Család

Sz: Horovitz Fülöp uradalmi bérlő.

Iskola

A gimnáziumot Aradon végezte, budapesti, bécsi, berlini tanulmányait követően a budapesti tudományegyetemen államtudori doktori okl. szerzett.

Életút

Nagyobb európai tanulmányutat követően Árva vármegye szolgabírója, főszolgabírója. A Vármegye c. közigazgatási szaklap alapító főszerkesztője (1903–1919), a kezdeményezésére megalakult Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének főtitkára (1903-tól). A Függetlenségi és ’48-as Párt programjával országgyűlési képviselő (Medgyaszó, 1905–1906; Marosújvár, 1906–1910), országgyűlési képviselőjelölt (1910), részt vett az alkotmányellenesen kinevezett Fejérváry-kormánnyal szembeni nemzeti ellenállásban. A századvég-századelő egyik népszerű újságírója, szerkesztője, első kötetét, a Pesti Hírlapban megjelent tárcáit Mosolygó történetek címen adta ki (1894-ben). Később jelentős szerepet játszott a megyei hivatalnokok első érdekvédelmi szervezetének megalapításában (a kezdeményezésére megalakult Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete közfelkiáltással választotta meg az egyesület első főtitkárának). Szerkesztőként és főtitkárként országszerte ismertté vált, s mint korai „érdekvédő” mandátumot is szerzett. A Fejérváry-kormánnyal szemben széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki, majd megírta az 1905–1906. évi vármegyei ellenállás történetét is. Szakíróként több értékes közigazgatási munka szerzője. Korának egyik ismer sportszerkesztője volt, sportíróként elsősorban a hazai lóversenysportról tudósított. Írásai egy része és sporttal kapcsolatos dolgozatai Horváth H. József, ill. Horvát H. József néven jelentek meg.

Szerkesztés

A Pesti Hírlap állandó tárcaírója (1896-ig). A Telefon-hírmondó helyettes szerkesztője (1894-től), a Magyar Sportlap (1895–1899), ill. az Alsókubinban megjelenő Árvamegyei Hétfői Hírlap felelős szerkesztője (1903. júl.–nov.). Írásai a fentieken kívül még elsősorban az Uj Időkben (1895), a Hazánkban (1905), a Budapesti Hírlapban (1906), a Nagyvárad c. lapban jelentek meg (1908– 1910).