Család

Sz: Hunya Simon földműves, Kondor Rozália. F: Hunya Márta. Fia: Hunya István.

Iskola

Négy elemit járt, később a KMP berlini titkárképző tanfolyamán végzett (1926). A két vh. között Magyarországon földművesként, alkalmi munkákból élt.

Életút

Mezőgazdasági cselédként és kubikosként dolgozott. Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságba esett (1914–1917), a szovjet forradalom után csatlakozott a bolsevikokhoz, a Vörös Gárda tagjaként részt vett a polgárháború kezdeti időszakában (1918). Hazatérését követően a KMP tagja, a párt endrődi szervezetének alapító tagja. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcolt, a proletárdiktatúra bukása után vezető szerepet játszott a tiszántúli szegényparasztság mozgalmainak szervezésében, a Földmunkásszövetség központi vezetőségének tagja. A Vági István-féle Magyarországi Szocialista Munkáspárt a KMP legális szervezete falusi szervezője (1925–1926). Egy aratósztrájk szervezéséért négy év börtönbüntetésre ítélték (1926), kiszabadulása után a KMP Országos Parasztbizottságának vezetője (1930), ismét letartóztatták (1931), három és fél év fegyházra ítélték, de büntetésének megkezdése előtt a Szovjetunióba szökött, ahol a Vörös Szakszervezeti Internacionálé munkatársaként tevékenykedett (1932–1939). A II. vh. után tért vissza Magyarországra, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének titkára, Dózsa Népe c. hetilapjának szerkesztője (1945–1948), a Rákosi-korszakban a Mezőgazdasági Könyvtár könyvtárosaként helyezkedett el (1948–1956). A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók, ill. a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének (MEDOSZ) elnöke (1957–1987). A 20. sz.-i magyar agrárszocialista mozgalmak egyik jelentős személyisége, a kommunista párt földmunkásprogramjának egyik kidolgozója, ideológusa. Az 1950-es években mivel másképp képzelte el a párt parasztpolitikáját háttérbe szorították, a Kádár-rendszerben viszont megbízták az új mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet irányításával (harminc éven át vezette a MEDOSZ-t!). Politikai tevékenysége mellett szépirodalmi munkássága is jelentős. Elbeszéléseket, színdarabokat is írt, visszaemlékezései fontos kordokumentumok. Agitatív, politikai színműveit Moszkvában, az emigrációban többször előadták, ill. Kassán és Pozsonyban is sikerrel játszották.

Emlékezet

Emigrációban írt politikai cikkei elsősorban a Sarló és Kalapácsban, az Amerikai Új Előre c. lapban, a párizsi Magyar Munkásban és az Új Hangban jelentek meg (1933–1940).

Elismerés

Nyisztor György-emlékérem (1979), SZOT Díj (1983).