Hutÿra Ferenc
Hutÿra Ferenc

2025. január 25. Szombat

Hutÿra Ferenc, 1917-től szepeshelyi

állatorvos

Születési adatok

1860. szeptember 6.

Zsibra, Szepes vármegye

Halálozási adatok

1934. december 20.

Budapest

Temetési adatok

1934. december 22.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Hutÿra András, Kossik Zsuzsánna. F: dömsödi Hajós Magda (1874–1959).

Iskola

Gyermekkorát Szepesváralján töltötte, elemi iskoláit Késmárkon és Iglón, középiskoláit Znióváralján, Egerben és Lőcsén végezte. A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1883), az állatjárványtan, állategészségügyi rendészet és hússzemle tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1889). Az MTA tagja (l.: 1910. ápr. 28.; r.: 1921. máj. 8.; t.: 1934. máj. 11.).

Életút

A bp.-i tudományegyetem Kórbonctani Intézetének gyakornoka (1882–1886), a bp.-i Állatorvosi Tanintézet, ill. az Állatorvosi Akadémia segédtanára (1886–1888), a belorvostan és járványtan r. tanára (1888–1931); közben az Akadémia igazgatója (1897– 1899), majd az akadémiából megalakult Állatorvosi Főiskola első rektora (1899–1931). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1889–1899), c. ny. rk. tanára (1899–1931). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem t. ny. r. tanára (1922–1931). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1927–1933). Orvosdoktorként végzett, s tudományos pályafutásának elején is elsősorban humánpatológiai kérdésekkel foglalkozott: első dolgozatai a nyitott gerinc és a májtumor patológiáját vizsgálták. Később érdeklődése az állatjárványtan felé fordult. Az állati fertőző betegségek világhírű tudósa, nemzetközileg is korszakos jelentőségűek, a sertésvésszel és a sertéspestissel kapcsolatos kutatásai. Kimutatta az Amerikából származó sertéspestis vírusos jellegét, majd kutatásainak eredményei lehetővé tették a betegség elleni védőoltás kidolgozását (oltóanyagát az 1950-es évekig a világon mindenütt használták!). Beazonosította és leírta a sertés brucellózisát, jelentős eredményeket ért el továbbá számos súlyos, járványos állatbetegség (pl. a tuberkulózis, a takonykór, a lépfene, a tenyészbénaság, a keleti marhavész, a tetanusz stb.) vizsgálatában. Sertéspestis-vizsgálatainak tudományos kísérleti hátteréül Kőbányán virológiai laboratóriumot létesített (Köves Jánossal közösen, 1907-ben; 1912-től Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat néven működött tovább). Immunológiai és szerológiai vizsgálatai során a szarvasmarhák látens fertőzésének felderítésére elsőként használta a tuberkulint (1891), az ún. inapparens (= tünetmentes) fertőzöttség kimutatására bevezette a malleinpróbát (1907). Jelentős szerepet játszott a magyarországi állatorvosképzés egyetemi szintű megszervezésében, és abban, hogy az Állatorvosi Főiskola korának egyik legmagasabb színvonalú tudományos intézményévé fejlődött. Részt vett több állategészségügyi törvény és törvényerejű rendelet megalkotásában. Marek Józseffel közösen írt tankönyve (Állatorvosi belgyógyászat, 1894–1898) a 20. sz. egyik legjelentősebb állatorvosi szakkönyve, átdolgozott további kiadásait tizenegy nyelvre fordították le (a német nyelvű mű alapján, 1905-től).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Tiszteletére a Magyar Agrártudományi Egyesület Hutÿra Ferenc-emlékérmet alapított (kiemelkedő állatorvosi társadalmi és tudományos tevékenység elismeréséért, 1960-ban). Mellszobrát a bp.-i Állatorvos-tudományi Egyetem kertjében állították fel (bronz és mészkő, Damkó József alkotása, 1937). Róla nevezték el az egyetem központi épületével szemben lévő egyik utcát (Hutÿra Ferenc utca, 1939-től; korábban: Amazon utca, 1879-től).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1918; t.: 1928). Az Országos Állategészségügyi Tanács, a Magyar Országos Állatorvos Egyesület alelnöke, a Magyar Természettudományi Társaság alelnöke (1920–1934). A londoni Royal College of Veterinary Surgeons tb. tagja (1914-től) és a Royal Society of Medicine l. tagja (1930). Az Académie Vétérinaire de France (1929), a párizsi Société de Biologie (1933) és a Finn Állatorvosok Egyesülete l. tagja (1933).

