Család

Sz: Hofhauser Elek (1878–1957) építészmérnök. F: 1913-tól Stúr Mária (1892–1975). Leánya: Szakonyi Dezsőné Hofhauser Marianna (1916–).

Iskola

A Ludovika Akadémián mérnöktiszti tanfolyamot végzett (1907), a bécsi műegyetemen, a budapesti József Műegyetemen tanult (1912–1914), tanulmányait az I. vh. után folytatta, Budapesten mérnöki okl. (1921) és műszaki doktori okl. szerzett (1940).

Életút

A Ludovika Akadémia elvégzése után hadnaggyá avatták a soproni 18. sz. magyar kir. honvéd gyalogezredhez (1907), Sopronban, Kőszegen, Bécsben, Pozsonyban és Budapesten szolgált (1907–1914); közben főhadnaggyá léptették elő (1911-től). Az I. vh.-ban utász-hídépítési frontszolgálatot teljesített (az orosz és az olasz hadszíntéren, 1914–1918), századosi rangban (1915-től). A kőszegi gimnázium helyettes tanára (1918–1919). A Ludovika Akadémián a hadépítészettan és a geodézia tanára (1922–1929) őrnagyi (1923–1928) és alezredesi rangban (1928-tól). A Vámőrség Győri Parancsnokságának mérnöke (1929–1932), a Honvéd Térképészeti Intézet Geodéziai Osztályának vezetője (1932–1942); közben ezredessé léptették elő (1941-től). A Haditechnikai Kísérleti Intézet kutatómérnöke (1942–1945), a II. vh. végén az intézetet Johannisthalba telepítették, ahol amerikai hadifogságba esett. Leszerelése után nyugdíjazták, ill. Zimonyi István magánmérnöki irodájának mérnöke (1946–1947), miután nyugdíját megvonták, munkanélküli (1947–1950). A Budapesti Földalatti Vasútépítő Vállalat segédmunkása (de „illegálisan” mérnöki munkát végezhetett, 1950–1954), a Mélyépterv mérnöke (1954–1958), a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság nyugdíjas műszaki-gazdasági tanácsadója (1959–1963). Újabb nyugdíjazása után Kőszegen telepedett le. Geodéziai alapkutatásokkal, elsősorban a háromszögelés gyakorlati és elméleti kérdéseivel foglalkozott. Nevéhez fűződik – többek között – a Csepeli Szabadkikötő geodéziai munkáinak tervezése és építése, majd úttörő munkát végzett a háromszögelést pótló távméréses sokszögelés magyarországi bevezetése terén. Később, a Haditechnikai Intézetben érdeklődése a földmágnességi vizsgálatok és az ún. deklinációs mérések felé fordult, jelentős szerepet vállalt a dunántúli és az észak-erdélyi topográfiai felmérések megszervezésében. A II. vh. után részt vett Budapest Oltay-féle városmérésében, majd bekapcsolódott a földreform műszaki munkálataiba. Az ötvenes években közreműködött a budapesti földalatti geodéziai tervezésében és a budapesti hidak műszaki felmérésében. Budapesten, Szombathelyen és Kőszegen (Temető utca 2.) élt és tevékenykedett, a Szombathelyi Kórházban hunyt el. A hamvait őrző urnát a kőszegi temetőben helyezték el.

Emlékezet

A Magyar Katonai Szemle munkatársa (1937–1941).