Család

Sz: Horváth Lajos (1884–1970) gazdasági cseléd, Csullag Katalin (1892–1976). Kilencen voltak testvérek: Horváth Anna (1914–1976) Orsolya-rendi apáca, Horváth Lajos (1920–1945) kőműves, Horváth Károly (1921–) főkönyvelő, Horváth Mária (1923–), Horváth István (1926–) kovács, Horváth Terézia (1929–) hangtechnikus, Horváth Magdolna (1932–). Nőtlen.

Iskola

A kaposvári Somssich Pál Reálgimnáziumban éretts. (1939), a veszprémi Római Katolikus Hittudományi Főiskolán (1939–1941), a bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Állatorvos-tudományi Karán tanult (1941–1944), az Agrártudományi Egyetemen (ATE) mezőgazdasági mérnöki okl. szerzett (1962). Diákévei alatt a Bolyai Kollégium (1941–1942) és Györffy István Kollégium tagjaként részt vett a kollégisták antifasiszta megmozdulásaiban (1942–1944).

Életút

A II. vh. után a Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja, megyei szervezője, járási párttitkára (1945–1947), az NPP Pártközpont Szervezési Osztályának munkatársa (1947), a dunántúli pártszervezetek felügyelője és a Somogyi Imre Népi Kollégium igazgatója (1948). Az NPP országgyűlési képviselője (Zala vármegye, 1947–1953). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) osztályvezetője (1952–1954). A formailag működő NPP budapesti József Nádor téri irodájának vezetője (1951–1960), e tisztében a párt utolsó alkalmazottja (1954– 1960). Az MTA Mezőgazdasági Üzemtani Intézetének tud. munkatársa (1960–1961), a szikszói Mesterséges Megtermékenyítő Főállomás igazgatója (1961–1964), a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állattenyésztési Felügyelőség vezetője (1964–1979). A Nemzeti Parasztpárt tisztviselőjeként jelentős érdemeket szerzett a párt iratainak összegyűjtésében és megőrzésében. Az általa gondozott pártirattár az NPP története kutatásának egyik legfontosabb forrásává vált. Kutatóként mezőgazdasági üzemtani kérdésekkel, elsősorban mezőgazdasági vállalatok és üzemek racionalizálási kérdéseivel foglalkozott.

Elismertség

A Veres Péter Társaság alapító tagja.

Elismerés

Magyar Népköztársaság Érdemrendje (arany, 1950), Munka Érdemrend (ezüst, 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), NÉKOSZ Emlékérem (1977).