Elismerés

A Bécsi (1909) és a Berlini Állatorvosi Főiskola t. doktora (1911). A Ferenc József-rend lovagkeresztje (1890) és középkeresztje (1980), Vaskoronarend (1898), a Magyar Érdemkereszt nagykeresztje (1929) és csillagja (1933). A Porosz Koronarend II. osztályú fokozata (1905), a szász Albrecht-rend (1909) és a Román Koronarend csillagos nagy tisztikeresztje (1911), a dán Dannebrog-rend II. osztályú középkeresztje (1927). Balassa János-díj (1915), Corvin-koszorú. (1930).

Szerkesztés

A Veterinarius (1887–1902), a Közlemények az összehasonlító élet és kórtan köréből (1894–1897: egyedül, 1897–1913: Rátz Istvánnal) szerkesztője. A Köztelek (1890-től) és az Állatorvosi Lapok rovatvezetője (1903–1914). Az Állategészségügyi Évkönyv (1886–1902), ill. a Jahresbericht über der Veterinärwesen in Ungarn (I–XIV. köt., 1889–1902) szerkesztője.

Főbb művei

F. m.: Adatok a májdaganatok tanához. (Orvosi Hetilap, 1884)
A gerinczagy sarcomájának egy esete. (Orvosi Hetilap, 1885)
Adatok a háziállatok kórboncztanához. (Veterinarius, 1887)
A veszettség prophylaxisa és a védőoltások. (Orvosi Hetilap, 1887)
A házi állatok fertőző betegségeinek oktana. 51 ábrával. (Bp., 1888)
Kórboncztani diagnosztika, utasítással a házi állatok bonczolására. (Bp., 1889)
A baktériumokról. (Természettudományi Közlöny, különfüzet, 1889)
Útmutatás a vágóhídi szemle megejtésére. Vágóhídi biztosok számára. (Bp., 1889
németül is)
Állatorvosi szakoktatásunk reformja. (Veterinarius, 1890)
Über Schutzimpfung gegen Milzbrand Schweinerothlauf. (Monatsschrift für Tierheilkunde und Tierzucht, 1890)
Die Organisation des Veterinärwesens in Ungarn. Dubravszky Róberttel. (Bp., 1890)
Betegségek átszármazása húsételek útján. (Természettudományi Közlöny, 1891)
Kísérletek a tuberculinnal szarvasmarhákon. (Veterinarius, 1891)
Das Veterinärwesen der Armee. (Wien, 1891)
Törvényszéki állatorvosi kazuisztika. (Bp., 1893)
Járványtan. H. F. előadásai után összeáll. Csicsmanyecz Lajos. (Bp., 1893)
A mallein diagnosztikai értékéről. Preisz Hugóval. (Veterinarius, 1894)
Jahresbericht über das Veterinärwesen in Ungarn. (Bp., 1894)
Állatorvosi belgyógyászat. I–III. köt. (Bp., 1894–1898
2. kiad. Marek Józseffel. 1904
3. jav. és bőv. kiad. 1923)
Húspárolók és desinfectorok. (Köztelek, 1895)
A szavatosság az állatkereskedésben, tekintettel a hazai joggyakorlatra. (Bp., 1895)
Az állategészségügy az ezredéves kiállításon. (Az ezredéves kiállítás eredményei. VI. köt. Bp., 1897)
Útmutatás a ragadós száj- és körömfájás ellen való védekezésre és ezen betegség gyógyítására. (Bp., 1897)
Az állatszavatosság. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez. (Bp., 1902)
Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere. I–II. köt. Marek Józseffel. (Jena, 1905
2. kiad. 1909
3. kiad. 1910
4. kiad. 1918
5. kiad. 1920
6. kiad. 1922
11. átd. kiad. 1959
oroszul: Moszkva, 1910– 1912
olaszul: Milano, 1910–1914
angolul: Chicago, 1912
2. kiad. 1916-1917
spanyolul: Barcelona, 1920
2. átd. kiad. 1968
törökül: Ankara, 1937
I–III. köt. kínai nyelven: Peking, 1962–1964)
