Család

Sz: Herodek Antal, Lienerth Klára.

Iskola

Esztergomban tanítói képesítést szerzett (1893), a váci siketnémák intézetében gyógypedagógiai tanfolyamot végzett (1894).

Életút

Vácott néptanító (1893–1894), a siketnémák váci és kolozsvári intézetének gyógypedagógusa (1894–1901). A budapesti Vakok József Nádor Intézetének igazgatóhelyettese (1901–1905), igazgatója (1905–1933). A Gyógypedagógiai Tanítóképző Intézet, ill. a Tanárképző Főiskola előadó tanára (1902–1940). Úttörő jelentőségű munkát végzett a vakok és gyengénlátók segítése, magyarországi oktatásának fejlesztése érdekében. Jelentős szerepet játszott a Vakok Intézete végleges zenei és óvodai tantervének kialakításában és a mai magyar Braille-írásrendszer kidolgozásában. Óvodai csoportokat szervezett, felépíttette az óvoda új épületét (1912), megszervezte a vak–siketnémák oktatását; létrehozta az ügyetlen kezű vak gyermekek osztályát (1911) és a gyengén látó gyermekek első magyarországi osztályát (1928). Gondot fordított a tehetséges vak fiatalok zenei vizsgázásának lehetőségére és zeneakadémiai továbbtanulására, a tanulók testnevelésére; bevezette a fiúknak az ipari képzést, a leányoknak a háztartási teendők c. tantárgyat. Kezdeményezte az eszperantó nyelv intézeti tanítását, elsősorban az ő érdemeinek elismeréséért rendezhette meg Budapest az Eszperantó Világkongresszust (a Vakok Intézetében, 1929-ben; a rendezvény főszervezője Bánó Miklós, vak mérnök volt). Az intézet továbbá központi, 7000 kötetes Braille-kölcsönkönyvtárral, könyvkötészettel, szertárral, tanszermúzeummal, nyomdával és kottagyűjteménnyel rendelkezett. Az Intézet, nyugdíjazásának évében (1933) a világ egyik legjelentősebb és legismertebb gyógypedagógiai intézménye volt.

Emlékezet

A Vakok Intézete ma is a Hungária út–István út sarkán (ma: Herminamező, XIV. kerület Ajtósi Dürer sor 39.) álló magyaros, szecessziós stílusú épületben működik, a palotát Baumgarten Sándor és Herczeg Zsolt építészek tervezték. A költözködést korábbi, Király utcai épületükből csobánkai Pivár Ignác igazgató és Herodek Károly igazgatóhelyettes vezényelte le, 1901-ben. Herodek Károly közel harminc éven át igazgatta az intézményt. Nyugdíjazása után, idős éveit tisztviselőtelepi otthonában (Herminamező, XIV. kerület Gyarmat utca) töltötte, ott is hunyt el, 96 éves korában. Nagy értékű, kb. 2000 oldalas emlékirata DVD-n jelent meg (2008-ban).

Elismertség

A Gyógypedagógiai Intézet Országos Szaktanácsának tagja (1901-től). A Vakokat Gyámolító Országos Egyesület alelnöke (1933–1947), a Vakok Országos Menháza és Segélyegylete elnöke (1934–1946).

Szerkesztés

A Magyar Gyógypedagógia szerkesztője (1909–1912) és az Intézetében tanult vakok számára alapított Vakok Közlönye kiadója. Gyógypedagógiai írásai a fentieken kívül még elsősorban a Gyógypedagógiai Szemlében (1899–1903), a Magyar Paedagogiában (1901–1909), a Vasárnapi Ujságban (1903), a Néptanítók Lapjában (1906–1918), A Gyermek c. lapban (1908–1917), a Tanítók Évkönyvében (1908, 1909), a Népművelésben (1908, 1918) és a Népnevelő c. lapban jelentek meg (1910–1918).