Család

Nagyapja: Lumniczer Sándor (1821–1892) orvos, sebész.

Iskola

Bonnban és Lipcsében jogi, Proskauban gazdasági tanulmányokat folytatott.

Életút

A Nemzeti Párt képviselője a horvát saborban (1888–1891), majd Vukovár polgármestere. Szerém vármegye főispánja (1903–1910). Tisza István második kormányának horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli minisztere (1916. jan. 16.–1917. jún. 15.). A Habsburg királyok magyarországi uralkodásuk örökössé válása után, I. József 1687-es megkoronázásától kezdve trónra lépésükkor hitlevelet (= diploma inaugurale) bocsátották ki, amelyben rögzítették uralkodásuk jogi kereteit. A királyi hitlevél az alkotmány és a nemzet jogait elismerő ünnepélyes deklaráció, törvényerőre emelt biztosíték, amely az Országgyűlés által elfogadott és a miniszterelnök által ellenjegyzett példányának megléte előfeltétele volt a koronázási aktusnak. Ferenc József halála (1916. nov. 21.) után, megalakult az Országgyűlés ún. hitelszerkesztési bizottsága, amelynek tagja volt Hideghéthy Imre, horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter is. A horvát képviselők és elsősorban Hideghéthy kezdeményezésére a Horvát-, Szlavón és Dalmátországok elnevezése közvetlenül Magyarország után következett az uralkodó címeinek felsorolásakor. IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt Budapesten, a Mátyás-templomban koronázták meg (1916. dec. 30-án). Még a koronázási szertartás előtt hitlevélben biztosította a nemzetet az alkotmányos jogok és a törvényes rend megtartásáról (1916. dec. 27-én; az ellenjegyzett hitlevelet a Minisztertanács 1917. jan. 4-én, az 1917. évi III. törvénycikként törvényerőre emelte). Ferenc József királyi hitlevele után ez volt a második magyar nyelvű hitlevél, ugyanakkor ez volt az első hitlevél, amelyet horvát nyelvre is lefordítottak és a horvát országgyűléshez is eljuttattak. Ez a munka Hideghéthy Imre irányítása alatt zajlott.