Család

Sz: Horváth Ede, id. autószerelő, Führinger Borbála.

Iskola

Szombathelyen nyolc elemi osztályt végzett (1938), Győrött vasesztergályos segédlevelet szerzett (1941).

Életút

A győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. vasesztergályos tanonca (1938–1941), az autó-összeszerlő üzem esztergályossegéde (1941–1944), az ország hadszíntérré válása után a gyár korábban áttelepített részlegében, a büki repülőgép-javítóban, ill. a kőbányai sörgyárban berendezett telepén dolgozott (1944. ápr.–1944. dec.).

A II. világháború után a Csepel Autógyár győri gyáregységének (= Győri Autógyár) esztergályosa (1945–1949), az üzem műszaki vezetője (1949–1951), a Győri Szerszámgépgyár igazgatója (1951–1963. dec.). A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár és a Győri Szerszámgépgyár egyesítése után létrejött Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója (1964. jan. 1.–1989. dec. 18.).

Az MDP (1949-től), az MSZMP tagja (1956-tól). Az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1966. dec. 3.), az MSZMP KB tagja (1970. nov. 28.–1989. okt. 7.). Az MSZMP KB Gazdaságstratégiai Munkabizottsága tagja (1988. júl. 14.–1989. okt. 7.).

Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront/Hazafias Népfront, Győr-Sopron megyei lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).

Szombathelyen született, gyermekkorában azonban családja Győrbe költözött. Elemi iskoláit ezért Szombathelyen, egy bentlakásos iskolában végezte. Tanulmányai befejezése után Győrött kezdett el dolgozni, mint vasesztergályos tanonc. Országosan ismertté a neve 1949-ben lett, amikor az MDP és a Szaktanács az 1848/49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának tiszteletére – szovjet tapasztalatok alapján – az első nagy országos munkaversenyt kezdeményezte. A Weiss Manfréd Művek vezetése munkaversenyre hívta ki a többi üzem dolgozóit, a versenyben a legjobb egyéni eredményt a győri sztahanovisták érték el (Horváth Edén kívül Baranyai András, Jakab Sándor, Kék Zoltán és Nyitrai Jenő). A Sztálin 70. születésnapja tiszteletére rendezett újabb munkaverseny keretében Horváth Ede a vasiparban 1949. nov. 25-én először érte el az 1000% feletti teljesítményt. Horváth Ede ekkor még nem volt párttag, még csak tagjelölt sem. A megyei napilap úgy számolt be e nevezetes eseményről: Horváth Ede tagjelölt akar lenni, ajánlója 1152%. Horváth Edét háromheti tagjelöltség után vették fel a pártba (a kötelező hat hónapos „kivárási idő helyett”, a verseny végeredménye pedig 3050% lett…). 1950. márciusban megosztva a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért eredményeiért.

A nagy sztálini munkaversenyek után Horváth Edét is – akárcsak a sztahanovisták többségét – levették a munkagépről, és irányítói feladatokkal bízták meg. 1951-ben kinevezték a Győri Szerszámgépgyár igazgatójának. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárat, valamint az általa vezetett szerszámgépgyárat 1963-ban egyesítették, és 1964. januárban Horváth Edét nevezték ki a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nevet felvett új nagyüzem vezérigazgatójának. Szakmai tekintélyét, politikai támogatottságát felhasználva, a gazdasági észszerűségek figyelembe vételével, kapitalista menedzserszemlélettel – ellenségei szerint nem egyszer vezetői hatalmával is visszaélve – egészen 1989. évi nyugdíjazásáig vezette a hazai közúti járműgyártásban és mezőgazdasági gépgyártásban meghatározó szerepet játszó szocialista nagyvállalatot.

Emlékezet

Horváth Ede Győrött élt és tevékenykedett, Győrött is hunyt el. Hamvait 1998. okt. 3-án – végakaratának megfelelően – családtagjai jelenlétében a Mosoni-Duna Rába-gyárat érintő szakaszán repülőgépről hullámsírba szórták. Győr-ménfőcsanaki lakóházán emléktáblát helyeztek el (2004. szept. 28-án). Emlékét őrzi a győri Horváth Ede-alapítvány (2005) amely tiszteletére Horváth Ede-ösztöndíjat alapított.

Elismerés

A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1953), a Szocialista Munka Hőse (1953), Munka Érdemrend (arany, 1965, 1969, 1974), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1987).

Kossuth-díj (a gyorsvágás terén elért kiemelkedő eredményeiért, 1950), Állami Díj (a járműipar központi fejlesztési programja megvalósításában végzett munkásságáért, 1980).