Család

Sz: Stirling Adél. 1944-től nős, egy gyermeke született.

Iskola

A bp.-i felsőmezőgazdasági iskolában végzett (1937), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági Osztályán mezőgazdasági mérnöki okl. szerzett (1941). A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1960), doktora (1976).

Életút

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatfeldolgozója (1941), a bánkúti gazdaság gyakornoka (1942), a II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1942–1945). A Földművesszövetkezetek Szervező Irodája szervezési ellenőre (1945–1946), a MÁV adminisztrátora (1947), a bp.-i Goldberger Gyár betanított szakmunkása (1947–1948), a Minőségi Vetőmagtermelő Vállalat termelési ellenőre (1948–1950), az Állami Mezőgazdasági Gépüzem Tervosztályának előadója (1950). Az MTA Hivatala Biológiai és Agrártudományok Osztálya főelőadója, szaktitkárhelyettese (1950–1956). Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet (TAKI) Homokjavítási és -hasznosítási Osztályának tud. munkatársa (1956–1963), tud. főmunkatársa (1963–1972). A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékének tud. főmunkatársa (1972–1976), tud. tanácsadója (1976–1989). A II. vh. után, mint miniszteri kiküldött és megyei szervezési ellenőr részt vett Békés és Bihar vármegyék földműves-szövetkezeteinek megalakításában, majd mezőgazdasági szervezési, tudománypolitikai és kutatásirányítási kérdésekkel foglalkozott. Jelentős szerepet játszott az MTA IV. Osztálya kutatóbázisának kibővítésével kapcsolatos munkákban, elsősorban a martonvásári kutatóintézet és a TAKI megszervezésében, kutatóprofiljának kidolgozásában. Az MTA Hivatala átszervezése után maga is a TAKI-hoz került, ahol érdeklődése elsősorban talajtani, növénytermesztés-tani kérdések felé fordult. Kutatási területei: homoktalajok mélyművelése, zöldtrágyázása, szervesanyag-tartalmának vizsgálata. Az MTA Növénytermesztési Bizottsága titkára (1953–1960), tagja (1960-tól). A Nemzetközi Talajtani Társaság tagja (1963-tól).

Emlékezet

Akadémiai Jutalom (1961), Akadémiai Díj (1966).