Jászi Oszkár
Jászi Oszkár

2021. szeptember 21. Kedd

Jászi Oszkár

politikus, szociológus

Névváltozatok

1881-ig Jakubovits Oszkár 

Születési adatok

1875. március 2.

Nagykároly, Szatmár vármegye

Halálozási adatok

1957. február 13.

Oberlin, Ohio, USA


Család

Zsidó családból származott, édesapja, névváltoztatásával a család a református hitre is áttért (1881).

Dédszülei, anyai: Liebermann Lipót (= Liebermann Löbl, Leopold, 1793–) és Urbovszky Sára (= Liebermann, Suzanna Sara, 1797–1833); Gottlieb, Jakob Samuel (1792. dec. Bécs–1854. jan. 11. Bécs) és Hürsch, Jeanette Johanna (1791. Bécs–1871. okt. 22. Bécs).

Nagyszülei: Jakubovits Manó (= Jakubowits, Emanuel), Biener Fanny (1806. Bártfa–1884. Eperjes); Liebermann Ábrahám Adolf (1818. Sándorfa, Nyitra vm.–1890. febr. 12. Nagykároly) orvos, Gottlieb Lujza (Gottlieb, Luise, 1822. Bécs–1911. jan. 23. Nagykároly. Temetés: 1911. jan. 25. Nagykároly).

Szülei: Jászi (= Jakubovits) Ferenc (1840. máj. 18. Sebeskellemes, Sáros vm.–1910. nov. 24. Nagykároly. Temetés: 1910. nov. 26. Nagykároly, Református Temető) orvos, Liebermann Róza (1853–1931. júl. 13. Bp. Temetés: 1931. júl. 15. Farkasrét). Jászi Ferenc, Nagykároly orvosa felbukkan Kaffka Margit Színek és évek c. regényében („a jóságos Jakobi doktor”). Jászi Ferenc volt az orvosa az érmindszenti Ady családnak, és 1905-ben ő kezelte a Nagykárolyban vendégeskedő Szabó Ervint is.

Jászi Ferenc testvére: Goldschmied Zsigmondné Jakubovics Hermin, Demény Pál (1901. aug. 29. Bp.–1991. jan. 14. Bp.) politikus nagyanyja. Liebermann Róza testvére: id. Liebermann Leó (1852. nov. 28. Debrecen–1926. júl. 15. Bp.) orvos, biokémikus. Id. Liebermann Leó fia: ifj. Liebermann Leó (1883. márc. 13. Bp.–1938. dec. 23. Bp.) orvos, szemész, egyetemi tanár. Jászi Ferenc első felesége: Bermann, Rozália (Bermann Sali; Bermann Rosalie, 1847–1870). A két név hasonlósága miatt több életrajzban személyük összekeveredett.

Testvérei: féltestvére: Jászi Viktor (1868. jún. 3. Nagykároly–1915. febr. 25. Debrecen. Temetés: 1915. márc. 2. Farkasrét) jogász, egyetemi tanár, ill. Madzsarné Jászi Alice (1877. máj. 25. Nagykároly–1935. aug. 24. Bp. Temetés: 1935. aug. 28. Farkasrét) mozdulatművész, táncpedagógus, koreográfus és Jászi Edit (csecsemőkorban elhunyt).

Felesége: 1. 1913. jún. 19.–1920 Lesznai Anna (= Moscovitz Amália, 1885. jan. 3. Alsókörtvélyes–1966. okt. 2. New York) költő, író. Elvált. 2. 1924-től Wohlmann Recha (1885–1971).

Gyermekei: Jászi György (1915. szept 23. Bp.–1992. dec. 29. Chevy Chase, Maryland, Egyesült Államok) közgazdász és Jászi András Oszkár (= Jászi Andrew, 1917. márc. 1. Bp.–1998. jún. 22. Oakland, Kalifornia, Egyesült Államok) nyelvész. Első fia, Jászi Ferenc (†1913) csecsemőkorában elhunyt.

Iskola

A nagykárolyi piarista gimnáziumban éretts. (1893), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. (1898), az alkotmányjog tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1911).

Életút

A Földművelésügyi Minisztérium (FM) segédfogalmazója, fogalmazója (1898–1906). A Huszadik Század c. polgári radikális társadalomtudományi folyóirat alapító munkatársa (1900–1906), szerkesztője (1906–1915 és 1917–1919), a jogutód Századunk állandó külső munkatársa (1927–1939). A Társadalomtudományi Társaság titkára, alelnöke (1907–1918).

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1911–1918), a budapesti tudományegyetemen a szociológia ny. r. tanára (1919. jan.–márc.). Az Országos Polgári Radikális Párt alapító elnöke (1914. jún.–1919. márc.), miniszteri rangban a külügyi tanács elnöke (1919. jan.–márc.).

A Tanácsköztársaság kikiáltása után (1919. márc. 21.) egy ideig még Budapesten tartózkodott, majd elhagyta az országot (1919. ápr. 30.). Ausztriai évei alatt (1919–1925) a magyar emigráció egyik vezetője, a Bécsi Magyar Újság munkatársa (1919–1923) és szerkesztője (1923. febr.–1923. dec.), majd kivándorolt az Egyesült Államokba (1925), az Ohio állambeli Oberlini Főiskolán (= Oberlin College) a szociológia és a politológia ny. r. tanára (1925. szept. 1.–1942. dec. 31.).

A II. világháború alatt az Amerikai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke.

Szabadkőművesként a radikális Martinovics-páholy alapító tagja (1908-tól).

Első, Görgei Artúrral foglalkozó tudományos dolgozatát huszonegy évesen jelentette meg (Elemér Oszkár néven, 1896-ban). A század első éveiben a Pikler Gyula és Pulszky Ágost körül kialakult társadalomtudományi körhöz csatlakozott, amely szembefordult az addig uralkodó nemzeti historizmussal, majd vezető szerepet játszott a történeti szociológia módszereinek magyarországi megismertetésében. A Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század c. folyóirat alapító tagjaként és a polgári radikális gondolkodás egyik legjelentősebb személyiségeként határozottan fellépett az általános és titkos választójog, valamint a földreform bevezetése mellett, ill. az erőszakos magyarosítás ellen.

Az I. világháború idején azon kevesek közé tartozott, akik végig pacifista álláspontot foglaltak el: a Galilei Kör tagjaként támogatta a katonai szolgálat megtagadását, amiért bíróság elé is állították. Az Országos Polgári Radikális Párt alapító tagjaként magát a párton belül elhelyezkedő irányzatok között az ún. szabad szocialisták közé pozícionálta: élesen szembehelyezkedett az ortodox marxistákkal. Írásaiban a szabad kooperációt és decentralizációt hangsúlyozta a marxista etatizmussal szemben. Feladatának tekintette az észszerű és igazságos kompromisszumot a munkásság és a dolgozó polgárság között; egyfajta szellemi munkáspárt utópiáját vetve fel. Külpolitikai nézeteiben, legfontosabb céljának Magyarország, ill. az Osztrák–Magyar Monarchia demokratikus átalakítását tekintette. Részt vett a Választójogi Blokk életre hívásában (1917. jún. 6.), majd a Monarchia felbomlása idején, a gr. Károlyi Mihály (1875–1955) elnökletével megalakult Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918. okt. 23/24.–1918. okt. 31.). Az őszirózsás forradalom győzelme után mint a nemzeti és nemzetiségi kérdés szakértője, a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogának előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter (1918. okt. 31.–1919. jan. 19.). A Károlyi-kormányt képviselte a belgrádi fegyverszüneti egyezményt eredményező tárgyalásokon, majd sikertelen megbeszéléseket folytatott Aradon a magyarországi románok vezetőivel (1918. nov. 13–15.).

