Iskola

Nyíregyházán éretts. (1909), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1913). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.).

Életút

Diákkorában kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság alatt a bp.-i Fehérvári úti Rokkantkórház főorvosa és a Rokkantügyi Hivatal vezetője (1919). A proletárdiktatúra bukása után külföldre menekült. Nagyváradon tbc-szakorvos (1922–1927), a moszkvai központi tuberkulózis-kutatólaboratórium tud. munkatársa (1927-től). A II. vh. után visszatért Magyarországra (1945 után), az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) igazgatója és a tbc-csoport vezetője (1947–1949), az OKI főigazgatója (1949– 1954). Kísérletes pulmonológiával, tüdőgyógyászati mikrobiológiával, elsősorban az ún. Weltmann-reakcióval, BCG-oltásokkal és a Vole-baktériummal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozott. Elsőként írta le a tünetmentes heveny hiperlimfocitózis kórképét. Jelentős szerepet játszott a II. vh. után meginduló magyarországi mikrobiológiai kutatások megszervezésében, vezetése alatt az OKI nemzetközileg is elismert kutatóintézetté vált. Irányította a lakosság többségére kiterjedő tuberkulin-vizsgálatokat és BCG- oltásokat.

Elismertség

Az MTA Orvostudományi Osztálya vezetőségi tagja.

Elismerés

Kossuth-díj (az OKI átszervezéséért, 1950).