Láthatatlan élőlények. (Természettudományi Közlöny, 1906)
Törvényszéki állatorvostan. Egy. tankönyv. (Állatorvosi kézikönyvtár. 13. Bp., 1908
2. átd. és bőv. kiad. 1925)
Emberek megbetegedése lépfenés állatok húsának elfogyasztása következtében. (Állatorvosi Lapok, 1908)
A tuberkulózisról. 1–2. (Természettudományi Közlöny, 1909)
A sertéspestis elleni immunizálás kísérleti alapja. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1912. ápr. 22.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1912)
Az ember és az állatok tuberkulózisa. (Az Orvosok Tuberkulózis Egyesülete kiadványai. 1. Bp., 1913)
A keleti marhavész. (Bp., 1914
németül: Jena, 1916)
Baktériumellenes specifikus fermentumok. Manninger Rezsővel. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1915)
Die orientalische Rinderpest. Marek Józseffel. (Jena, 1916)
Az állati gümőkór szerepe az ember, különös tekintettel a gyermek gümőkórjának terjedésében. (Természettudományi Közlöny, 1917)
A normális vérsavó hatása a lépfenés fertőzésre. Manninger Rezsővel. (Állatorvosi Lapok, 1919)
Védőojtások sertésbetegségek ellen. (Állatorvosi Lapok, 1920)
A háziállatok fertőző betegségei. Egy. tankönyv. (Bp., 1920)
A „sertésvész” és a „sertéspestis” nomenklaturája. (Állatorvosi Lapok, 1921)
Állatorvosi belgyógyászat. Egy. tankönyv. (Bp., 1923)
Tudnivalók az állatforgalmi szavatosságról, az 1923. évi 10. törvénycikk alapján. (Bp., 1923
2. bőv. kiad. 1927)
Állatorvosi belgyógyászat. Marek Józseffel. Egy. tankönyv. (Bp., 1924)
A veszettség elfojtása. 1–2. (Állatorvosi Lapok, 1928)
A Calmette-féle gümőkórellenes védőojtások kísérleti alapja. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1929. jan. 14.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1929)
Starrkrampf, Schweinefekt, Schweineseptikämi. (Tierheilkunde und Tierzucht. VIII. Berlin–Wien, 1931)
A tuberkulózis elleni küzdelem két úttörője. (Állatorvosi Lapok, 1932).

Irodalom

Irod.: H. F. (Állatorvosi Lapok, 1935)
Kotlán Sándor: A magyar állatorvosképzés története. 1787–1937. (Bp., 1941)
Manninger Rezső: H. F. t. tag emlékezete. (Bp., 1944)
Manninger Rezső: H. F. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1960)
Bencze József: H. F. (Orvosi Hetilap, 1964. 52.)
Duka Zólyomi Norbert: H. F. (Orvosi Hetilap, 1974. 44.)
Karasszon Dénes: H. F. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1975)
H. F. leányának látogatása Egyetemünkön. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1976)
Karasszon Dénes: H. F., az állatorvos-tudomány géniuszának alakja a „Veterinarius” centenáriumának fényében. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1978)
200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. (Bp., 1987)
Jantsits Gabriella: H. F. szemészeti jegyzete. (Magyar Állatorvosok Lapja, 2004)
Bárdos B. Edit: H. F. öröksége. (Magyar mezőgazdaság, 2007)
Mészáros János: 150 éve született szepeshelyi H. F. (Magyar Állatorvosok Lapja, 2011).

Megjegyzések

Lexikonok eltérő halálozási adata: dec. 21.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője