Család

Nagyszülei, apai nagyanyja: Dvornik Franciska; anyai nagyszülei: Szosták Ignác, Csabay Erzsébet.

Szülei: Hidegkuti Nándor (= Dvornik Nándor, 1896. szept. 16. Pesthidegkút–1965. ápr. 12. Bp.) motorkezelő, Szosták Antónia (1898. aug. 9. Bp.–1969. júl. 26. Bp.).

Id. Hidegkuti Nándor testvérei: Dvornik Károly (1895. febr. 2. Pesthidegkút), ill. Dvornik András (1893. nov. 28. Pesthidegkút) és Dvornik Júlia (1900. aug. 29. Pesthidegkút) csecsemőkorban elhunytak. A család egy másik rokona, egy másik Dvornik Károly (1897–, anyja: Parsch Anna), a karlováci 26. honvéd gyalogezred tartalékos zászlósa, 1915. jan. 11-én arany vitézségi érmet kapott. Dvornik Nándor a 29. honvéd gyalogezred népfölkelője 1918. jan. 24-én I. osztályú ezüst vitézségi érdemrendet kapott.

A család eredeti nevét Dvornik, ill. Dvornyik névváltozatban is használta, mindkét Dvornik vitézzé avatása után Pesthidegkútról vette fel új családnevét. Vitézzé avatásuk után az új családnév Hidegkuthy és Hidegkuty alakban is szerepelt.

A Szosták család névváltozatai: Soszták, ill. Schoszták.

Id. Dvornik Nándor és Schoszták Ignác [!] az Újlaki FC labdarúgói voltak.

Felesége: 1944-től Masur Ilona.

Iskola

A TF-en labdarúgó szakedzői okl. szerzett (1967).

Életút

Az Újlaki FC (1934–1940), a budapesti Gázművek (1940–1943), az Elektromos SC (1943–1945), a Herminamezei AC (1945–1947), az MTK (1947–1949 és 1957–1958), ill. a Textiles (1949–1951), a Budapesti Bástya (1951–1953) és a Budapesti Vörös Lobogó (1953–1956) labdarúgója; támadó, hátravont középcsatár.

Labdarúgóként olimpiai bajnok (1952); vb 2. (1954), vb résztvevő (1958); Európa Kupa-győztes (1953); Balkán Kupa-győztes (1947); az évszázad mérkőzésén a magyar válogatott tagjaként három gólt szerzett (London, Wembley Stadion, 1953. nov. 25: Magyarország–Anglia 6:3). 69-szeres magyar válogatott (1945. szept. 30.–1958. jún. 15.: 39 gól), 10-szeres B-válogatott (1945–1955: 9 gól), 12-szeres Budapest-válogatott (1945–1958: 8 gól). Közép-európai Kupa-győztes (1955). Háromszoros magyar bajnok (1951, 1953, 1957/58), ötszörös magyar bajnoki 2. (1948/49, 1950 ősz, 1952, 1955, 1957 tavasz), magyar bajnoki 3. (1949/50), félbeszakadt, nem hivatalos magyar bajnoki 3. (1956); magyar kupagyőztes (1952). Az MTK-ban, ill. jogutódjai színeiben összesen 381 bajnoki mérkőzésen (1946–1958: 260 gól) és 4 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt (1955: 2 gól).

Az MTK (1959–1960 és 1967–1968), a Fiorentina (olasz, 1960–1962), a Mantova (olasz, 1962–1963), a Győri Vasas ETO (1963–1965), a Tatabányai Bányász (1966), a Budapesti Spartacus (1968–1971), a Stal Rzeszów (lengyel, 1972–1973), az Egri Dózsa (1973), az Al-Ahly National (egyiptomi, 1973–1980), az Al-Ahly Dubai (arab emírségekbeli, 1983–1985) edzője. Az el-Ittihád szaktanácsadója (egyiptomi, 1996–1997).

Edzőként BEK 3/4. (1964/65); KEK-győztes (1960/61), KEK 2. (1961/62); Olasz Kupa-győztes (1960/61); magyar bajnok (1963 ősz), magyar kupagyőztes (1965); 5-szörös egyiptomi bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980).

Elismertség

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (ezüst, 1951), Kiváló sportoló (1951), Munka Érdemrend (1953), Érdemes sportoló (1954), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993), Magyarország Hírnevéért Díj (1997), a Magyar Köztársaság elnökének arany emlékérme (1998), MLSZ Emlékérem (100 éves az MLSZ, 2001).

Az MTK örökös bajnoka (1988), FIFA Érdemrend (1994), MOB Érdemérem (1995), Csik Ferenc-díj (2001).

Óbuda-Békásmegyer díszpolgára (1994), Budapest díszpolgára (posztumusz, 2013).