur si muove! És mégis mozog a föld!, 1872, Az arany ember, 1877 stb.) uralják. Utolsó éveinek regényei (Gazdag szegények, 1890; A tengerszemű hölgy, 1890; Rákóczy fia, 1892; Sárga rózsa, 1893) a késői romantika jegyében születtek. Az 1860-as években nagyregényei mellett politikai szatírái is nagy népszerűségnek örvendtek. Élclapjaiban feltűnő számos figurája (pl. Tallérossy Zebulon, Kakas Márton stb.) a magyar közélet egy-egy jellegzetes alakját tette nevetségessé. Drámái többnyire regényeinek és elbeszéléseinek átdolgozásai voltak, ezek azonban nem hoztak sikert számára (Dózsa György, 1857; A szigetvári vértanúk, 1860; Levente, 1897). Ezen kívül írt még útirajzokat, emlékiratot, majd Rudolf főherceg, trónörökös felkérésére elvállalta a birodalom népszerű bemutatására szánt, reprezentatív album, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. kiadvány magyarországi részének szerkesztését (1885-től). –1899. szept. 16-án az idős író feleségül vette Nagy Bella színésznőt. Második házassága legalább olyan nagy felzúdulást keltett, mint az első. A 75 éves Jókainak a 20 éves színésznővel kötött házassága erősen felbolygatta a közvéleményt. Ekkor írta Jókai Öreg ember nem vén ember (1900) c. művét, ill. egy kötet szerelmes verset is írt ifjú hitvesének. 1894-ben 2400 koronát adott az MTA-nak. A Határozati Párt tagjaként a Siklósi választókerület országgyűlési képviselője (1861–1869; 1861. máj. 24-én mondta el szűzbeszédét). Budapest-Terézváros (1869–1872), Budapest-Józsefváros (1875–1878), Erdély-Erzsébetváros (1878–1881), az Illyefalvai választókerület (1881–1884), az oravicai választókerület (Krassó-Szörény vm., 1884–1896) országgyűlési képviselője. A Határozati Párt feloszlása után a Tisza Kálmán-féle Balközéphez (1865-ben), majd annak a Deák Párttal történt fúziója után a Szabadelvű Párthoz csatlakozott (1875-ben). A Főrendiház örökös tagja (1897–1904).

Elismertség

A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1860). A Petőfi Társaság alapító elnöke (1878-tól).

Elismerés

Az MTA Nagyjutalma (1900).

Szerkesztés

A Délibáb c. lap főmunkatársa (1853–1854), a Vasárnapi Ujság alapítója (Nagy Miklóssal, Pákh Alberttel, 1854-től) és főmunkatársa (1858–1862), a Nagy Tükör c. „humorisztikus” lap (1856–1859), az Üstökös c. élclap szerkesztője (1858–1880), a Magyar Sajtó főmunkatársa (1858–1862), szerkesztője (1862–1863). A Hon c. lap szerkesztője (1863–1882), az Igazmondó szerkesztője (1867– 1879), a Nemzet főszerkesztője (1882-től).