Család

Sz: Holub János, Feiszler Mária. F: Gutkowska Stefánia.

Iskola

A budapesti evangélikus gimnáziumban éretts. (1908), a József Műegyetemen vegyészmérnöki okl. szerzett (1912).

Életút

Az Országos Növénykísérleti Állomás vegyi laboratóriumának gyakornoka (1912–1913), a Magyar Kir. Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet mérnöke, majd az Általános Kémiai Osztály, ill. a Zsiradékipari Osztály vezetője (1913–1920). Az összeomlás után a Honvédelmi Minisztérium bőripari szakelőadója (1920–1922), főmérnöke (1922–1935), a Magyar Szabványügyi Intézet Bőripari Szakbizottságának vezetője (1935–1949), a Bőripari Központ laboratóriumvezető tud. munkatársa (1949–1952). A martfűi Tisza Cipőgyár gumiipari laboratóriumvezető tud. főmunkatársa és a kísérleti vegyi üzem vezetője (1952–1959). A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) nyugdíjas szaktanácsadója (1959-től). Az Országos Magyar Bőripari Múzeum létrehozója (1930-ban). A BME Vegyészmérnöki Karán a bőrgyártás és a bőrgazdaság előadó tanára. C. egy. docens. Bőr- és zsíripari kémiai kutatásokkal, elsősorban a bőrgyártás vegyipari folyamatainak vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez fűződik az első magyarországi bőrvizsgáló laboratórium felállítása, ezzel tudományos alapokra helyezte a magyarországi bőrvegyészeti kutatásokat. A Bőrvegyészek Nemzetközi Testületének (= Internationaler Verein der Lederindustrie Chemiker, IVLIC) első magyar tagja, majd a magyarországi szakmai testület megalapítója (Magyar Bőripari Vegyészeti Egyesület néven, 1930). Különösen értékes a bőr- és cipőipari szabványosítási tevékenysége: kidolgozta és egységesítette a magyarországi lábbelik méretének, súlyának és anyagának szabványait, s ezzel együtt megszervezte a hazai cipők laboratóriumi anyagvizsgálatát is. A II. vh. után kezdeményezésére jött létre a Bőripari Központ, amelynek feladata a magyarországi bőripari kémiai kutatások irányítása és koordinálása volt. Később áthelyezését kérte a martfűi Tisza Cipőgyárba, ahol jelentős szerepet vállalt az új, mikropórusos gumitalp eljárásának kidolgozásában és az ehhez szükséges Porofor anyag előállításában. A bőripar történetével is foglalkozott, összegyűjtötte a szakma ipartörténeti emlékeit, létrehozta az Országos Magyar Bőripari Múzeumot (1930-ban; a múzeum Budapest ostromának idején elpusztult).

Emlékezet

Budapesten (XI. kerület Hegyalja út 62.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

A Magyar Bőripari Vegyészeti Egyesület alapító főtitkára, majd elnöke (1930-tól).

Szerkesztés

A Magyar Tímár c. szaklap szerkesztője (1937–1944).