Jászi Oszkár szerint Magyarországot gazdasági és közjogi feltételek hiánya miatt nem lehet föderalizálni, ezért Magyarország, Ausztria, Csehország, Lengyelország és egy délszláv ország részvételével egy konföderáció kialakítását (Dunai Egyesült Államok) szorgalmazta. Az összeomlás után, bizonyos naivitással várta a kialakuló új helyzettől, hogy az egyes államok területén érvényesülő kisebbségi jogok egymásra jótékony hatással lesznek majd. Az öt állam alkotta új dunai szövetséget közös vámrendszer, honvédelem és külpolitika kötné össze. Egy szigorúan alkotmányos dinasztikus szerkezet a nemzetek közötti egyensúly és a kisebbségvédelem biztosítéka maradhatna. A Dunai Szövetség mind a Balkánnal, mind Németországgal szerves és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatot tartana fenn. Az ország területi egységének megőrzése érdekében később ettől az állásponttól elmozdult, s kidolgozta a Keleti Svájc-tervet (ez Magyarországot 27 teljes önkormányzatú kantonra osztotta volna), amely azonban a megváltozott körülmények között nem talált visszhangra (1918. nov.–1918. dec.).

Emlékezet

Jászi Oszkár negyvennégy éves volt, amikor a demokratikus forradalom bukása után elhagyta Magyarországot (azaz a Monarchiát), alkotó éveinek döntő többségét szülőhazájától távol töltötte. Életművének jelentősége messze túlnőtt a közép-európai határokon, jóllehet érdeklődésének fókuszában mindig is a sajátos közép-európai geopolitikai problémák álltak. A békét és a szabadságot tartotta élete fő küzdelmének, az emberiség törekvésének: erkölcsi tanítása szerint ezt a küzdelmet csakis az evolúcióval (és nem revolúcióval) érhető el. Gondolkodására a legnagyobb hatással az angol filozófus Herbert Spencer (1820–1903) volt, akinek evolúciós tanait az elmúlt század legjelentősebb üzenetének tartotta a 20. századra. Az evolúció teremtő erőt és akaratot követel, forradalmi változásokat békés eszközökkel azért, hogy megőrizhessük azt, amit értéknek gondolunk. Ezzel a filozófiával képzelte megváltoztatni a felbomló Osztrák–Magyar Monarchiát, valamint megteremteni egy új, nyugat-európai, polgári demokráciára épülő Magyarországot (egy új, föderáción belül). A nemzetiségi kérdést, az általános demokratizálódás, a nyugati intézmények magyarországi polgári evolúciójának függvényévé tette, akárcsak a földbirtokrendszer átalakítását, a választójog, a közigazgatás és a közoktatásügy reformját. Jászi Oszkár életművének megítélése manapság is nagy vitákat vált ki. Egy felbomló szövetségi rendszerben, egy kaotikus és demoralizált országban (melynek felosztását a győztes államok egy békediktátummal már rég eldöntötték) reménytelen és elkésett kísérlet volt megegyezni a győzelem mámorában úszó (és egyre nagyobb magyarlakta területeket követelő) nemzetiségi vezetőkkel. Jászi utóbb belátta, hogy az októberi demokratikus forradalom kudarcának oka a magyar demokrácia eredendő gyengesége volt. Emigrációs munkásságában ezért éppen az fejtegette, hogy a magyar fejlődés nem a nyugati civilizáció útját járta-járja be, az emberi szabadságjogokra épülő polgári demokrácia hagyományai radikálisan eltérnek mind az összeomlás után kialakuló jobboldali konzervatív államtól, mind a II. világháború után létrejövő kommunista diktatúrától. A két világháború között a trianoni országvesztés egyik okának (a proletárdiktatúra mellett) Jászi Oszkár naiv idealizmusát, evolucionista pacifizmusát és kompromisszumkészségét nevezték meg. A polgári demokratikus magyar államról szőtt „jászi” elképzeléseket a Horthy-korszak meghiúsította. Jászi azonban a Tanácsköztársaságot és a kommunista államot is élesen elutasította. Tevékenysége ezért a bécsi és a nyugat-európai emigrációt is megosztotta: szenvedélyes polémiát vívott – többek között – Gábor Andorral (1884–1953), majd elítélte gr. Károlyi Mihály későbbi, a kommunistákhoz közeledő politikai lépéseit. Jászi Oszkár nézeteit a „felszabadulás” után és a Kádár-rendszerben is szenvedélyesen bírálták. Magát ekkor már Jászi a „liberális szocializmus” hívének vallotta, és elítélte az újonnan megszilárdult államszocializmust: a kommunista diktatúra különböző árnyalatai és a nyugati parlamentáris demokrácia közötti különbségeket sohasem tévesztette szem elől.

Jászi Oszkár emigrációja előtt Budapesten élt és alkotott, néhány írását Elemér Oszkár, ill. Rab Balázs néven jegyezte. Lakóhelyei: Józsefváros, VIII. kerület, Üllői út 16/a (1902–1905); Víziváros, I. kerület, Hunfalvy utca 8. (1905–1906) és Krisztinaváros, XII. kerület, Városmajor utca 57. (1909–1912). Huszonnyolc évi emigráció után – közép-európai tanulmányútja keretében – 1947. okt.-ben tért vissza Budapestre. Meghívója Csécsy Imre volt, de Tildy Zoltán köztársasági elnök is személyesen fogadta Jászi Oszkárt. Egyetlen nyilvános szereplését a Martinovics-páholyban vállalta (előadást tartott a Páholy Podmaniczky utcai székházában, 1947. okt 29-én). Két hétig tartózkodott Magyarországon, ekkor több újság is felvetette, hogy végleg hazatér. Nem így történt, a magyarországi változások elkedvetlenítették, visszavágyott Oberlinbe, ahol tanítványai minden két évben tiszteletére előadásokat tartottak. A Jászi Lecture-ök 1949-től a kisváros fontos eseményeinek számítottak, amerikai szociológusok és politológusok látogatták meg ilyenkor Jászit, aki a magyar emigráció egyik legbefolyásosabb személyiségének, a közép-kelet-európai helyzet nemzetközileg is elismert elemzőjének számított. Élete végén, kollégájával, John D. Lewissal, a zsarnokgyilkosság – tágabb értelemben: a szabadság küzdelme a zsarnokság ellen – történetével foglalkozott az ókori görög elméletektől a 17. századi Angliáig és külön elemezve a jelenkori helyzetet (Against the Tyrant, 1957). A 20. századi diktatúrák tkp. tirannizmusok, mert nem átmeneti egyeduralmat teremtettek – ez a diktatúra igazi jelentése – hanem újfajta állami és társadalmi rendszert alakítottak ki. Ezt az újfajta jelenséget fasizmusnak, nácizmusnak, ill. kommunizmusnak hívják, és valamennyiüket a korlátlan állami terrorizmus, a civilizált emberiség vallási és erkölcsi alapjainak megsemmisítése, az intézményesített és szervezett erőszak, valamint az ehhez társul szegődött állami bürokrácia jellemzi. A modern tirannizmus elleni harc – a klasszikus zsarnokgyilkosság – egyre nehezebbé vált a zsarnokot körülvevő fejlett biztonsági rendszabályok, ill. a hatalmat kiszolgáló, korrupcióval átitatott hatalomgyakorlás miatt. Jászi összevetette a kortárs totalitárius rendszereket, kiemelve a hasonlóságokat és a különbségeket. A kommunizmus és a fasizmus(ok) ideológiája bármennyire is hasonló, egy döntő különbségre felhívta a figyelmet. A kommunizmus ideológiája megannyi borzalom és szenvedés ellenére fenn tudta tartani a humanizmus látszatát, ezért a szabadságküzdelmek ezen ideológia ellen ezért különösen nehezek. Jászi utolsó művében sürgette a demokratikus világ őszinte és teljes megújulását, mert e nélkül nem lehetséges hatásosan szembeszállni a kommunizmus végleg eltorzult ideológiájával szemben. Jászi (és Lewis) azonban végül is bizakodó, mert a tirannizmus utóbb önmagát teszi tönkre, a hatalmon lévők „gátlástalan korrumpálódása” miatt, és azért mert közöttük csak összeesküvés lehet, nem társulás, „ők nem barátok, csak cinkosok”. A kötet valójában Jászi Oszkár búcsúzó műve; egy, az élettől elköszönő szabadságharcos ars poeticája volt. Szavainak hitét és erejét végigharcolt életével váltotta meg.

