Család

F: Kuhn Ilonka.

Iskola

A zürichi műszaki egyetemen (= Eidgenössische Technische Hochschule) gépészmérnöki okl. (1931), műszaki doktori okl. szerzett (1948), a műszaki tudomány doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.; r.: 1962. ápr. 6.).

Életút

A zürichi műszaki egyetem tanársegéde és H. Quiby professzor magánirodájának mérnöke (1931–1933), a bp.-i Farkas-féle Gépgyár hőtechnikai konstruktőre (1933–1936), magánmérnöki irodájának vezetője (1936–1948), egyúttal az Egyesült Izzó állandó szakértője (1938–1948). A BME Gépészmérnöki Karán az energiagazdálkodás meghívott előadó tanára (1949–1951), az Energiagazdálkodási Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1951. szept. 15.–1976). Az Energiagazdálkodási Intézet műszaki igazgatóhelyettese (1948-tól). Az elméleti hőtan és az energetika kérdéseivel foglalkozott. Magyarországon elsőként alkalmazott hőszivattyúkat az ipari energia racionalizálási eszközeként (a bp.-i [óbudai] Goldberger-textilgyárban), elsőként tervezett és kivitelezett nagy nyomású erőtelepeket (az ajkai papírgyárban). Legjelentősebb technikai alkotása a Heller–Forgó-rendszer (= s az ezen az elven működő Heller-Forgó-hűtőtorony, 1958) néven nemzetközileg is elismert és alkalmazott léghűtésű kondenzáció (az elvet Heller László dolgozta ki, a berendezést Forgó László tervezte). Jelentős eredményeket ért el a termodinamika speciális gyakorlati alkalmazásai terén (pl. kondenzátorok hűtővíz oldalú sorbakapcsolása, hőszivattyúk alkalmazása termikus energiabázison, a nukleáris és fosszilis energiahordozók kombinált felhasználása stb.).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Izraelita Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004?-ben).

Elismertség

Az MTA Hőtechnikai Főbizottsága, ill. Hőenergetikai Bizottsága elnöke. Az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának elnöke (1968-tól).

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1967), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1978). Kossuth-díj (1951).