Család

Felsőfokú Építőipari Iskolát (1948), hat hónapos századparancsnoki tanfolyamot (1949), leningrádi Kaganovics Katonai Szállítási Akadémiát (1954), Vorosilov Katonai Akadémiát végzett (1963).

Iskola

Különböző csapategységekben alezredesi rangban szolgált (1949–1955), majd a MÁV Katonai Főosztályának referense, helyettes vezetője és a vasúti katonai részleg vezetője (ezredesi rangban, 1955–1956). A forradalom idején főosztályvezetővé nevezték ki, hozzátartozott a vasúti közlekedés és a vasúti légvédelem (1956. okt.–nov.), később tagja volt a Maléter Pál vezetett tököli tárgyalóküldöttségnek (Szerov tábornok őt is letartóztatta, 1956. nov. 3-án és a Szovjetunióba [Ungvárra] vitette, 1956. nov. 9-én). A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) katonai főosztályvezetője (1956–1957); közben ezredessé léptették elő (1955-től). A Magyar Néphadsereg (MN) műszaki csapatainak parancsnoka (1957–1970); vezérőrnagyi rangfokozatban (1962. márc. 31.-étől). A Rendszerszervezési, Vezetésgépesítési és Automatizálási Intézet parancsnoka (1970–1972), nyugállományba helyezték (1972). C. egy. tanár.

Életút

Jelentős szerepet játszott a Magyar Néphadsereg (MN) 1956 utáni újjászervezésében. Kutatóként elsősorban az MN harckészültségének és hadrafoghatóságának biztosításával, a műszaki csapatok anyagi fejlesztésével foglalkozott. Kidolgozta a műszaki szakharcászat magyarországi alapjait és a szakfeladatok értékelésének hadműveleti és kiképzési normatíváit. Nevéhez fűződik az árvízvédelem hazai katonai szerveinek kialakítása, valamint ezen szervek alkalmazási elveinek és szabályainak megalkotása. Lupkovics György kutatásai derítették ki a tököli tárgyalóküldöttség névsorát, s azt, hogy Hersiczky Lajos is tagja volt a delegációnak. A dokumentumok szerint Hersiczky a fogságban kiállt az új rendszer mellett, s e korai „hűségesküje” magyarázta későbbi karrierjét. Pro Militum Artibus Díj (2000).