Jászi Oszkár utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1956. ápr. elején megműtötték, a beavatkozás sikeres volt, de szövődmények léptek fel, ezért hosszú ideig még kórházi kezelésre szorult. Életét a modern gyógyszerek megmentették ugyan, de elméje elhomályosult. A helyi kórház szanatóriumában 1956. júl.-ban helyezték el (ritka tiszta pillanatai egyikeként még részt vehetett az utolsó Jászi Lecture-ön, 1957 elején). Jászi Oszkár az oberlini szanatóriumban hunyt el, 1957. febr. 24-én az oberlini főiskola kápolnájában Joseph King, a helyi kongregációs gyülekezet lelkésze búcsúztatta. A szertartáson mindössze hatvan gyászoló jelent meg (de köztük volt első felesége, Lesznai Anna is). Az Oberlin College nevében John Lewis történész professzor, utolsó művének társszerzője, ill. a magyar közösség képviseletében Borsody István (1911–2000) újságíró, a Látóhatár szerkesztője búcsúztatta. Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták és a Farkasréti Temetőben, szülei sírjában helyezték el (1991. jún.-ban). Sírfeliratán szereplő Ady-idézet: „s hogy folyósan szélesedtek az ő útjai, úgy ömölgettek felé mindenünnen… a magyar becsületesek és intellektuelek útjai.” (Ady ezt Jászi Oszkár nemzetiségi kötetéről írta a Nyugatban, 1912). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek Oberlinben (az Ohio College-ban, 1985. nov. 7–9-én). Az igen nagy – több tízezer levélből, egyéb kéziratból, előadásai gépirataiból és felbecsülhetetlen értékű naplójából álló – Jászi-hagyatékot az Oberlini Főiskola könyvtárára hagyta azzal a kikötéssel, hogy azt csak halála után tizenöt évvel nyithatják meg a kutatók előtt. Ezt a rendkívül gazdag gyűjteményt azonban mégsem Oberlinben, hanem a New Yorki Columbia Egyetem Butler-könyvtára kézirattárában helyezték el (1973-tól ma is ott látogatható).

Jászi Oszkár munkásságáról az az első értékelő tanulmányokat Borsody István, a Látóhatár szerkesztője írta. A Zürichben, Párizsban, majd 1952-től Münchenben szerkesztett folyóirat közölte utolsó írásait, ill. halálakor és születése évfordulóin tematikus köteteket adott ki tiszteletére. Magyarországon az első eszmetörténeti monográfiát munkásságáról Fukász György írta (1960), aki sok helyen dogmatikus alapon bírálta műveit. Magyarországon csak az 1980-as években jelenhettek meg művei, amelynek többsége már a Horthy-korszakban is indexre került. A Habsburg-Monarchia felbomlása c. klasszikus monográfiáját magyar nyelvre csak 1982-ben fordították le (Zinner Judit tolmácsolta, az előszót Hanák Péter írta). Az életmű legismertebb kutatója Litván György (1929–2006), aki monográfiát szentel munkásságának (a kötet angol nyelven is megjelent, 2006-ban). Litván György adta ki levelezését, és ő gondozta naplóját is.

Elismerés

Az MTA Gorove-jutalma (1904).

Főbb művei

F. m.: életében megjelent művek és hasonmás kiadások: Görgey Arthur 1848–49-ben. A történelmi kritika eredményeinek rövid összefoglalása. Elemér Oszkár álnéven. (Bp., Franklin, 1896)
A szerves társadalom-elmélet. (Budapesti Szemle, 1901 és külön: Bp., 1901)
A történelmi materializmus állambölcselete. (Társadalomtudományi Könyvtár. 3. Bp., 1903
2. kiad. 1908)
Művészet és erkölcs. A Magyar Tudományos Akadémia által a Gorove-díjjal jutalmazott pályamunka. (Társadalomtudományi Könyvtár. 5. Bp., 1904 és uo. népies kiad. 1904)
Kulturális elmaradottságunk okairól. (A Huszadik Század Könyvtára. 13. Bp., 1905)
A demokrácia jövője. (A Huszadik Század Könyvtára. 15. Bp., 1906)
A Társadalomtudományok Szabad iskolája. (A Demokrácia páholy könyvtára 70. Bp., 1906)
Új Magyarország felé. Beszélgetések a szocializmusról. (Bp., Deutsch  Zsigmond és Társa kiadása, 1907)
A választójog reformja és a magyarság jövője. Rácz Gyulával és Zigány Zoltánnal. (Bp., Deutsch  Zsigmond és Társa kiadása, 1908)
Mi a szociológia? (Természet és Társadalom. Népszerű Tudományos Könyvtár 1. A Huszadik Század kiadása. Bp., 1908)
A Khuen-kabinet bukása. (Renaissance, 1910. 1.)
A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője. (A Galilei Kör Könyvtára. 5. Bp., 1911)
A kapitalista társadalom felbomlása. (A Galilei Kör Könyvtára. 7. Bp., 1912)
A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Társadalomtudományi Könyvtár. Új sorozat. 24. Bp., 1912)
A magyar válság okai és következményei. (Huszadik Század, 1912. 1. és külön: Bp., 1912
németül: Die Krise der ungarischen Vervassung. Eine Denkschrift. 1912)
Eötvös állambölcselete és politikája. (A Huszadik Század Könyvtára. 50. Br. Eötvös József életmunkája. Bp., 1913)
Mi a radikalizmus? (Az Országos Polgári Radikális Párt kiadványa. Bp., 1918)
A szellemi munka értéke és értékeltetése. (Szabadgondolat, 1918 és külön: Bp., 1918)
Egy szabad egyetemért. Rab Balázs néven. (Független Szemle, 1921)
Kossuth and the Treaty of Trianon. (New York, 1933)
Hungary and Her „Quislings”. (New Europe, 1943)
Against the Tyrant. The Tradition and Theory of Tyrannicide. Lewis, John D.-vel. (Glencoe, Illinois, 1957)

