Család

Sz: Herczeg Béla (†1944) mérnök, Stern Piroska. F: 1946-tól Horváth Edith dr., az Országos Építésügyi Kormánybiztosság, majd a Közmunkatanács tisztviselője, Horváth Sándornak, a Magántisztviselők Országos Szövetsége ügyészének a leánya. Fia: Herczeg András (1943. máj. 17.).

Iskola

A bp.-i br. Kemény Zsigmond Reáliskolában éretts. (1927), a Kereskedelmi Akadémián tanult (1927–1928), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen állam- (1932) és jogtudományi doktori okl. szerzett (1934), egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett (1938), a jogi tudományok kandidátusa (1957).

Életút

Budapesten ügyvéd (1938–1945: megszakítással; közben munkaszolgálatos, 1940–1943). A Budapesti Salgótarjáni Gépgyár vállalati jogtanácsosa (1945–1947), a Nehézipari Központ (1947–1948), a Nehézgépipari Központ (1948–1949), az Általános Gépipari Központ (1949–1952), az Általános Gépipari és Mezőgépipari Vállalatok (1952–1955), a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Mezőgépipari Igazgatósága jogi osztályvezetője (1955–1957). A bp.-i 49. sz. ügyvédi munkaközösség (ÜMK) vezető ügyvédje, majd az ÜMK vezetője (1957–1978). A BME vezető jogtanácsosa. Pályafutása kezdetén szépirodalommal foglalkozott, publicisztikai és szépirodalmi írásokat közölt az Új Hangban és a Független Szemlében (1930-as évek eleje). A II. vh. után jelentős szerepet játszott a nehézipari, ill. a nehézgépipari vállalatok államosítása jogi feltételeinek kidolgozásában, az új állami nagyvállalatok alapszabályainak és szerződési ügyvitelének kialakításában. Elsőként szervezte meg a nagyvállalatok döntőbizottságait, továbbá kezdeményezte a korban népszerű, munkásoknak tartott jogi propaganda előadásokat (Jogászok a munkások között címmel, 1949-től). Később érdeklődése nemzetközi jogi kérdések (a II. vh. utáni államok nemzetközi jogi helyzete, a béke és a háború jogi kérdései, a háborús bűnösök felelősségre vonásának jogi lehetőségei, világűrjog stb.) felé fordult, több népszerű jogi könyvet írt és szerkesztett (pl. a Kennedy-gyilkosságról és a nürnbergi perről). Alapvető eredményeket ért el az agresszió nemzetközi jogi meghatározásában és kiterjesztésében.

Emlékezet

Budapesten (Újlipótváros, XIII. kerület Rajk László utca 18.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

A Nemzetközi Világűrjogi Intézet igazgatótanácsának tagja (1962–1978).

Szerkesztés

A Nehézipari Központ Rendelkezései, ill. a Nehézipari Központ Közlönye szerkesztője (1947–1948). Az Új Hang és a Független Szemle c. lapok munkatársa (1932–1935).