Család

Református családból származott. Sz: Herczegh Miklós MÁV vasúti mérnök, államvasúti felügyelő, Fekete Janka; Fekete László, Tisza-szabályozási mérnök és ügyvéd leánya. F: 1906-tól Simon Gizella; Simon Dezső magyar kir. közigazgatási ítélőbíró leánya.

Iskola

Középiskoláit Nagyváradon és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári Református Gimnáziumban éretts., uo., a Ferenc József Tudományegyetemen és a bp.-i tudományegyetemen tanult; Budapesten jogtudományi doktori okl. szerzett, majd ügyvédi vizsgát tett (1902). Diákévei alatt a kolozsvári és a budapesti Egyetemi Kör elnöke.

Életút

Tanulmányai befejezése után Budapesten, Szmik Lajos és Vámossy Károly ügyvédeknél gyakornok, majd Kisújszálláson ügyvédi irodát nyitott (1902-től, később Kunhegyesre költözött). Ügyvédi munkája mellett ún. közbirtokossági ügyészként is tevékenykedett, utóbb t. vármegyei főügyésznek is megválasztották. Az I. vh.-ban népfelkelő főhadnagyként frontszolgálatot teljesített (1914–1918). A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei törvényhatósági bizottság örökös választott tagja. A Nemzeti Egység Pártja programjával nemzetgyűlési (Kunhegyesi választókerület, 1922–1926), majd országgyűlési képviselő (Kunhegyesi választókerület, 1927–1934). A Kúria ügyvédi tanácsának tagja. Országgyűlési képviselőként jogi és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott, előadója volt a magánjogi törvénykönyv javaslatának, továbbá tagja volt a frankhamisítás alkalmával kiküldött parlamenti vizsgálóbizottságnak. A választókerület jelentőségét növelte, hogy Kunhegyeshez tartozott Kondoros, Horthy Miklós kormányzó faluja is (1914-től). A választókerületben 1920-ban Paczek József győzött, őt váltotta Herczegh Béla, aki haláláig megőrizte mandátumát (1922–1934; majd Hellenbach Gottfried követte őt, 1934-től).

Emlékezet

Kunhegyesen élt és tevékenykedett, Kisújszálláson hunyt el.

Elismertség

A Heves–nagykunsági Református Egyházmegye főgondnoka (1918-tól) és az egyházmegye tanácsbírája (1923-tól).

Szerkesztés

Írásai az Erdélyi Híradóban (1895), az Egyetemi Lapokban (1896) és a kolozsvári Ellenzék c. lapban jelentek meg (1896–1899).