A Monarchia jövője. A dualizmus bukása és a dunai egyesült államok. (Bp., Új Magyarország Rt., 1918
Magyarország jövője és a Dunai Egyesült Államok. [címváltozat] 2–3. kiad. Bp., 1918)
németül: Der Zusammenbruch des Dualismus und die Zukunft der Donaustaaten. Wien, 1918)
Múlt és jövő határán. Publicisztikai írások. (Bp., Pallas, 1918)
Ady és a magyar jövő. (Huszadik Század, Ady-emlékszám, Bp., 1919 és külön: Bp., 1919)
A Monarchia jövője. A dualizmus bukása és a dunai egyesült államok. Hasonmás kiad. Az utószót Galántai József írta. (ÁKV-Maecenas Reprint Sorozat. Bp., Maecenas Könyvkiadó, 1988
szerb nyelven: Novi Sad, 1996)

Magyar kálvária – magyar feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. A borítékot Bortnyik Sándor tervezte. (Bécs, 1920
2. bőv. kiad. 1921)
Magyariens Schuld, Ungarns Sühne. – Revolution und Gegenrevolution in Ungarn. A Magyar kálvária – magyar feltámadás c. műve átd. és bőv. német kiadása. Az előszót írta Bernstein, Eduard. Ford. Sas Endre. (München, 1923)
Revolution and Counter-Revolution in Hungary. A Magyar kálvária – magyar feltámadás c. műve átd. angol kiadása. Az előszót írta Seton-Watson, Robert William. (London, 1924
2. kiad. New York, 1969)
Magyar kálvária – magyar feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. (Auróra Könyvek. 3. kiad. München, 1969
Magyar kálvária – magyar feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. (1. magyarországi kiadás és az 1969-es kiadás hasonmás kiadása. Bp., MO Szabadsajtó Kiadó, 1984)
Magyar kálvária – magyar feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. A függelékben az 1924-es angol kiadás új fejezeteivel. Szerk., a szöveget gondozta Veres András, az előszót írta Erényi Tibor, a függelékben szereplő szövegeket Neukum Lea fordította. 1. magyarországi kiadás. (Magyar Hírlap Könyvek. Bp., Pallas Kiadó, 1989)

The Dissolution of the Habsburg Monarchy. (Studies in the Making of Citizens. Chicago, 1929
Phoenix Books 70. 2. kiad. Chicago, 1961
3. kiad. Chicago–London, 1964
4. kiad. 1966
5. kiad. Chicago, 1971)
A Habsburg-Monarchia felbomlása. Ford. Zinner Judit. Az előszót írta Hanák Péter. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1982
oroszul: Moszkva, 2011).

F. m.: új kiadások, válogatások: Jászi Oszkár publicisztikája. Válogatás. Vál., szerk. Litván György és Varga F. János. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1982)
Báró Eötvös József állambölcselete és politikája. – Szekfű és Andrássy Gyula gróf. (Történetírók Tára. A Huszadik Század körének történetfelfogása. Vál., szerk., sajtó alá rend. és a bevezető tanulmányt írta Pók Attila. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1982)
Marxizmus vagy liberális szocializmus? Vál. írások. Vál., szerk. Kende Péter (A Magyar Füzetek Könyvei 6. Párizs, 1983 és áttördelt utánnyomás: Bp., AB Függetlem Kiadó, 1983)
A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Vál. írások. Vál., a bevezető tanulmányt írta Litván György. (Közös dolgaink. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1986)
A Monarchia jövője. (Helyünk Európában. Nézetek és koncepciók a 20. századi Magyarországon. Vál., szerk. Ring Éva. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987)
A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja. Válogatás Jászi Oszkár politikaelméleti írásaiból. Vál., szerk. Gyurgyák János és Kövér Szilárd. (Századvég Füzetek 1. Bp., Héttorony Kiadó, 1989)
Duna-völgyi barátságok és viták. Jászi Oszkár közép-európai dossziéja. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Litván György és Szarka László. (Regio Könyvek 4. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1991)
„Anti-Marx”. The Hopelessness of Communism and the Reformation of Socialism. – Ervin Szabó and His Life. (Liberty and Socialism. Writings of Libertarian Socialists in Hungary, 1884–1919. Szerk., ford. Bak M. János, a szerkesztésben közreműködött Bozóki András és Sükösd Miklós. Savage, 1991)
Federalism in Danubia. (The New Hungarian Quarterly, 1991)
Homage to Danubia. Vál. írásoik. Vál., szerk. Litván György. (States and Societies in East Europe 3. London, 1994)
Kulturális elmaradottságunk okairól. Közli, a szöveget gondozta Agárdi Péter. (Mozgó Világ, 1994. 8.)
Károlyi Mihály történelmi szerepe. (Világosság, 1995. 11.)
Európai Egyesült Államok. – The Unites States of Europe. Ford. Strausz Erzsébet, szerk., az életrajzot írta Romsics Gergely. (Európai mestermunkák 1. – European Masterpieces 1. A Magyarországi Európa Társaság kiadványa. Bp., 2006)
Kulturális elmaradottságunk okairól. (Budapesti Negyed, 2010).

