Herédi Gusztáv
Herédi Gusztáv

2024. október 11. Péntek

Herédi Gusztáv

író, szerkesztő

Névváltozatok

Theil Gusztáv

Születési adatok

1925. május 14.

Kolozsvár

Halálozási adatok

1997. július 11.

Kolozsvár


Család

A kolozsvári tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett (1946), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filozófia szakon végzett (1951); tanulmányai alatt a Móricz Zsigmond Kollégium tagja.

Iskola

A II. vh. alatt a Magyar Diákok Szabadságfrontjának tagjaként a Görgey antifasiszta zászlóaljban harcolt a Börzsönyben. Az Igazság (1947–1949), az Utunk szerkesztője (1949–1950), a Falvak Népe főszerkesztő-helyettese (1950–1956). Az Utunk c. folyóirat szerkesztőségi főtitkára (1956–1958), politikai okokból megfosztották állásától (1958), a kolozsvári Unirea gépgyár lakatosa (1958–1963). A Korunk munkatársa, rovatvezető főmunkatársa (1963–1990).

Életút

A II. vh. után induló új erdélyi prózairodalom egyik kimagasló, de kevéssé ismert képviselője. Regényeit és novelláit a külvárosi munkáskörnyezetben tapasztalt személyes élményei ihlették. Nagyregénye, a II. világháború eseményeit egy székely falu történetén belül tárgyaló háromkötetes Kárpátkanyar (1998) csak halála után jelenhetett meg. Az 1960-as évektől szociográfiai riportokat, helytörténeti, művelődéstörténeti és demográfiai tanulmányokat is írt. Közéleti írásaiban gyakran foglalkozott az erdélyi magyarság és a csángók tragikus népességi adataival, magyar gazdasági és kereskedelmi szervezetek, szakkamarák alapítását sürgette, kezdeményezte azt, hogy az erdélyi fiatal magyar értelmiségiek újra járják a magyar többségű falvakat, javasolta továbbá egy Erdélyi Magyarságtudományi Intézet felállítását is. Jelentős sajtótörténeti tevékenysége, értékesek a Korunk indulásával, ill. Kolozsvár történetével kapcsolatos dolgozatai. Néhány írása Dombi Géza álnéven jelent meg. Kolozsvárott élt és tevékenykedett, ott is hunyt el, a Házsongárdi Temetőben nyugszik. Temetésén Tőkés László református püspök búcsúztatta. Az RMDSZ alapító tagja, részt vett az EMKE, az EME és az RMGE újraalakításában. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a kibédi Nyírő József Társaság, a mészkői Balázs Ferenc Művelődési Egylet alapító tagja.

Emlékezet

A Korunkban a Véleményem szerint… c. művelődési és történeti demográfiai rovat (1978–1985), a Romániai Magyar Szóban a Kutyatej c. közéleti publicisztikai rovat vezetője.

