Család

Középiskoláit Hajdúböszörményben, Gödöllőn és Aszódon végezte, Aszódon éretts. (1928).

Iskola

A Kis Újság munkatársa (1929–1930), az Új Idők belső munkatársa (1930–1941), a sepsiszentgyörgyi Székely Nép állandó munkatársa (1941–1944), a sepsiszentgyörgyi Szabadság szerkesztője (1944–1945), a Népi Egység szerkesztője (1945–1949).

Életút

A 20. sz.-i erdélyi magyar költészet egyik alig ismert, elfelejtett kismestereként elégikus, balladai hangvételű verseket írt. Műveinek erőssége az erős, könyörtelen magyarság-önvizsgálata, valamint a társadalom és a természet mindennapos megfigyelései. Költői művei általában székely életképek, amelyeket festői látásmód és egyfajta mikrorealista részletek jellemeznek. Több hazafias költeményében megemlékezett azokról az erdélyi magyar áldozatokról, akik a romániai haláltáborokban pusztultak el, ezért évtizedekig nem jelenhetett meg önálló kötete. Néhány versét megzenésítették. Budapesten élt (1930–1941), majd Sepsiszentgyörgyre költözött (1941-ben); Sepsiszentgyörgyön hunyt el, ott is nyugszik. Gyűjteményes kötetét halála után adták ki (Énekelj, Fenyő! címmel, 1987-ben). Róla nevezték el a sepsiszentgyörgyi Holló Ernő Sajtóklubot és a Holló Ernő Sajtópincét. Versei, kritikái, kisebb írásai – 1944-ig a fentieken kívül még, többek között – megjelentek a Literatura (1933 és 1937–1938), az Élet (1936–1938), a kolozsvári Erdély (1939-től), az Erdélyi Szemle (1939–1943), a Diárium (1940–1944) és a Vigilia (1941) c. lapokban, Az Est Hármaskönyvében (1938), ill. a Turul szépmíves költők és elbeszélők (Bp., 1941) c. antológiában.