F. m.: írásai a Huszadik Században: Tudományos publicisztika. [Herbert Spencerről.] 1900. 1.)
A totemizmus eredete. Pikler Gyula és Somló Bódog könyve. (1900. 2.)
A szociológiai regényről. (1901. 1. és külön: Bp., 1901)
Zola Emil, mint szociológus. (1902. 2. és külön: Bp., 1902)
A történelmi materializmus. Részlet a szerző A történelmi materializmus állambölcselete c. művéből. – Társadalmi fejlődés és a gondolat szabadsága. J. O. előadása a Társadalomtudományi Társaság 1903. máj. 9-iki vitaülésén. (1903. 1.)
Herbert Spencer és jövő feladataink. (1904. 1. és külön: Bp., 1904)
Széchenyi István mint evolucionista. [Gaál Jenő gr. Széchenyi István nemzeti politikája c. könyvéről.] (1904. 1.)
Szocializmus és hazafiság. (1905. 1. és külön: Bp., 1905)
A szociológia módszerei. (1905. 1. és külön: Bp., 1905)
Még egyszer a francia szocializmusról. (1905. 2.)
Hervé és az antimilitarista politika. Rab Balázs néven. (1906. 1.)
A történelmi materializmus induktív igazolása. (1906. 2.)
Új Magyarország felé. (1907. 1.)
Társadalmi asszimiláció. [Sarah E. Simons és Hugo Ganz könyvéről.] – Az oláh kérdésről. [Farkas Pál könyvéről.] – Néhány szempont a nemzetiségi kérdéshez. [Otto Bauer könyvéről.] (1907. 2.)
A magyar kultúra és a nemzetiségek. [Balogh Ernő könyvéről.] (1908. 1)
Merénylet a tanítás szabadsága ellen. (1908. 2.)
Miért kell az általános titkos választójog? (1908. 2. és külön: Bp., 1908)
Nemzetiségi politikánk iránya. (1908. 2. és külön: Bp., 1908)
A balkán bonyodalmak. – Darwin és a szociológia. (1909. 1.)
Scotus Viator Magyarországról. – Régi és új „hazaárulás”. (1909. 2.)
Tíz év. – Magyarország, nemzetiségek, s a külföld. – A magyarországi reakció szervezkedése. (1910. 1.)
A kapitalista társadalom felbomlása. (1911. 2. és külön: Bp., 1911)
Az új Balkán. – Politikai metamorfózisok. – 1912. május 23. (1912. 2.)
Vámbéry [Ármin]. (1913. 2.)
A nemzetiségi kérdés újabb fejleményei. J. O. előadása a Galilei Kör meghívására a régi országházban, 1914. jan. 31-én. – Kossuth Ferenc. (1914. 1.)
Háború és kultúra. (1914. 2. és külön: Bp., 1914)
Jean Jaures. (1914. 2.)
Kik örülnek a háborúnak? (1915. 1. )
A háború átéléséről. – A közép-európai gazdasági közeledés és a magyarság jövője. – Az individualizmus a vádlottak padján. – Imperializmus és pacifizmus. (1915. 2.)
Erdély sorsa és a magyar politika. (1916. 2. és külön: Bp., 1916)
A cseh nép értékéről és jelentőségéről. (1916. 2.)
A nemzetiségi kérdés a társadalom és az egyéni fejlődés szempontjából. (1918. 2. és külön: Bp., 1918)
A délszláv krízis. – A demokrácia vallási gyökerei – Dualizmus vagy demokratikus népszövetség? (1918. 2.)
Szociológia  és politika. Iván Andrással. (1919. 3. és külön: Bp., 1919)
Huszadik Század – akkor és most. – Üzenet az egri diákokhoz a dunai konföderációról. – A nemzetek egyesülése. [John C. Ranney könyvéről.] (1947)
Fényes László emlékezete. (1948)

és a Századunkban: Machiavelli. (1927)
Ha Szabó Errvin nem hal meg. (1928)
A béke útja. J. O. beszéde az Oberlin College aulájában az Armistice Day alkalmából. – A Habsburg-monarchia felbomlása. Egy fejezet a The Dissolution of the Habsburg Monarchy c. munkájából. (1929)
Adalék az ifjú bolsevizáló lélek pszichológiájához. – Áloktobrizmus és bolsevizmus. Károlyi Mihály új programja. (1930)
Mit tehetünk a békéért? J. O. beszéde az Oberlin Peace Society alapításán. – Történelem és fehér propaganda. [Mályusz Elemér A vörös emigráció c. könyvéről.] (1931)
Komolyan vehetjük-e Tardieu leszerelési tervét? (1932)
A hitleri hitrege. Jövendőmondás. (1933)
Miként jutott Hitler hatalomra? J. O. egyetemi tanévnyitó beszéde az Oberlin College-ben. – Szende Pál, az ember, a munkás és a harcos. (1934)
A szabadság értékéről. – Régi vita új megvilágításban. (1935)
A Népszövetség jövője. – A béke forradalma. J. O. előadása az Oberlin College-ben. (1936)
Emlékezés Hock Jánosra. – Braun Róbert emlékére. – Az elárult forradalom. Trockij vádirata Sztálin ellen. (1937)
Diner-Dénes József. – Leszámolás – beszámolás nélkül. [Hatvany Lajos írásairól.] – A jó társadalom. [J. O. tanulmánya eredetilege angolul a Journal of Social Philosophy c. folyóiratban.] (1938).

F. m.: szerk.: Csécsy Imre: A Balkán-probléma. A történelmi fejlődés. A nagyhatalmi politika. Ausztria-Magyarország érdekeltsége a Balkánon. A bevezetőt írta J. O. (Bp., A szerző kiadása, 1912)
Fodor Lajos: A társadalmi kérdés lényege. A bevezetőt írta  J. O. (Bp., Benkő, 1912)
Kormányzóságom története. Utópia Henry George gazdasági rendszere alapján. Angolból ford. Braun Róbert. Az előszót írta J. O. (Modern Könyvtár 164–166. Tudomány és Művészet 4. Bp., 1912)
A nemzetiségi kérdés a társadalmi és egyéni fejlődés szempontjából. A Huszadik Század körkérdése. Szerk., a bevezetést írta. (Bp., 1919)
Szabó Ervin: A szocializmus. Szindikalizmus és szociáldemokrácia. Szerk. és a kísérő tanulmányt írta. Kunfi Zsigmonddal. (Természet és Társadalom. 5. Bp., Új Magyarország Rt., 1919)
Ormos Ede: Mi okozta Magyarország szétbomlását? Az előszót írta J. O. (Bécs, 1921)
Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48–49-es forradalomban. Szerk., a bevezető tanulmányt írta J. O. (Bécs, 1921)
Engelmann Géza: Political Philosophy from Plato to Jeremy Bentham. A bevezetőt írta J. O. (New York, 1927)
Vámbéry Rusztem: The Hungarian Problem. A bevezetőt írta J. O. (Oberlin, 1942)
Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48–49-es forradalomban. Szerk., a bevezető tanulmányt írta J. O. Az előszót Horváth Zoltán írta. (Világosság Könyvtár. Bp., 1946
2. kiad. 1948).

F. m.: ford.: Collins, Frederick Howard: Spencer Herbert synthetikus filozófiájának kivonata. Az 5. angol kiadásból ford. Somló Bódoggal és Vámbéry Rusztemmel. A bevezetést írta Pekár Károly. (Társadalomtudományi Könyvtár. 1. Bp., 1903 és utánnyomások
2. kiad. 1908).

Irodalom

Irod.: családi források, feldolgozások: Dr. Jakubowits [!] Ferenc maga, valamint Viktor, Oszkár és Alice kiskorú gyermekei nevét belügyminiszteri engedéllyel Jászyra [!] változtatta. (Szatmármegyei Közlöny, 1881. júl. 17.)
Jászi Ferenc dr. orvos nov. 24-én Nagykárolyban meghalt. (Budapesti Hírlap, 1910. nov. 27.)
Jászi Oszkár házassága. (Világ, 1913. júl. 20.)
Jászi Viktor meghalt. (Világ, 1915. febr. 26.)
Egy művelt magyar halálára. [Jászi Viktor ravatalánál.] (Pesti Napló, 1915. febr. 27.)
Jászi Oszkár édesanyja, Jászi Ferencné Liebermann Róza meghalt. (Népszava, 1931. júl. 14.)
Dr. Madzsar Józsefné Jászi Alice meghalt. (Pesti Hírlap–Az Újság, 1935. aug. 25.)
Ma délután temetik Madzsarné Jászi Alice-t. (Esti Kurir, 1935. aug. 28.)
Repiszky Tamás: Ágas-bogas családfa. Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez. (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004)
Emlékkép-foszlányok. Adalékok Lesznai Anna családtörténetéhez. (Enigma, 2007)
Török Petra: Ornamenssé váltott sors. Művészeti és irodalmi otthonteremtés Lesznai Anna életművében. PhD-értek. (Bp., ELTE, 2012)
Kisanyáék és Bandi bácsi. Madzsarné Jászi Alice családja és Ady Endre. (Grafika, 2019. 1-2.).

Irod.: források: Jászi Oszkár márciusi beszéde. Elmondta a Galilei Kör 1911. márc. 26-iki ünnepén. Ady Endre ünnepi versével. (A Galilei Kör Könyvtára. 5. Bp., 1911)
Miért léptem ki a Világ szerkesztőségéből? Obstrukció és választójog. (Bp., Világosság, 1911)
A vérkeresztség napja. Jászi Oszkár 1912. máj. 23-áról. Budapest munkásainak forradalmi napjáról egybegyűjtött néhány cikk Friedrich Austerlitztől, Jászi Oszkártól és Kunfi Zsigmondtól. (Bp., Népszava, 1912)
Három március. 1911–1912–1913. Három március. Ady Endre három ünnepi verse, Jászi Oszkár, Rubin László és Polányi Károly ünnepi beszédei. a Galilei Kör ötéves fennállása alkalmából. (A Galilei Kör Könyvtára. 11. Bp., 1913)
Gábor Andor: És itt jön Jászi Oszkár, aki megeszi Marxot és Lenint. (Bécs, 1920?)
Visszaemlékezés a román nemzeti komitéval folytatott aradi tárgyalásaimra. (Cluj-Kolozsvár, 1921)
Jászi Oszkár hazaérkezett. (Világ, 1947. okt. 22.)
Jászi Oszkár 28 évi emigráció után hazaérkezett. (Világosság, 1947. okt. 22.)
Gogolák Lajos: Jászi Oszkár idehaza… (Világosság, 1947. nov. 1.)
Gogolák Lajos: Polgári demokraták és radikálisok. (Politika, 1947. dec. 20.)
Gyapay Gábor: Jászi Oszkár: (Válasz, 1947. 12.)
Jászi Oszkár élete és műve. Írások 80. születésnapjára. Az ünnepi számot szerk. Borsody István. (Látóhatár, 1955. 2.)
Jászi Oszkár halála. – Borsody István gyászbeszéde. Jászi Oszkár: Emlékeimből: szülőföldemen. (Látóhatár, 1957. 1-2.)
Jászi Oszkár: Emlékeimből. A „Huszadik Század”. (Látóhatár, 1957. 3.)
Rónai Mihály András: Jászi Oszkár emléke. (Magyarország, 1957. ápr. 10.)
Kassai Géza: Hagyományaink a nemzetiségi kérdésben. [Jászi Oszkár és a nemzeti kérdés.] (Magyarország, 1957. máj. 22.)
Két dokumentum. Károlyi Mihály levele Bakos Mihályhoz. – Károlyi Mihály Jászi Oszkár könyvéről. (Budapest [folyóirat], 1968. 10.)
A szociológia első magyar műhelye. A Huszadik Század köre. Vál. tanulmányok. Vál., a bevezető tanulmányt írta Litván György. (Társadalomtudományi Könyvtár. Bp., 1973)
L. Nagy Zsuzsa: Jászi Oszkár amerikai hagyatéka. (Magyar Nemzet, 1973. okt. 7.)
Borsody István: A magyar helyzet. Jászi Oszkár születés századik évfordulójára. (Új Látóhatár, 1975. 2.)
Dersi Tamás: Magyarok Amerikában 5. Ady Endre képe az íróasztalon. Jászi Oszkár hagyatéka. (Esti Hírlap, 1975. jan. 25.)
Köves Rózsa: Jászi Oszkár útja. (Magyar Nemzet, 1975. márc. 2.)
Litván György: Egy barátság dokumentumai. Károlyi Mihály és Jászi Oszkár levelezéséből. (Történelmi Szemle, 1975. 2-3.)
Litván György: Jászi Oszkár születésének századik évfordulója. (Népszabadság, 1975. márc. 1.)
Mucsi Ferenc: Száz éve született Jászi Oszkár. (Magyar Hírlap, 1975. márc. 2.)
Markovits Györgyi: BMU. [Bécsi Magyar Újság.] (Magyarország, 1977. 12.)
Végh Oszkár: Együtt tiltakoztak. [A Martinovics-páholyról.] (Magyarország, 1977. 29.)
Levélváltás a nemzetiségi kérdésről. Mocsáry Lajos és Jászi Oszkár. (Budapest [folyóirat], 1978. 8.)
Nógrádi Gábor: Ki volt az első? [Szabó Ervinről és Jászi Oszkárról, az első magyarországi népművelőkről.] (Magyarország, 1979. 49.)
Vezér Erzsébet: Jászi és a Vasárnapi Kör. (Magyar Hírlap, 1982. okt. 30.)
Litván György–Varga János: Az emigráns Jászi Oszkár levelezéséből. – Jászi Oszkár-levelek. (Medvetánc, 1982. 4.–1983. 1.)
Várady Sternberg János: Jászi Oszkár levelezése Nyikolaj Rubakinnal. (Magyar Könyvszemle, 1983. 4.)
Jászi Oszkár ismeretlen levele. Közli: Mindrut, Stelian. (Kortárs, 1984. 2.)
Pók Attila: Jászi Oszkár-emlékkonferencia Oberlinben, 1985. nov. 7–9. (Századok, 1987. 1.)
Válogatás Jászi Oszkár és Polányi Károly levelezéséből. Közli: Gyurgyák János és Litván György. (Medvetánc, 1987. 3-4.)
Jászi Oszkár előadása 1947-ben a Martinovics-páholyban. Közli: Bán D. András. (Új Hold Évkönyv 1988. Bp., 1988)
Jászi Oszkár rádióüzenete Magyarország népéhez. – Halász Miklós: Jászi Oszkár beszédének tanulságai. – Kéri Pál: Jászi Oszkár beszédének egyéb tanulságai. (Medvetánc, 1988. 1.)
Nagy Sz. Péter: Liberális szocializmus. Jászi – ma. 1–2. (Magyarország, 1989. 48–49.)
Jászi Oszkár válogatott levelei. Vál., szerk. Litván György és Varga F. János. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1990)
Jászi Oszkár leveleiből. 1–3. (Magyar Napló, 1990. 28–30.)
„Sorai ismét választ követelnek.” Jászi Oszkár és Kolnai Aurél levelezéséből. Közli: Litván György. Kolnai Aurél: Észrevételek Jászi Oszkár újabb fejtegetéseihez a bolsevizmusról. (Világosság, 1997. 5-6.)
Régi és új emigránsok. Jászi Oszkár és Kállay Kristóf levélváltása a hábor után. Közli, és a kísérőtanulmányt írta Litván György. (Holmi, 2000. 9.)
Jászi Oszkár naplója. 1919–1923. Szerk., sajtó alá rend. Litván György. (Az MTA Történettudományi Intézete kiadványa. Bp., 2001)
Pável Ágoston levele Jászi Oszkárhoz. Közli: Lukácsné Bajzek Mária. (Vasi Szemle, 2003. 1.)
Takáts József: Eötvös-revízió. Jászi Oszkár levele az uralkodó eszmékről, 1935-ben. (2000 [folyóirat], 2012. 9.).