Főbb művei

F. m.: Kiutalás. Színmű egy felvonásban. (Bukarest, 1953)
Helytállás. Elbeszélések. Ill. Andrásy Zoltán. (Bukarest, 1953)
Tűz mellett. Elbeszélések. (Bukarest, 1961)
Lélekmelegítő. Regény. (Bukarest, 1964)
Kolozsvár felfedezése. (Igazság, 1966–1968)
Hétköznapok. (Brassói Lapok, 1968–1969)
Sóhajt a fenyves. Kisregény és elbeszélések. (Bukarest, 1969)
Olthévíz. (Igaz Szó, 1969. 9.)
Ahol kétszer kél a nap. (Igaz Szó, 1970. 2.)
Zsongó Zsombor. (Igaz Szó, 1971. 3.)
Késő bánat. Regény. (Bukarest, 1974)
A honismeret ábécéje. (Korunk Évkönyv, 1974. Tanulmányok a romániai magyar sajtótörténet köréből. Kolozsvár, 1974)
Körösfői Ríszeg. (Igaz Szó, 1974. 2.)
Az utóélet rezdülései. Járosi Andor kolozsvári lutheránus esperesről. (Korunk Évkönyv, 1976. Egy alkotó műhely fél évszázados történetéhez. Kolozsvár, 1976)
Vár és város. (Korunk Évkönyv, 1980. Ember, város, környezet. Kolozsvár, 1980)
Emberek a Hargitán. – Mi történt az írásom megjelenése óta? (Korunk Évkönyv, 1981. Két évtizedes hagyományainkból. Kolozsvár, 1981)
Siker és kétely. Regény. (Bukarest, 1983)
Az élet érdekében. Házasságról, családról, gyermekről – elfogultan. (Korunk Évkönyv, 1986/87. Kolozsvár, 1987)
Aranyhomok. Elbeszélések. (Bukarest, 1987)
Igazságot a csángóknak. Domokos Pál Péter munkásságáról. (Romániai Magyar Szó, 1990. febr. 25.)
Horthy Miklós, ahogy én látom. (Romániai Magyar Szó, 1993. szept. 23.)
Az egyke folytatása. (Valóság, 1993)
A legrövidebb nap. – Fecseg a felszín. Két kisregény. (Kolozsvár, 1995)
Kutyatej. Publicisztikai írások. (Az Erdélyi Szövetség füzetei. 5. Bp.–Ungvár–Nagyvárad, 1995)
Kolozsvár – frontváros. (Sokszemközt. Emigráns és otthon élő erdélyi magyarok dialógusa. Szerk. Dávid Gyula, Veress Zoltán. Stockholm, 1995)
Bölöni Farkas Sándor: Az új Erdély hajnalán. Naplótöredék 1835–1836-ból. Az előszót írta. (Erdélyi kiskönyvtár. 13. Kolozsvár, 1995)
A pofám története. Kisregény. (Kolozsvár, 1997)
Kárpátkanyar. Regénytrilógia. (Kolozsvár, 1998)
írásai saját néven a Korunkban: Tömegműhely. Szociográfiai felvétel. (1960)
Parasztságunk kollektivista életformája. Szociográfia. (1961)
Meditáció Spenglerről az üveggyárban. (1962)
Falusi gyár. Szociográfia. (1963)
Bódis Erzsébet pályája. (1965)
Letűnt korok üzenete. Látogatás a bukaresti Falumúzeumban. (1966)
Emberek a Hargitán. Szociográfia. (1967)
Fény és árnyék Brassóban. Szociográfia. – A tankönyvek nyelvezete. Művelődéstörténeti esszé. (1969)
Aranyosgyéresi gondolatok. Riport. (1970)
Építők a Havason. Riport. – Tűnődés gyermekről, családról. (1971)
Töprengés dalkultúránkról. – Majténytól Károlyig. (1972)
Barót – bánya – kultúra. Szociográfia. (1973)
Kiindult Erdély felől… Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. (Korunk, 1976)
Állandó kérdésünk: a népszaporulat. – Néprajzkutatás és a Korunk. (1978)
Kalányos utca. Szociográfia. (1979)
Horgászfiú. Elbeszélés. (1981)
A Beke-jelenség. Gondolatok a könyvtárban. Beke György: Búvópatakok. (Korunk, 1981 és A hűség vallomásai. Megemlékezés Beke György hetvenötödik születésnapján a Budapesti Székely Házban. Bp., 2002)
Családtervezésről – kertelés nélkül. (1982)
Bitangbárány. Elbeszélés. – Kászon köszöntése. Riport. – Augusztus 23. stratégiai jelentősége. – Egykor és ma. Szováti remények, álmok valósága. Riport. (1984)
Szakítás. (1989)
írásai Dombi Géza álnéven a Korunkban: Vallomás és tükör. (1974)
A hazafiság tartalma. (1979)
Elméleti kérdések tisztázója. (1983)
Románia lakossága alakulásának mai és távlati irányai. – Országos demográfiai modell és területi almodellek. (1984)
ford. Dombi Géza néven: Deleanu, Ion: Társadalmi szervezetek a szocialista demokrácia rendszerében. 1–2. Ford. (Korunk, 1978).

Irodalom

Irod.: Kovács János: Helytállás. H. G. elbeszélései. (Igaz Szó, 1954. 2–3.)
Páll Árpád: Az első állomás. (Utunk, 1954)
Bodor Pál: Rostálás és sűrítés. (Utunk, 1961. 45.)
Láng Gusztáv: H. G.: Tűz mellett. (Igaz Szó, 1963. 6.)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Jakab Antal, K.: Lélekmelegítőtől lélekig. H. G.: Lélekmelegítő. (Utunk, 1964. 50.)
Veress Zoltán: Egy író arcképéhez. (Igaz Szó, 1965. 2.)
Gyöngyösi Gábor: Élményből szőtt világ. (Utunk, 1969. 32.)
Pusztai János: Sóhajt a fenyves. Levél H. G.-nak. (Korunk, 1969)
Gyöngyösi Gábor: H. G.: Késő bánat. (Utunk, 1975. 4.)
Beke György: H. G. ötven éves. (Igaz Szó, 1975. 5.)
Szávai Géza: Az indoklás kényszere. (A Hét, 1975. 21. és Sz. G.: Szinopszis. Bukarest, 1981)
Gazsi József: Fények a Börzsönyben. Egy antifasiszta zászlóalj [Görgey-zászlóalj] története. (Bp., 1976)
Kovács János: Sikerek árnyéka. (K. J.: A kockázat bűvölete. Bukarest, 1986)
H. G.: Segítség! Írópanasz. H. G. háromkötetes regénye kéziratának kálváriájáról. (Romániai Magyar Szó, 1996. jún. 5.)
Soós Péter: Aranyhomok a Szamos-parton. H. G.: Aranyhomok. (A Hét, 1988)
Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? I–II. köt. Szerk. Simon Anita, Tál Mariann. (Csíkszereda, 1996–1997)
Romániai magyar ki kicsoda? Főszerk. Stanik István. (Kolozsvár, 1997)
Rostás István: H. G.: A pofám története. (Szabadság, [Kolozsvár], 1997)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Magyar Hírlap, 1997. júl. 12.)
Molnos Lajos: H. G. (Szabadság, [Kolozsvár], 1997. júl. 12.)
Tőkés László: H. G. családjának és erdélyi gyászolóinak vigasztalásképpen. (Szabadság, [Kolozsvár], 1997. júl. 17.)
Beke György: H. G. fejfájára. (Nyelvünk és Kultúránk, 1997)
Németh Júlia: Másfél óra H. G.-val. (Szabadság, [Kolozsvár], 1999. jún. 21.)
Erdélyi magyar ki kicsoda? 2000. Igazgató-főszerk. Stanik István. (Bukarest–Nagyvárad, 2000)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője