Iskola

A bp.-i tudományegyetemen francia–német szakos tanári okl. (1914), bölcsészdoktori okl. szerzett (1918), a berlini tudományegyetemen szociológiát hallgatott (1921–1924). Az MTA tagja (t.: 1977. máj. 6.).

Életút

A Temesvári Hírlap tudósítója, majd Budapesten tanított (1916–1919). Részt vett a Magyar Filozófiai Társaság és a Vasárnapi Kör munkájában, előadásokat tartott a Szellemi Tudományok Szabadiskoláján (1916–1918). A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság előadója, elsősorban a művészeti oktatás reformjával foglalkozott (1919. márc.–júl.), a proletárdiktatúra bukása után Németországba emigrált (1920). Bécsben, egy filmgyártó vállalat alkalmazottja (1924–1938), az Anschluss után Londonba költözött (1938-tól), a Leedsi Egyetemen a művészettörténet előadó tanára (1951–1957). Kevéssel halála előtt visszatelepült Magyarországra (1977). Művészetszociológiával foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén a wölfflini stílustörténet (= Heinrich Wölfflin) kategóriái befolyásolták, majd saját rendszert igyekezett kialakítani. A művészet és az irodalom társadalomtörténete (1951) c. művében a paleolitikus sziklarajzoktól a szovjet filmművészetig igyekezett a stílusváltások okait a művészettől független, külső okokkal, gazdasági és társadalmi változásokkal megindokolni. Kutatásainak középpontjában mindig a vizuális művészet állt. Művészeti írásait angol és német nyelven írta, művei csak évekkel később jelenhettek meg magyarul.

Emlékezet

Halála előtt a Magyar Televízió portréfilmet készített róla (1976). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).