Irod.: műveiről: Kégl János: J. O.: A történelmi materializmus állambölcselete. (Huszadik Század, 1903. 2.)
Somló Bódog: J. O.: A történelmi materializmus állambölcselete. (Jogtudományi Közlöny, 1903. 18.)
Szántó Menyhért: J. O.: A történelmi materializmus állambölcselete. (Budapesti Szemle, 1904)
Giesswein Sándor: J. O.: Új Magyarország felé. Beszélgetések a szocializmusról. (Katholikus Szemle, 1907. 8.)
Jehlicska Ferenc: J. O.: Mi a szocializmus? (Katholikus Szemle, 1908. 3.)
Ady Endre: J. O. könyve. A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Nyugat, 1912. 10.)
Réz Mihály: J. O.: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Magyar Figyelő, 1912. 2.)
Szende Pál: J. O.: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Huszadik Század, 1912. 1.)
Giesswein Sándor: J. O.: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Katholikus Szemle, 1913. 2.)
Fenyő Miksa: J. O.: Magyar kálvária – magyar feltámadás. (Nyugat, 1921. 4.)
H. J.: J. O.: Magyar kálvária – magyar feltámadás. (Társadalomtudomány, 1921. 2.)
Kádár Imre: Magyar múlt és jövő. Jászi új könyvének margójára. [J. O.: Magyar kálvária – magyar feltámadás.] (Napkelet, 1921. 11.)
N. Gy.: Bécsi magyar kálvária és feltámadás. Jászi új könyvéről. (Új Magyar Szemle, 1921. 2.)
Borsody István: Jászi és az októberi forradalom. J. O.: Magyar kálvária – magyar feltámadás c. könyvéhez írt bevezetés. (Új Látóhatár, 1968. 6.)
Menczer Béla: J. O. és a két forradalom. [J. O.: Magyar kálvária – magyar feltámadás.] (Katolikus Szemle, 1969. 2.)
Litván György: J. O. A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés c. könyvéről. (Történelmi Szemle, 1981. 4.)
Gyekiczky Tamás: Üzenet. J. O.: Publicisztikai írások. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Actái, 1983)
Major Ottó: A felszabadított történelem. J. O. publicisztikája. (Új Tükör, 1983. 14.)
Mátrai Zsuzsa: J. O.: A Habsburg-Monarchia felbomlása. (Pedagógiai Szemle, 1983. 12.)
Romsics Ignác: J. O.: A Habsburg-Monarchia felbomlása. (Palócföld, 1983)
Siroki Dénes: J. O.: A Habsburg-Monarchia felbomlása. (Társadalomkutatás, 1983. 1.)
Szabad György: A Habsburg-birodalom kórbonctani lelete. J. O. könyvéről. (Kortárs, 1983. 11.)
Menyhárt Lajos: J. O.: A Habsburg-monarchia felbomlása. (Alföld, 1984. 10.)
V. Molnár László: J. O.: A Habsburg-monarchia felbomlása. (Somogy [folyóirat], 1984. 5.)
Balázs György: J. O.: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Társadalmi Szemle, 1987. 1.)
Fenyő István: J. O.: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. (Alföld, 1987. 11.)
Valuch Tibor: Időszerű-e a liberális szocializmus? J. O. könyvéről. J. O.: A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja. (Jelenkor, 1990. 3.)
Kende Péter: Jászi Oszkár hazatér. [J. O.-tól és J. O.-ról megjelent könyvekről.] (Buksz, 1991. 2.).

Irod.: önálló munkák, fontosabb tanulmányok: Fukász György: A magyarországi polgári radikalizmus bírálata. I–III. köt. Doktori értek. (Bp., 1958)
Fukász György: A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez. J. O. ideológiájának bírálata. A doktori értek. átd. változata. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1960)
Fukász György: J. O. és a valláskritika. (Világosság, 1963. 7-8.)
Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez. J. O. ideológiai fejlődése 1900–1906 között. (Századok, 1963. 6.)
Varga József: J. O. Ady portréja. (Kortárs, 1965. 4.)
Schlett István: J. O. és a nemzetiségi kérdés. (Budapest [folyóirat], 1968. 1.)
H. Kovács Éva: A népművelő J. O. (Népművelési Értesítő, 1970. 1.)
Vargyai Gyula: Nemzetiségi kérdés és integráció. Adalékok J. O. nemzetiségi koncepciójának értékeléséhez. (Studia Iuridica, 1970)
Galántai József: A radikálisok és a nemzetiségi kérdés. J. O. föderális koncepciói az első világháború alatt. (Világosság, 1973. 1.)
Borsody István: A magyar helyzet. J. O. születésének 100. évfordulójára. (Új Látóhatár, 1975. 2.)
L. Nagy Zsuzsa: J. O. amerikai hagyatékáról. (Századok, 1973. 1.)
Erényi Tibor: J. O. (Élet és Tudomány, 1975. 9.)
Veres András: J. O. 1919 előtti munkásságának megítéléséhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975. 5-6.)
Galántai József: Oszkár Jászi’s Conceptions on Federalism during the First World War. (Studia Historica, 1975)
Rónai Tamás: J. O. a dunai kérdésről 1933 és 1939 között. (Századok, 1976. 1.)
Jeszenszky Géza: J. O. és R. W. Seton-Watson levelezése az I. világháború előtti években. (Századok, 1977. 4.)
Litván György: J. O., a magyar progresszió és a nemzet. (A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Bp., Kossuth Kiadó, 1977)
Fischer, Holger: Oszkár Jászi und Mihály Károlyi. Ein Beitrag zur Nationalitätenpolitik der bürgerlich-demokratischen Opposition in Ungarn von 1900 bis 1918 und ihre Verwicklichung in der bürgerlich-demokratischen Regierung von 1900 bis 1918. (Studia Hungarica. 17. München, 1978)
Baka András: A nemzetiségi kérdés megítélésének alakulása J. O. koncepciójában. (Jogtudományi Közlöny, 1980. 10.)
Vezér Erzsébet: J. O. Ady-képe. (Irodalomtörténet, 1980. 2.)
Tasi József: Októbrizmus vagy bolsevizmus? Gábor Andor és J. O. polémiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981. 4.)
Veres András: Gábor Andor: igen, J. O.: nem? (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981. 5-6.)
Borbándi Gyula: J. O. utolsó vállalkozása. A Károlyi-ankét. (Új Látóhatár, 1982. 2.)
Hanák Péter: J. O. hazafisága. – Irinyi Károly: Jászi és a közép-európai államszövetség terve. J. O. Mittel-Europa koncepciójának értelmezése. (Világosság, 1982. 7.)
Litván György: J. O. és a nemzetiségi kérdés. (História, 1982. 4-5.)
Litván György: Oszkár Jászi, a Danubian Patriot in America. (The New Hungarian Quarterly, 1983)
Menyhárt Lajos: Egy szellemi örökség aktualitása. J. O. publicisztikájáról. (Napjaink, 1983. 4.)
Raffay Ernő: J. O. publicisztikája. (Mozgó Világ, 1983. 10.)
Csizmadia Ervin: J. O. publicisztikája. (Társadalmi Szemle, 1984. 1.)
Mucsi Ferenc: Jászi és a magyar demokrácia programja. (Jelenkor, 1984. 6.)
Hanák Péter: J. O. dunai patriotizmusa. (Nemzet és emlékezet. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1985)
Balázs Sándor: J. O. és a „Revista Vremii.” – Szarka László: J. O. szlovák kapcsolatai 1918 végéig. – Litván György: J. O. romániai naplójegyzeteiből. (Századok, 1985. 5-6.)
Szápor Judit: Egy szabad egyetemért. A Társadalomtudományok Szabad Iskolája. (Medvetánc, 1985/4–1986/1.)
J. O. halálának 30. évfordulójára: Borbándi Gyula: Szellemi és erkölcsi otthon – J. O. és a Látóhatár. – Borsody István: J. O. politikai eszmevilága. (Új Látóhatár, 1987. 1.)
Bellavics István: Útban az ideológia felé. J. O. tudományos és politikai nézeteinek változása az 1905–1906-os politikai válságig. Egy. szakdolgozat. (Szeged, JATE, 1988)
Erényi Tibor: J. O. 1918–1919-ben. (Világosság, 1989. 11.)
Litván György: J. O. és a Maléter család kapcsolata. 1925–1947. (Regio, 1990. 4.)
J. O. hazatérése. Szerk. Litván György (A Társadalomtudományi Társaság füzetei. Bp., 1991)
Aczél, Richard: Central Europe. Oszkár Jászi’s American Dream. – Wilson, Samuel J.: Oszkár Jászi and the Hungarian Democratic Emigration. (Hungarian Studies, 1991. 1-2.)
Hamza Gábor: Európaiság J. O. gondolatvilágában. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Actái, 1991)
Litván György: Duna menti remények és csalódások. J. O. bécsi évei. (Európai Utas, 1991. 2.)
Litván György: Oszkár Jászi. (The New Hungarian Quarterly, 1991)
Nagy Sz. Péter: Az egyről és a sokról J. O. ürügyén. (Szombat, 1991. 6.)
Veres András: J. O. utópikus szocializmusa. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991. 2.)
Borbándi Gyula: J. O. második emigrációja. (Jelenkor, 1992. 4.)
Haslinger, Peter: Arad, November, 1918. Oszkár Jászi und die Rumänen in Ungarn 1900 bis 1918. Monográfia. (Wien–Köln–Weimar, 1993)
Dreiszinger, N. F.: J. O. útja a dunai föderalizmushoz. (Kisebbségkutatás, 1994. 1.)
Huszár Tibor: Jászi-dilemmák. (Szociológiai Szemle, 1994. 1.)
Borbándi Gyula: A Károlyi-ankét. J. O. utolsó vállalkozása. (Világosság, 1995. 11.)
Litván György: Fate calls me… J. O. 1947 végi Duna-völgyi búcsúlátogatása. (Beszélő, 1997. 12.)
Vogel Sándor: Gondolatok J. O. „Keleti Svájc” elképzeléséről 75 év után. (Magyar Külügyi Intézet. Tanulmányok. 5. Bp., 1997)
Berényi Zsuzsanna Ágnes: „Egész civilizációnk pillérei meginogtak.” A Martinovics-páholy és J. O. 1947-es beszéde. (Tekintet, 1998. 4-5.)
Richly Gábor–Ablonczy Balázs: J. O. (Trianon és a magyar politikai gondolkodás. 1920–1953. Szerk. Romsics Ignác és Ifj. Bertényi Iván. Bp., Akadémiai Kiadó, 1998)
Kende Péter: Godot-ra várva. J. O. ajánlásai és reményei kilencven év távlatából. (Világosság, 1999. 3.)
Litván György: J. O. (Rubicon, 1999. 8.)
Ihász István: A dunai megbékélés apostola. J. O. gondolatai. (Európai Utas, 2000. 4.)
Pelle János: J. O. Monográfia. (A XX. Század Intézet kiadványa. Bp., 2001)
Pelle János: J. O. és a konföderáció délibábja. (Valóság, 2001. 4.)
Pelle János: J. O. és a zsidókérdés. (Múlt és Jövő, 2001. 1.)
Bóka Éva: J. O. gondolatai Európa egységéről. (Európai Szemle, 2002. 1.)
Litván György: J. O. Monográfia. (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok. Bp., Osiris Kiadó, 2003)
Litván György: A Twentieth-Century Prophet. Oszkár Jászi. Monográfia. (Bp.–New York, 2006)
Kovács Henriett: A „Keleti-Svájc” mint politikai alternatíva. (Valóság, 2008. 7.)
Szarka László: J. O., az elemző programalkotó. A nemzetiségi politika csődje. (História, 2008. 9.)
Bene Krisztián: Oszkár Jászi et l’idée des États-Unis d’Europe. (Öt Kontinens, 2011. 2.)
Katona András: J. O. és kora az elmúlt száz év középiskolai történelemtankönyveiben. (Könyv és Nevelés, 2011. 4.)
Hamza Gábor: Európaiság és J. O. világszemlélete. (Jogtudományi Közlöny, 2012. 2.)
Takáts József: J. O. budapesti látogatása. (Holmi, 2013. 5.)
Tőkéczki László: Néhány gondolat egy magyar nemzeti-polgári párt eszmeköréhez. J. O. publicisztikai írásainak néhány sajátossága. (Hitel, 2013. 3.)
Kovács Dávid: J. O. és a „hazafiság újrakeresztelése”. (Orpheus Noster, 2017. 1.)
Pritz Pál: J. O. és Lesznai Anna. (Múltunk, 2018. 3.)
Csunderlik Péter: „Cselekedjél úgy, mintha sorsdöntő tényező volnál!” J. O. és a polgári radikalizmus. (Népszava, 2020. márc. 28.)
Pritz Pál: Gróf Károlyi Mihály és J. O. emigrációja. (Korunk, 2021. 3.).

Irod.: lexikonok, bibliográfiák, összefoglaló művek: Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Horváth Zoltán: Magyar századforduló. (Bp., 1961)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945–1985. (Bern, 1985)
Baka András: Eötvös Józseftől Jászi Oszkárig. A magyar nemzetiségi politikai gondolkodás változásai. (Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1990)
Jászi Oszkár-bibliográfia. Összeáll. Gyurgyák János és Litván György. (Bibliographica historica specifica. Az MTA Történettudományi Intézete és a Századvég Intézet közös kiadványa. Bp., 1991)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Személyi adattár. (Bp., 2001)
Borbándi Gyula: Emigránsok. (Bp., 2002)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László, szerk. Balás Róbert. (Bp., 2003)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. (Bp., Argumentum Kiadó, 2005).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/149269 (Liebermann Adolf gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/149271 (Liebermann Adolfné Gottlieb Louise gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/112822 (Jászi Ferenc gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/112823 (Jászi Ferencné Liebermann Róza gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTBS-56Y?i=167 (Jászi Oszkár és Lesznai Anna [Moscovitz Amália] házassági anyakönyve. Jászi Oszkár születési adata itt: márc. 1.! Születési és keresztelési anyakönyvén eltérő születési adatok [márc. 1. és márc. 2.] szerepelnek.)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPV2-9HDY?i=64&wc=92SJ-C6N%3A40679401%2C41592001%2C44263501&cc=1452460 (Jászi Viktor halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/112828 (Jászi Viktor gyászjelentése)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021