Család

Sz: Herzog Ferenc József gyógyszerész, később Versec polgármestere, Hoffmann Lujza. Felesége: Grill Júlia színésznő, Grillné Csillag Teréz színésznő leánya.

Iskola

Budapesten joghallgató (1881–1884). Az MTA tagja (l.: 1899. máj. 5.; r.: 1910. ápr. 28.; t.: 1914. máj. 7.; ig.: 1922. máj. 11.–1946. júl. 24.; tagsága megszűnt: 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

Budapesten ügyvédjelölt (1885), majd a Budapesti Hírlap verseci és temesvári munkatársa (1891–1894), az Új Idők alapító szerkesztője (1894–1944), Az Ujság c. napilap főmunkatársa (1903–1911), a Magyar Figyelő szerkesztője (1911–1918). Az I. vh. alatt a Hadsegélyező Hivatal vezetője (1914–1918), a Tanácsköztársaság idején rövid időre letartóztatták (1919). Szabadelvű Párti, ill. Nemzeti Munkapárti programmal országgyűlési képviselő (Verseci választókerület, 1896–1901; Pécskai választókerület, 1910–1918). A Felsőház tagja (1927–1942). A Revíziós Liga elnöke (1929-től). Magyar kir. titkos tanácsos (1936- tól). Korának egyik legnépszerűbb elbeszélője, sikeres politikai újságírója. A középosztály olvasóközönsége számára, annak ízlése és eszméi szellemében alkotott. Írásait könnyed társasági modor, finom irónia, frappáns történetek, kiszámított, fegyelmezett szerkezet, sziporkázó előadásmód és dialógusok jellemzik. Első novellái a Pesti Hírlapban, majd A Hét hasábjain jelentek meg, első kötete üde hangvételű, ironikus, csattanós novelláit tartalmazta (Mutamur, 1892). A regényírói sikert a szerelmi kalandokat, vidám társasági életet ábrázoló könnyed regénytrilógiája hozta meg, amelyben a főszerepet az intrika, a szálak mesteri módon való összekuszálása, majd elrendezése vitte (A Gyurkovics-lányok, 1893; A Gyurkovics-fiúk, 1895; Gyurka és Sándor, 1899). Életművének jellegzetes darabjai neoromantikus történelmi regényei és drámái, a kuruc korszakba kalauzoló Ocskay brigadéros (1901), a Szent István halála utáni pogánylázadásokat megjelenítő Pogányok (1902), s a török által ostromlott Bécs belső állapotait ábrázoló Bizánc (1904). Hét sváb (1916) c. regénye az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc alatt játszódik, s a megbékélést hirdeti magyarok és velük együtt élő nemzetiségek kapcsolatában. A proletárdiktatúra alatt játszódó Északi fény (1925) c. műve a vörös- és a fehérterror kíméletlen leleplezése. A két vh. közötti időszak ünnepelt írófejedelme, munkásságának negyvenedik évfordulóján a Nemzeti Színház darabjait sorozatos előadásban mutatta be, műveit díszkiadásban is megjelentették, s életművét irodalmi Nobel-díjra is felterjesztették (1925). Reprezentatív szerepet töltött be az irredenta mozgalmakban. Rokonszenvezett az olasz fasizmussal, de élesen szemben állt a nácizmussal. Befolyását sikertelenül igyekezett latba vetni Horthynál a II. vh.-ból való kiválás érdekében. A politikától egyre inkább visszahúzódott, publicisztikáiban a nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozta. A II. vh. után, mint jobboldali, polgári írót törölték a Magyar Írók Szövetsége tagjainak sorából (1949), az 1950-es évektől neve egyet jelentett a reakciós, retrográd irodalommal, művei Magyarországon negyven évig nem jelenhettek meg.

Elismertség

Az MTA másodelnöke (1919. okt. 23.–1922. máj. 11. és 1929. máj. 10.–1931. máj. 15.). Petőfi Társaság elnöke (1904–1920).

Elismerés

A Pázmány Péter Tudományegyetem díszdoktora (1926). Pro atribus et litteris (1916), Debrecen Díszpolgára (1926), Budapest Díszpolgára (1926), Szeged Aranytolla (1926), az MTA Nagyjutalma (1926), Corvin-lánc (1930).