Határ Győző
Határ Győző

2021. július 28. Szerda

Határ Győző

író, költő, filozófus, műfordító

Névváltozatok

1946-ig Hack Győző; Hack Victor

Születési adatok

1914. november 13.

Gyoma, Békés vármegye

Halálozási adatok

2006. november 27.

London

Temetési adatok

2007. január 23.

Budapest

Farkasrét


Család

Nagyszülei: Hack Ferenc, Medveczky Borbála; Túri József, Barna Mária.

Szülei: Hack Vilmos (1881–) papírszakértő, a gyomai Kner Nyomda papírgyári tisztviselője, Túri Mária Margit (1888–) mezőtúri tanítónő.

Felesége: Prágai Piroska (1927. ápr. 28. Szeged–2006. nov. 17. London).

Iskola

Családja 1920-ban költözött Budapestre. A budapesti V. kerületi Bolyai Reálgimnáziumban (= Markó utcai gimnázium) éretts. (1932), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) építészmérnöki okl. szerzett (1938), zenei tanulmányokat (hegedű és zongora) is folytatott. Angolul, németül, franciául, olaszul és spanyolul is tudott, egy magyarországi emigránstól oroszul is megtanult.

Életút

Tanulmányai befejezése után rövid ideig Hajós Alfréd építészeti irodájában dolgozott (1938), majd a Közmunkatanács (= Fővárosi Közmunkák Tanácsa) mérnök-tisztviselője (1938–1943). Ekkor írta meg és sokszorosított formában terjesztette első regényeit a Veszélyes fordulatszám (1938) és a Csodák országa Hátsó-Eurázia (1943) c. műveit. Írásait lefoglalták, a Haditörvényszék felségárulásért első fokon halálra ítélte (amit tizenkét, majd öt év fegyházbüntetésre mérsékeltek, 1943-ban). A politikai elítéltek számára átalakított Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe szállították, ahol részt vett a sátoraljaújhelyi börtönlázadásban (1944. márc. 22.–1944. ápr. 6.). A rabok életét – a visszaemlékezések szerint – Lindenberger Lajos börtönparancsnok mentette meg, aki határozott közbelépésével megakadályozta több száz elítélt lemészárlását. (1945 nyarán a költő nyilatkozatban kiállt Lindenberger mellett, igazolták, ez átmenetileg segített helyzetén.) A lázadás leverése után büntetőszázadba került, ahonnan 1944 dec.-ben sikerült megszöknie, Budapestre menekült, a fővárosban, az ostrom idején bujkált.

A szovjet csapatok bevonulása után alkalmi tolmácsi feladatokat is ellátott, majd az UNRRA (United Nations Relief and Rehabilitation Administration) nevű segélyszervezet építésze és tervezőgrafikusa (1945. máj.–1947. jún. 30.). Újra megjelenhettek írásai, de a szépirodalom (és az építészet) mellett képzőművészettel is foglalkozott (absztrakt képeket festett). Az UNRRA misszió felszámolása után állástalan, abszurd művei, ill. „írásai hangvétele miatt” a párt kulturális vezetői rendkívül heves és durva politikai támadást intéztek ellene. Kizárták a Magyar Írók Szövetségéből (1949), szovjet sematikus regényeket és propagandakiadványokat fordíthatott. Úgy tudta, hogy az UNRRA biztosít számára állást, ha sikerül a határon átjutnia. Triesztbe indult, de a déli határon elfogták (1950. jan. 13.). Tiltott határátlépési kísérlet miatt két év börtönbüntetésre ítélték, a Szegedi Fegyház és Börtönben (= Csillagbörtön) raboskodott (1950–1952), később Miskolcra szállították, ahol a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem (= Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, NME) építkezésén dolgozott (többek között Cziffra György zongoraművésszel). Szabadulása után az Állami Ipari Tervező Iroda mérnöke (1952–1956), publikálni továbbra sem engedték, de műfordítóként ismét tevékenykedhetett.

A forradalom és szabadságharc leverése után Bécsben (1956–1957), ill. Londonban telepedett le (1957-től), a BBC magyar adásának szerkesztője (1958–1976), a Szabad Európa Rádió nyugdíjas munkatársa (1976-tól). Az angol külügyminisztérium ún. tutoraként angol diplomaták magyar nyelvi felkészítője (1960–1985).

Az irodalom valamennyi műfajában jelentőset alkotott, célja épp a műfaji határok elmosása, egy univerzális írásmód megteremtése. Prózai írásmódját az ún. filozofáló irodalom megteremtésére való kísérletezés jellemezte, egyúttal az emigráns magyar irodalom egyik legnagyobb életművét hozta létre. A világháború előtt írott művei, a Hátsó-Eurázia kivételével, nem maradtak fenn. Korai művei mindegyikében a fasiszta és a sztálinista diktatúrák természetrajzát, s benne az egyén kiszolgáltatottságát igyekezett különböző módszerekkel és más-más irodalmi hagyományokhoz visszanyúlva ábrázolni. Heliáne (1947) c. „utazó regénye” a pikareszk és az utópisztikus szatíra hagyományaira támaszkodott, a művet a történelmi és futurológiai regény eszközeinek egybemosása, az idősíkok egymásra vetítése jellemzi. A mű megjelenése irodalmi szenzáció volt, és igen jelentős vitákat váltott ki. Egyes vélemények szerint a Heliáne a magyar abszurd regény megszületése, más vélemények szerint ilyen művekre nincs szükség a magyar szépirodalomban. A regényt akárcsak Liturgikon (1948) c. lírai kötetét bezúzták. Az 1950-es években írásai Magyarországon nem jelenhettek meg, Lukács György javaslatára műfordítóként dolgozhatott. (Lukács szerint sok műfordítói feladatot kell adni Határ Győzőnek, addig sem jut ideje irodalommal foglalkozni…) Még Magyarországon írt Az Őrző könyve (1948; megjelent: 1974) nagyszabású történetfilozófiai parabola, amelynek meghatározó alapélménye a világháború borzalmait felváltó, de az emberi szabadságot más módon korlátozó hatalom. Emigrációban első jelentősebb műveit franciául írta (Pepito és Pepita, 1963; magyarul: 1986). Londonban írt regénytrilógiája az Anibel (franciául: 1969; magyarul: 1984) a női nem által nyújtott harmóniát állítja szembe az 1950-es évek Magyarországának realista ábrázolású képével. Egyik legfontosabb műve a Köpönyeg sors. Iuliánosz ifjúsága (1987) történelmi regénynek álcázott lélektani regény, nem elsősorban a történelmi helyzetet, inkább a hős egyéni sorsát elemzi: az ókori zsarnok portréján keresztül a zsarnokság természetét kívánja bemutatni. A fontos ember (1989) a szatíra eszközével ábrázolja az emigráns közösség kisszerű hétköznapi harcait.

Határ Győző műveit igen nehéz értelmezni. Kezdetben a francia utópista szocialisták hatására írta meg történelembölcseleti tanulmányait, filozófiai művei idővel „cselekményekkel bővültek”, amelyeket azonban megakaszthatnak filozófiai elmélkedések, a szöveg idővel többértelművé válhat, néha a cselekmény keretéből kell lebontani vagy újra összerakni a mondanivalót vagy csak a parabolát. Az igen szerteágazó életművéből filozófiai munkáit tartotta a legfontosabbaknak, szépirodalmi műveit is filozófiája „foglalatának” tekintette. Legjelentősebb filozófiai művének az Intra muros (1978) c. kötetét vélte, amelyben történelembölcseleti alapon levezette a kommunizmus bukásának szükségességét. Szélhárfa (1982–1983) címmel három kötetbe gyűjtötte össze filozófiai kommentárjait, Rólunk szól a történet (1990) címmel pedig tanulmányait tette közzé. Ezekben a műveiben elsősorban a történelemmel és a hívő létformával kapcsolatos visszatérő és örök kétségeket elemezte.

Dramatikus műveinek nagy része epikusan felépülő könyvdráma, Dante, Goethe és Ibsen alkotásainak kései rokona, de nagy hatással volt rá a karneváli eszközökkel alkotó középkori színház is. Legkiemelkedőbb műve, a közel három évtizeden keresztül írt Golghelóghi (1976), amely kilenc misztériumdrámából és egy hosszú utószóból álló sorozat. Színpadra írt drámái közül kiemelkedik még a Mangún (1992), amely az önkényuralkodó mellett elkötelezett ember kegyvesztettségének és bukásának tragédiáját mutatja be. Költészetében a latinos műveltség, a klasszicitás eszméjének fontossága keveredik az avantgárd formabontó lázadásával. Különös, mesteri szófűzéseinek legfontosabb költői eszközei az irónia, a szatíra és mindenekelőtt az abszurd. Lírája bevallottan erősen kötődik Weöres Sándoréhoz, nagyszerű nyelvi leleménnyel teremt világokat verseiben, „az ember játszik a nyelvvel, miközben a nyelv is játszik az emberrel.” A szárnyaló óda és a beletörődő elégia között gyakran a más műfajú műveire is jellemző irónia teremt összhangot.

Műfordítással elsősorban az 1950-es években, művészi pályája kezdetén foglalkozott. Klasszikus angol, német, francia és orosz műveket tolmácsolt. Nevéhez fűződik több Jack London elbeszélés és Laurence Sterne műveinek magyarítása. Közülük a legjelentősebb a Tristram Shandy úr élete és gondolatai (1956) tolmácsolása (az előszót Szentkuthy Miklós írta).

Emlékezet

Határ Győző (Hack Győző) néven Gyomán született, édesapja a Kner Nyomda papírszakértője volt. Mint a helyi nyomda dolgozója az apa ingyen vihette haza a a bibliofil Kner-kiadványokat, amelyekből jelentős családi gyűjteményt alakított ki. A fiatalember érdeklődését felkeltették a művészi kiadványokat, nagyon hamar megtanult olvasni, majd maga is rajzolni, festeni kezdett. A család 1920-ban a fővárosba költözött, Határ Győző Budapesten végezte közép- és felsőfokú tanulmányait: sok nyelven megtanult, kiválóan rajzolt, ügyesen hegedűlt és zongorázott. A budapesti műegyetemen Kelen Tibor építész diáktársával és barátjával bekapcsolódott az antifasiszta nemzeti ellenállási mozgalomba, megismerkedett Szalai Andrással, aki sikertelenül próbálta meg beszervezni a szociáldemokrata ifjúmunkások szervezetébe (ami a kommunista párt egyik fedőszerve volt). Szalaival később együtt raboskodott Sátoraljaújhelyen, az ő életét is Lindenberger Lajos börtönparancsnok mentette meg. A Rajk-per előkészítése során újra letartóztatták Lindenbergert, súlyos bántalmazása után az ő hamis valomásával végezték ki Szalai Andrást mint a Rajk-per ötödrendű vádlottját (†1949. okt. 15-én).

Határ Győzőt 1950-ben a jugoszláv határon elfogták, mint kiderült felfogadott „kalauzuk” az ÁVÓ hivatalos lebuktatója volt. Szegeden, Miskolcon tartották fogva, majd a rabokat füzérláncban, gyalogosan áthajtották Sátoraljaújhelyre, egykori börtönébe, végül Márianosztrába került. E borzalmas út során fogalmazta meg Golghelógi c. misztériumdrámáját. Szabadulása után ismét műfordítóként dolgozhatott, felkérték a teljes Rabelais-életmű tolmácsolására (1955) ez azonban a forradalom kitörése miatt nem valósulhatott meg: 1956. dec.-ben feleségével, Piroskával elhagyta az országot.

Bécsben (1956. dec.–1957. ápr.), Londonban élt (1957. ápr.-tól): Hampsteadben, utóbb Wimbledonban telepedett le. A BBC-nél az irodalmi rovatot szerkesztette, a világ- és a magyar irodalom legújabb műveiről, új irodalmi jelenségekről számolt be. Kezdetben a még Magyarországon írt, de kiadásra nem kerülhetett munkáit jelentette meg, és rendszeresen közölt verseket, kisprózát a legfontosabb magyar nyelvű emigráns lapokba (mindenekelőtt az Új Látóhatárba, az Irodalmi Újságba és a párizsi Magyar Műhelybe). Új regényei az 1960-as években franciául jelentek meg (a Juillard Kiadónál és a Denoel Kiadónál), az 1970-es évektől azonban munkáit magyar nyelven adta ki az Aurora Kiadó (Münchenben, majd Londonban). Gyakran szerepelt a Nemzetközi PEN Klub világkongresszusain, számos előadást tartott rangos londoni irodalmi és művészeti eseményeken, évtizedeken át részt vett a Magyarországra készülő brit diplomaták felkészítésében. Határ Győző kivételes műveltségével, filozófiai, művészeti és klasszikus irodalmi jártasságával egészen kivételes helyet foglalt el a magyar emigráció történetében.

Határ Győző több mint harminc év után, 1989-ben tért haza először: Weöres Sándor temetésén ő mondta a gyászbeszédet, jóllehet már 1986-ban megjelent magyar fordításban a Pepito és Pepita. Az 1990-es években a könyvnapokra évente hazajött, azóta korábbi és újabb művei folyamatosan elérhetőek Magyarországon. Az Argumentum Kiadó 2000-től gondozza életművét, néhány versét Dinnyés József zenésítette meg. A költő 92. születésnapján (2006. nov. 13-án) a St. James-palotában Károly főherceg fogadást tartot a Londonban élő 1956-os magyar emigránsok tiszteletére. A műsort a Londoni Magyar Kulturális Központ rendezte, és az ünnepelttel is interjút készítettek. Ez volt az utolsó interjú vele. Néhány nap múlva, az akkor már súlyos beteg felesége elhunyt. Férje csak néhány nappal élte túl őt (a St. George-kórházban nov. 27-én ő is meghalt). A budapesti Farkasréti Temetőben, közös sírban nyugszanak. Temetésén Hiller István oktatási és kulturális miniszter és John Nichols, az Egyesült Király magyarországi nagykövete búcsúztatta. A költőről megemlékezett még Lady Valerie Solti, Solti György karmester özvegye és Lator László, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke. Hagyatékát, könyvtárát a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta, wimbledoni háza és annak berendezési tárgyaval a magyar állam tulajdona lett.

Róla nevezték el a Gyomai Könyvtár és az Endrődi Könyvtár összevonásával létrejött gyomaendrődi Határ Győző Városi Könyvtárat (2008. szept. 1-jén).

Elismertség

A Magyar Köztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendje (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994).

Örley István-díj (1987), Alföld Díj (1989), az IRAT nívódíja (1990), Kossuth-díj (1991), Csokonai-díj (1991), Pódium Díj (1996), Salvatore Quasimodo-emlékdíj (1996), Márai Sándor-díj (2004), Pro Cultura Hungarica Emlékplakett (2004).

Gyomaendrőd díszpolgára (1994).

A Miskolci Egyetem díszdoktora (1994).

Elismerés

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tb. tagja (1994-től).

A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagja (1998-tól).

A Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Főbb művei

F. m.: korai írásai és az emigrációban megjelent művei: Veszélyes fordulatszám. Regény. Sokszorosított kiadás. Betiltották. Hack Győző néven. (Bp., 1938)
Csodák országa Hátsó-Eurázia, avagy A hajnali novellák. Filozófusregény. I–II. köt. Sokszorosított kiadás. Betiltották. Hack Győző néven. (Bp., 1943)
Ragyogó szívvel, remete daccal. Börtönversek. Hack Győző néven. (Bp., Vajna és Bokor, 1945)
Heliáne. Regény. (Bp., Magyar Téka, 1948)
Liturgikon. Versek. (Bp., Antiqua, 1948)
Cinkekönyv. Mese. Ill. Tedesco Anna. (Liliputi könyvtár 5. Bp., Ifjúsági Könyvkiadó, 1956)
Pépito és Pépita. Regény. (francia nyelven: Paris, 1963)
Bábel tornya. A Nagy Etemenanki. Asszírból ford. Farnell Helen, Rawlinson Samuel és Yastrow Morris. Regényes formába öntötte H. Gy. (A Stockholmi Egyetem Magyar Intézete kiadványa. Stockholm, 1966)
Pantarbesz. Bölcseleti tanulmány. (Aurora Kiskönyvek 1. München, 1966)
Anibel. Regénytrilógia. (francia nyelven: Paris, 1969)
Hajszálhíd. Versek versben, rímek, rigmusok, költemények három évtized terméséből. Budapest–Párizs–London. Weöres Sándor útrabocsájtójával. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Aurora Könyvek. München, 1970)
Sírónevető. Drámák. I–II. köt. (Aurora Könyvek. München, 1972)
Szavak túlvilága. (Három tanulmány az avantgárdról. München, 1973)
Az Őrző könyve. Regényes elmélkedések és üzenet a jövőből. A hiányzó részeket kiegészítette, ó-alánról új-hunra fordította H. Gy. (Aurora Könyvek. München, 1974)
Golghelóghi rémrettentő képekkel, gonosz kalandokkal teljes csudaságos históriája. Misztériumjáték. (Aurora Könyvek. Ezoteria. München–London, 1976
2. kiad. 1978)
Archie Dumbarton. Une histoire criminelle. (Les lettres nouvelles. Paris, 1977)
Intra Muros. Tanulmány a véleményről, a hitről, a meggyőzésről. Ellenvetéseit glosszáriumba gyűjtötte és aporematikus kiegészítéseivel ellátta Határ, Vincent Geoffrey James. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1978)
Özön közöny. Elmélkedés az elmélkedésről, mint önmaga tárgyáról, az ismeretről, mint szemléleti formáról. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1980
2. kiad. 1993)
Fáy Ferenc összegyűjtött versei. Sajtó alá rend. Fáy István, a bevezető tanulmányt írta H. Gy. (Toronto, 1981)
A rákóra ideje. Bölcseleti tanulmány. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1982)
Szélhárfa. I–III. köt. I. köt. A rákóra ideje. II. köt. Félreugrók, megtántorodók. III. köt. Antisumma. (Aurora Könyvek. London, 1982–1983)
Pepito és Pepita. Regény. (Aurora Könyvek. München, 1983)
Anibel. Regénytrilógia. (Aurora Könyvek. London, 1984)
Éjszaka minden megnő. Az Archie Dumbarton c. absztrakt regényének magyar nyelvű kiadása. (Aurora Könyvek. London, 1984)
De nobis fabula – avagy Szemelvények egy Non-Person emlékezéseiből. (Önarcképünk sorsunk tükrében. 1945–1949. München, 1985)
Köpönyeg sors. Iuliánosz ifjúsága. Lélekrajzi regény. A nagyságos elköltözöttek lelkei éteri beszélgetéséből kiszűrte, a Megváltó és halhatatlan isteneknek odafenn és tinéktek itt alant elébocsátja epitomátora H. Gy. (Aurora Könyvek. London, 1985)
Lélekharangjáték. Versek. (Aurora Könyvek. London, 1986)
A szép Palásthyné a más álmában közösül és egyéb elbeszélések. (Aurora Könyvek. London, 1987)
Angelika kertje és egyéb elbeszélések. (Aurora Könyvek. London, 1987)
Az ég csarnokai. Bölcseleti tanulmány. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1987)
Medvedorombolás. A Tuskólábú versbefoglalt kóborlásai a kórságos nyavalyák és a halálközelítés Morbid Mappáján. (Aurora Könyvek. London, 1988)
Csodák országa Hátsó-Eurázia, avagy A hajnali novellák. Filozófusregény. (Aurora Regénytár. London, 1988–1989)
Eumolposz avagy A hazudozás zsoltára. Regény. (Aurora Regénytár. London, 1990)
Rólunk szól a történet. I–III. köt. I. köt. Légy minaret! II. köt. A költészet kiskátéja. III. köt. Az ige igézetében. (Aurora Regénytár. London, 1990)
Halálfej. Gajdok, klapanciák, rigmarolárék, átokformulák és bökversek… Versek. (Aurora Könyvek. London, 1991)
Filozófiai zárlatok. Epigrammata Profana. Kommentárok. Szabó Zoltán bevezetésével. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1992)
Mangún és más hang-, mese- és színpadi játékok. Csiky Ágnes Mária előszavával. (Aurora Könyvek. London, 1992)
Üvegkoporsó. Ódon versek. Édes-mindnyájunk felejtőkéjéből előhalászta H. Gy. bácsi. (Aurora Könyvek. London, 1992)
A fülem mögött. Karcolatok. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1994)
Álomjáró emberiség. Karcolatok. (Aurora Könyvek. Ezoteria. London, 1996).

F. m.: magyarországi kiadások: Pepito és Pepita. Regény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986)
Éjszaka minden megnő. Archie Dumbarton. Absztrakt regény. (Bp., Magvető Könyvkiadó,  1986)
Anibel. Regénytrilógia. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988)
Görgőszínpad. A középkori angol titokjátékokból mutatóba egybeszedett kisded florilégium. (Bp., Szent István Társulat, 1988)
A fontos ember. Regény. (Szeged, JATE Kiadó, 1989)
Bojszintó. Versek. Határ Győző 75 éves. Születésnapjára készítették barátai és tisztelői. Bibliofil, számozott kiadás. (Bp., 1989)
Boldogságról, szenvedésről. Versek. Japán technikával készült bibliofil kiadás. (Poesis Hungarica. A Békéscsabai Megyei Könyvtár kiadványa. Békéscsaba, 1989)
Golghelóghi rémrettentő képekkel, gonosz kalandokkal teljes csudaságos históriája. Misztériumjáték. I–II. köt. Ill. Kass János. (Életünk Könyvek. 3. kiad. Szombathely, 1989)
A léleknek rengése. Válogatott versek. 1933–1988. Vál., szerk. Parancs János. (Orpheusz Könyvek. Bp., 1990)
Heliáne. Regény. Hasonmás kiad. Szerk. Kemei István és Romhányi Katalin. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1991)
Intra Muros. Tanulmány a véleményről, a hitről, a meggyőzésről. Ellenvetéseit glosszáriumba gyűjtötte és aporematikus kiegészítéseivel ellátta Határ, Vincent Geoffrey James. (Bp., Pannon Könyvkiadó, 1991)
Irodalomtörténet. Kritikák a BBC és a Szabad Európa Rádió elhangzott könyvismertetések anyagából. Vál., szerk. Lakatos István. (Békéscsaba, Tevan Könyvkiadó, 1991)
A szép Palásthyné a más álmában közösül. Elbeszélés. (Körkép 1991. Harmincegy mai magyar író kisprózája. Szerk. Hegedős Mária. Bp., 1991)
Istenhozzád, emigráció! (Párbeszéd Magyarországgal. Nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírók. Vál., szerk., az utószót írta Pomogáts Béla. Bp., 1991)
Az Őrző könyve. Regényes elmélkedések és üzenet a jövőből. A hiányzó részeket kiegészítette, ó-alánról új-hunra fordította H. Gy. (A nyugati magyar irodalom gyöngyszemei 4. Szombathely, 1992)
Borravalóharc. Elbeszélés. (Körkép 1993. Huszonhét mai magyar író kisprózája. Szerk. Hegedős Mária. Bp., 1993)
Lelencek zsoltára. Versek. Bibliofil kiadvány. Ill. és a könyvet tervezte M. Tóth Éva. (A Magyar Iparművészeti Főiskola kiadvány. Bp., 1994)
Léptékváltás. Három filozófiai tanulmány. (Bibliotheca Hungarica. Bp., Belvárosi Könyvkiadó, 1995)
Bábel tornya. A szerző válogatása életművéből. (Örökségünk. Bp.–Ungvár, Trikolor-Intermix Kiadó, 1996)
Köpönyeg sors. Iuliánosz ifjúsága. Lélekrajzi regény. A nagyságos elköltözöttek lelkei éteri beszélgetéséből kiszűrte, a Megváltó és halhatatlan isteneknek odafenn és tinéktek itt alant elébocsátja epitomátora H. Gy. I–II. köt. (A nyugati magyar irodalom gyöngyszemei 8. Szombathely, 1997)
Medaillon madonna. Költeményes könyv. (Bp., Széphalom Könyvműhely, 1997)
Özön közöny. Elmélkedés az elmélkedésről, mint önmaga tárgyáról, az ismeretről, mint szemléleti formáról. Földényi F. László előszavával. (3. kiad. Békéscsaba, Tevan Kiadó, 1997)
A fény megistenülése. Fejezetek a filozófia abszurd drámájából. A szöveget Steinert Ágota gondozta. (Bp., Terebess Kiadó, 1998)
H. Gy. levelesládája. Válogatott versek. (A magyar költészet kincsestára 68. Bp., Unikornis Kiadó, 1998)
Keleti kulisszák. H. Gy. színjátékai: Az aranypalást. – A majomház. – Asszonyok gyöngye. – Mangún. (Bp., Terebess Kiadó, 1999)
A Karkasszban. Versek. (Mesterek 5. Bp., Littera Nova, 2000)
Szélhárfa. I–III. köt. I. köt. A rákóra ideje. II. köt. Félreugrók, megtántorodók. III. köt. Antisumma. Szerk., a szöveget gondozta Somogyi Gréta. (Bp., Argumentum Kiadó, 2000)
Szentföld a Föld. Esszék. (Phoenix Könyvek. Bp., Kortárs Kiadó, 2000)
Tururu és Türürü. A testvérpár első, szerencsepróbáló világjárása. Mesekönyv huszonnégy felmondásban. (Sophie Könyvek. Bp., Littera Nova, 2000
2. kiad. 2002)
Antibarbarorum libri. Bölcseleti írások. I–II. köt. Szerk., a szöveget gondozta Somogyi Gréta és Tóth Magdolna, az utószót írta és a bibliográfiát összeáll. Thuróczy Gergely. (Bp., Argumentum Kiadó, 2001)
Darályvilág Buzdugániában. Regény. (Miskolc, Felsőmagyarországi Kiadó, 2001)
Drámák. Szerk., a szöveget gondozta Somogyi Gréta és Tóth Magdolna, az utószót írta Margócsy Klára. (Bp., Argumentum Kiadó, 2002)
Pepito és Pepita. Regény. (Editio plurilingua. Bp., 2002)
A fontos ember. Regény. (Editio plurilingua. Bp., 2003)
Alapigazságaink. Nagardzsuna. Műhelyforgácsok egy bölcseleti aforisztikából. (Bp., Szabad Föld Kiadó, 2003)
Vitézlő Tururu nyaktörő kalandjai és szivárványos széphistóriája melyben merészségen boldogságot nyer. Tururu és Türürü első meséjének folytatása harminc felmondásban. Ill. Gyulai Líviusz. (Sophie Könyvek. Bp., Littera Nova, 2003)
Csodák országa Hátsó-Eurázia, avagy A hajnali novellák. Filozófusregény. (3. kiad. Editio plurilingua. Bp., 2004)
Haza a magasföldszinten. Soknyelű veszett fejszék eszeveszett kajtatása… (Bp., Szabad Föld Kiadó, 2004)
Merengő éjszakák. Versek. (Bp., Littera Nova, 2004)
Üveggolyó. Új versek. (Bp., Új Kézirat Kiadó–Széphalom Könyvműhely, 2004)
A szép Palásthyné a más álmában közösül és egyéb elbeszélések. (Bp., Argumentum Kiadó, 2005)
Golghelóghi rémrettentő képekkel, gonosz kalandokkal teljes csudaságos históriája. Misztériumjáték. Ill. Kass János. (4. kiad. Bp., Argumentum Kiadó, 2005)
Határ-breviárium. Válogatás H. Gy. munkáiból. Vál., szerk. Szente Imre. (Editio plurilingua. Bp., 2005)
Plasztikzacskó. Új versek. (Bp., Széphalom Könyvműhely, 2006)
2984. Hátrahagyott bölcseleti művei és esszéi. (Az Írott Szó Alapítvány és a Magyar Napló Kiadó közös kiadványa. Bp., 2007)
Panaszdalok. H. Gy. versei, Dinnyés József dallamai. Elektronikus kiadvány. CD. (Bp., Aranyalmás Kiadó, 2009)
Télikék. Az utolsó évek versei. Vál., szerk. Mezey Katalin. (Bp., Széphalom Könyvműhely, 2010)
a – t. Breviárium. Életbölcsességek, esszék. Vál., szerk. Serdián Miklós György. (Bp., Serdián Miklós György kiadványa, 2013).

F. m.: ford.: Korolenko, Vlagyimir Galaktyionovics: Maruszja. – Kísértés. – A vak muzsikus. Három kisregény. Ford. Sárváry Elekkel és Szöllősy Klárával. (Bp., Révai, 1949)
Panfjorov, Fjodor Ivanovics: Harc a békéért. Regény. Ford. (1–2. kiad. Bp., Révai, 1949)
Solohov, Mihail Alekszandrovics: Akik a hazáért harcoltak. Regény. Ford. (A néphadsereg kiskönyvtára 2. Bp., 1949)
Pratolini, Vasco: Szegény szerelmesek krónikája. Ford. Ill. Ferenczy Béni. (Bp., Új Magyar Kiadó, 1955
Olcsó Könyvtár. 2. kiad. I–II. köt. Az utószót írta Gellért Gábor. Bp., 1956
3. kiad. 1979)
Katajev, Valentyin Petrovics: Hajrá! Regény. Ford. Ill. Zádor István. (Szovjet írók válogatott művei. Bp., Új Magyar Kiadó, 1956)
London, Jack: Ádám előtt. Regény. – Északi Odyssea. Elbeszélések. Ford. Szász Imrével és Victor Jánossal. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1956)
Sterne, Laurence: Tristram Shandy úr élete és gondolatai. Regény. A bevezető tanulmányt írta Szentkuthy Miklós, ford. H. Gy. Ill. Cruikshank, George. (A világirodalom klasszikusai. Bp., Új Magyar Kiadó, 1956)
Feuchtwanger, Lion: Rókák a szőlőben. Regény. Ford. (Bp., Új Magyar Kiadó, 1956
2. kiad. 1958)
Cervi, Alcide: Hét fiam volt. Visszaemlékezések. 4 táblával. Ford. (Bp., Móra, 1957)
Imposztorok tüköre. Spanyol kópé-regények. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Honti József. Ford. Benyhe Jánossal és Szokoly Endrével. Ill. Győry Miklós. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1957)
Sterne, Laurence: Érzelmes utazás Francia- és Olaszországban. Regényes útirajz. Kazinczy Ferenc eredeti fordításának figyelembe vételével ford. H. Gy., az utószót írta Kéry László. Ill. Rogán Miklós. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1957)
London, Jack: Aranyásók Alaszkában. – Fehér Agyar. Két kisregény és elbeszélések. I–II. köt. Ford. Bart Istvánnal és Szász Imrével. (A világirodalom remekei. Bp., Európa Könyvkiadó, 1968)
Katajev, Valentyin Petrovics: Hajrá! Regény. Ford. Ill. Kass János. (2. kiad. Bp., Európa Könyvkiadó, 1972)
London, Jack: Messze földön. Válogatott elbeszélések. Ford. Többekkel. Ill. Czinke Ferenc. (Századunk mesterei. Bp., Európa Könyvkiadó, 1975)
London, Jack: Északi Odüsszea. Vál. művek. Regények, elbeszélések. Vál., szerk. Borbás Mária, az utószót írta Bartos Tibor. Ford. Többekkel. (A világirodalom klasszikusai. Bp., Európa Könyvkiadó, 1982)
London, Jack: Egy király felesége. – Ligun halála. Elbeszélések. Ford. (A világirodalom klasszikusai. Amerikai elbeszélők. Novellák és kisregények. Bp., Európa Könyvkiadó, 1985)
Sterne, Laurence: Tristram Shandy úr élete és gondolatai. Regény. Ford. H. Gy. Az utószót írta Kiss Zsuzsa. (A világirodalom klasszikusai. 2. kiad. Bp., Európa Könyvkiadó, 1989)
Sterne, Laurence: Érzékeny utazás Francia- és Olaszországban. Regényes útirajz. Kazinczy Ferenc eredeti fordításának figyelembe vételével ford. H. Gy. (Aranyág. 2. kiad. Bp., Édesvíz Kiadó, 1997)
London, Jack: The White Silence. Three Stories. – A fehér csend. Három elbeszélés. Ford. Szász Imrével, szerk. Sárik Györgyi. (Kétnyelvű olvasmányok. Bp., Corvina Kiadó, 1998)
London, Jack: A büszkeségek háza. Elbeszélések. Ford. Bartos Zoltánnal és Viktor Jánossal. (Bp., Sensus Kiadó, 2002)
London, Jack: A vadon szava és más elbeszélések. Ford. Többekkel. (Jack London művei. Bp., Kossuth Kiadó, 2015).

Irodalom

Irod.: források: Pomogáts Béla: Egy nyugaton élő magyar költőről. (Forrás, 1972. 4.)
Gömöri György: Bevezetés a Határológiába. A hatvanéves Határ Győző. (Új Látóhatár, 1975. 1.)
Rónay László: Határ Győző, avagy egy magatartás végső konzekvenciái. (Műhely, 1981. 2.)
A 70 éves Határ Győző. [Írások Határ Győzőről.] (Új Látóhatár, 1984. 4.)
Rónay László: Nyugati magyar írók. Határ Győző. (Vigilia, 1984. 3.)
Gömöri György: Határ Győző köszöntése az író hetvenedik születésnapja alkalmából. (Életünk, 1985. 12.)
Kabdebó Lóránt: Határ Győző. (Új Hold Évkönyv, 1987)
Hegyi Béla: Távolsági beszélgetések. (Zsebbe való kiskönyvek. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989)
Lengyel Balázs: Határ. (L. B.: Visszatérés. Esszék, tanulmányok. Pécs, 1990)
Kabdebó Lóránt: A Protean Master. Victor Határ. (The New Hungarian Quarterly, 1992)
Tóbiás Áron: Budapesti beszélgetés Határ Győzővel. (Magyar Nemzet, 1992. dec. 5.)
Rónay László: Az örökifjú Határ Győző. (Somogy [folyóirat], 1993. 4.)
Szegedy-Maszák Mihály: A hontalanság irodalma. (Kortárs, 1993. 11.)
Tóbiás Áron: A viccelődés nem irodalmi érték. Beszélgetés Határ Győzővel. (Magyar Nemzet, 1993. okt. 9.)
Határ Győző: Életút. I–III. köt. Kabdebó Lóránt magneton-felvételei alapján. I. köt. Oly jó követni, emberélet! – II. köt. Minden hajó hazám. – III. köt. Partra vetett bálna. (A nyugati magyar irodalom gyöngyszemei 5–7. Szombathely, 1993–1995)
Határ Győző levele Kormos Istvánnak. (Műhely, 1994. 5.)
Erdélyi Erzsébet–Nobel Iván: De azért itthon is maradni… 15 beszélgetés határon túli alkotókkal verseikől, novelláikról. (Bp., Tárogató Kiadó, 1994)
Erdélyi Erzsébet–Nobel Iván: „Én nem tudok semmit, a nyelv tud mindent.” Beszélgetés Határ Győzővel. (Tiszatáj, 1994. 1.)
Lőcsei Gabriella: Minden sorsfordulat készen talál. Határ Győző a megkésett kötetekről, a pesti irodalmi életről és az önsajnálatról. (Magyar Nemzet, 1994. jún. 18.)
Szőllősy Klára: Határ Győző. (Irodalomtörténet, 1994. 1-2.)
Bikácsy Gergely: A Főgarabonciárius, avagy Sors–Isten–Barom krónikája. Határ Győző Életútjáról. (Holmi, 1995. 10.)
Tarapcsák Ilona: Határgyász-versek. (Szivárvány, 1995–1996)
Lengyel Balázs: Három Határ, sőt több. (Életünk, 1995. 3.)
Sipos Gyula: Mint Lorenzo Lotto Pesaroban. [Határ Győző Életútjáról.] (Kortárs, 1996. 1.)
Kabdebó Lóránt: Mibe harap a posztmodern kelgyó? Határ Győzőről. (Tiszatáj, 1997. 2.)
Kántor Zsolt: Kvantumgravitáció. Határ Győzővel beszélget K. Zs. (Bárka. Irodalmi és művészeti folyóirat, 1997. 1.)
Párhuzamos sorsok. Határ Győzővel és Kabdebó Tamással beszélget Veress Kata. (Napi Magyarország, 1998. dec. 24.)
A Popmester három hadarórigmusa. Beszélgetés Határ Győzővel. Beszélgetőtárs Szakolczay Lajos. (Párbeszélgetés. Írók, költők a Károlyi-palotában. Szerk., összeáll. Havas Judit. Bp., 2000)
Elhunyt Határ Győzőné Prágai Piroska. (Népszabadság, 2006. nov. 25.)
Elhunyt Határ Győző. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 2006. nov. 28.)
Bouquet László: Határ Győző. (Budapest [folyóirat], 2006. 3.)
Fecske Csaba: Határ Győző. (Új Hegyvidék, 2006. 2.)
Kass János: A kortárs levelei. Határ Győző, a végvári vitéz. (Alföld, 2006. 6.)
Sárközi Mátyás: Ellenprédikátor. Az „üdvre ment” Határ Győző. (Magyar Nemzet, 2006. dec. 9.)
Búcsú Határ Győzőtől. (Népszabadság, 2007. jan. 24.)
G. Komoróczy Emőke: Eltávozott közülünk Határ Győző… (Vigilia, 2007. 1.)
Kabdebó Tamás: Határ Győző és Piroska emlékére. (Pannon Tükör, 2007. 1.)
Makkai Ádám: Határ Győző halálára. Vers. (Magyar Napló, 2007. 7.)
Rugási Gyula: Határ Győző. 1914–2006. (Holmi, 2007. 1.)
Szekér Endre: Levél Határ Győzőnek. (Forrás, 2007. 3.)
Kabdebó Tamás: Határ Győzőt keresem. Merítések egy barátság kútjából. (Kortárs, 2014. 1.)
Mohácsi János: Egy kalandos élet. Határ Győző Életút köteteiről. (Életünk, 2014. 12.)
Pomogáts Béla: Kalandozás egy könyvtárban. Határ Győző születésének centenáriumára. (Korunk, 2015. 5.)
Határ Győző levelei Takáts Gyulának. Közli: Stamler Ábel. (Somogy [folyóirat], 2015. 2.).

Irod.: munkásságáról, műveiről: D. Sz. L.: Sors-Isten-Barom, Gaogag Liba és egyebek… avagy néhány szó a Magyar Téka legújabb kiadásához. [H. Gy.: Heliáne.] (Hajdú-Bihari Néplap, 1948. júl. 11.)
Gyárfás Miklós: H. Gy.: Heliáne. (Haladás, 1948. 5.)
Kristó Nagy István: H. Gy.: Heliáne. (Puszták Népe, 1948. 3.)
Zsadányi Oszkár: Az első magyar absztrakt regény. H. Gy.: Heliáne. (Művelt Nép, 1948. 5.)
Gömöri György: Értekezés a világot rejtő semmiről. H. Gy. Pantarbesz c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1967. 2.)
Karátson Endre: Bűvészet és orákulum. H. Gy. Bábel tornya c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1967. 3.)
Papp Tibor: A toronyépítés tudománya. H. Gy.: Bábel tornya. (Magyar Műhely, 1967)
Monoszlóy Dezső: H. Gy. költészete. Hajszálhíd c. verseskötetéről. (Új Látóhatár, 1972. 1.)
Sanders Iván: Rendhagyó drámák. H. Gy. Sírónevető c. drámakötetéről. (Új Látóhatár, 1974. 3.)
Halász Péter: Az Őrző. H. Gy. Az Őrző könyve c. kötetéről. (Új Látóhatár, 1975. 4.)
Peéry Rezső: Búcsú magyar módra. H. Gy. „Isten hozzád”-jának olvasása közben. (Új Látóhatár, 1976. 4.)
Hanák Tibor: A mindenség könyve. H. Gy. Golghelóghi c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1978. 4.)
Ribánszky László: Vallási és politikai tabuk ellen. H. Gy.: Intra Muros. Tanulmány a véleményről, a hitről, a meggyőzésről. (Új Látóhatár, 1980. 1.)
Hanák Tibor: Indifferentia universalis. H. Gy. Özön közöny c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1982. 1.)
Szakolczay Lajos: Közelítés 77 pontban H. Gy. Golghelóghijához. (Magyar Műhely, 1982)
Erdődy Edit: Látomás a múltról és a jövőről. H. Gy. prózai és drámai műveiről. (Műhely, 1984. 6.)
Ribánszky László: Imígyen szóla H. Gy. A szerző Szélhárfa c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1984. 2.)
Csiky Ágnes Mária: Egy self-made-megváltó víziói. H. Gy. Éjszaka minden megnő c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1985. 2.)
Pomogáts Béla: H. Gy.: Éjszaka minden megnő. (Kortárs, 1985. 7.)
Csiky Ágnes Mária: A túlélés magasiskolája. Köpönyeg sors. Iuliánosz ifjúsága c. regényéről. (Új Látóhatár, 1986. 3.)
Erdődy Edit: H. Gy.: Éjszaka minden megnő. (Vigilia, 1986. 12.)
Beck András: H. Gy.: Éjszaka minden megnő. (Alföld, 1987. 5.)
Csiky Ágnes Mária: Játék a véggel és a végtelennel. H. Gy.: Lélekharangjáték c. verseskötetéről. (Új Látóhatár, 1987. 2.)
Domokos Mátyás: Műbírálatok – kiszabott parcellán. H. Gy. Pepito és Pepita. (Kortárs, 1987. 2.)
Gömöri György: Szecessziós elemek H. Gy. színdarabjaiban. (Új Látóhatár, 1987. 4.)
Tüskés Tibor: H. Gy. Pepito és Pepita. (Somogy [folyóirat], 1987. 1.)
Kabdebó Lóránt: Egy elfelejtett regény. H. Gy.: Heliáne. (Vigilia, 1988. 5.)
Hanák Tibor: A diszharmónia művészete. H. Gy.: Angelika kertje és egyéb elbeszélések. (Új Látóhatár, 1989. 1.)
Kabdebó Tamás: Obulussal a szájában dörömböl a mackó. H. Gy.: Medvedorombolás c. verseskötetéről. (Új Látóhatár, 1989. 2.)
Mészáros Sándor: Üres ég alatt. H. Gy. regényei itthon. (Alföld, 1989. 11.)
Rugási Gyula: Attisz, a pásztor. H. Gy.: Anibel. (Kortárs, 1989. 5.)
Csűrös Miklós: H. Gy.: Görgőszínpad. (Somogy [folyóirat], 1990. 1.)
Göncz Árpád: Világdráma. H. Gy.: Golghelóghi. (Kortárs, 1990. 12.)
Kulcsár Szabó Ernő: „Tűzre a csillagtérképeket…” H. Gy.: A léleknek rengése. (Kortárs, 1990. 7.)
Margócsy Klára: H. Gy.: Golghelóghi. (Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1990)
Rónay László: H. Gy.: Rólunk szól a történet. (Magyar Napló, 1990. 22.)
Rugási Gyula: H. Gy.: Az ég csarnokai. (Holmi, 1990. 1.)
Szakolczay Lajos: A szabadon szólás szörnyetege. H. Gy. költészetéről. (Kortárs, 1990. 7.)
Gömöri György: H. Gy.: A léleknek rengése. (Alföld, 1991. 3.)
Kállai Katalin: H. Gy.: Az Őrző könyve. (Vigilia, 1992. 9.)
Kenyeres Zoltán: H. Gy.: Irodalomtörténet. (Vigilia, 1992. 6.)
Kulcsár Szabó Ernő: Szöveg és világmodell. A hangsúlyozott elbeszéltség formái az 1960-as–1970-es évek magyar epikájában. (Literatura, 1992. 2.)
Margócsy Klára: A nyelvi komikum megjelenési formái H. Gy. darabjaiban. – H. Gy. színpadi látomásainak világában a szerző Sírónevető c. kötete alapján. (Nyíregyházi főiskolai tanulmányok, 1992)
Margócsy Klára: H. Gy. drámáiról. A művek cirkuszi jellegéről. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1992. 3.)
Margócsy Klára: H. Gy.: Golghelóghi c. drámaciklusáról. (Pedagógiai Műhely, 1992. 5.)
Margócsy Klára: Kegyes, szép játék kerekedék. A Golghelóghi karneváli, cirkuszi jellegéről. (Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1992)
Márkus Béla: A tárgyszeretet szörnyetege avagy H. Gy. irodalomtörténete. (Alföld, 1992. 6.)
Schein Gábor: H. Gy.: Intra Muros. Tanulmány a véleményről, a hitről, a meggyőzésről. (Vigilia, 1992. 4.)
Szirák Péter: A túlzás poétikája. H. Gy.: Heliáne. (Alföld, 1992. 1.)
G. Komoróczy Emőke: „Őstörténetünk visszatér hozzánk, de egy sokszorta magasabb fokon.” H. Gy.: Az Őrző könyve. (Életünk, 1993. 7.)

Margócsy Klára: H. Gy. drámái. Kand. értek. (Bp., 1993)

Németh G. Béla: Visszatérítés a filozófiához. H. Gy.: Özön közöny. (Kortárs, 1993. 11.)
Rugási Gyula: Extra muros. H. Gy. filozófiai írásai. (Jelenkor, 1993. 2.)
Tüskés Tibor: H. Gy. „irodalomtörténete”. (Tiszatáj, 1993. 1.)

G. Komoróczy Emőke: Felvonásvég a világszínpadon. Vezérlő kalauz H. Gy. Bölcseleti munkáihoz. (Bp., Stádium Kiadó, 1994)

Mohácsi János: A sors – művészet – konvergenciája H. Gy. egy művében. A „Köpönyegsors” mint az élet tapasztalatának summázata. Egy. doktori értek. (Bp., ELTE, 1994)
Bohár András: K[özön]–K[özöny] széljegyzetek H. Gy. filozófiai munkásságáról. – G. Komoróczy Emőke: H. Gy.: Szélhárfa. – Margócsy Klára: H. Gy. Golghelóghijáról. (Holnap, 1994. 4-5.)
G. Komoróczy Emőke: „A gondolkodás és a kételkedés ikerfogalmak.” H. Gy.: Filozófiai zárlatok. – „Ő mindig volt, mindig itt volt, olyan eset nem volt, hogy ő ne lett volna.” H. Gy.: A fontos ember. (Műhely, 1994. 5.)
G. Komoróczy Emőke: A „határológia” elméleti megalapozása. H. Gy.: Özön közöny. (Életünk, 1994. 7.)
Jász Attila: Az eretnek apát kételyei. Széljegyzetek H. Gy. Özön közöny c. művéhez. (Műhely, 1994. 5.)
Kabdebó Lóránt: H. Gy. – Margócsy Klára: H. Gy. dramaturgiájáról. „Kegyes, goromba játék.” (Irodalomtörténet, 1994. 1-2.)
Kabdebó Tamás: Az élet az ábrándozás megrontója. H. Gy.: Eumolposz avagy A hazudozás zsoltára. (Alföld, 1994. 12.)
Margócsy Klára: Az értékek H. Gy. Golghelóghi c. drámájában. (Hungarológia, 1994. 5.)
Fried István: H. Gy. antikvitása. (Szivárvány, 1995)
G. Komoróczy Emőke: H. Gy.: Bábel tornya. (Életünk, 1995. 11.)
Csiky Ágnes Mária: Volt egyszer egy ötödik síp. Tollrajzok a nyugati magyar irodalom térképéhez. (Bp., Bethlen Kiadó, 1996)
Goretity József: Mi történik akkor, ha egy átlag- és világpolgár elfoglalja a hazáját, a Földet? Gondolatok H. Gy. Éjszaka minden megnő c. regényéről. (Új Holnap, 1997. 5.)
Széchenyi Ágnes: H. Gy.: Éjszaka minden megnő. (7x7 híres magyar regény. Bp., 1997)
G. Komoróczy Emőke: „Már csak ő vezetget, magamban nem bízom…” H. Gy.: Medaillon Madonna. (Műhely, 1998. 1.)
G. Komoróczy Emőke: „Mindig szem előtt vagyok. Kegyelemnek hosszúra engedett pórázán.” H. Gy.: Köpönyeg sors. Iuliánosz ifjúsága. (Kortárs, 1998. 2.)
Rugási Gyula: Vita Victoris. Lezáró megjegyzések H. Gy. életművéhez. (Alföld, 1998. 8.)
G. Komoróczy Emőke: „A világvallások mellékhajtása a misztika.” H. Gy.: A fény megistenülése. Fejezetek a filozófia abszurd drámájából. (Műhely, 1999. 4.)
Szekér Endre: H. Gy. határtalan versvilága. H. Gy. válogatott versek. (Forrás, 1999. 3.)
Szekér Endre: H. Gy. varázsos hajszálhídjai. A költő 85. születésnapjára. (Forrás, 1999. 11.)

Rugási Gyula: XX. századi freskó. H. Gy. életművéről. (Bp., Széphalom Könyvműhely, 2000)

Alföldy Jenő: A besorolhatatlan. H. Gy. versei és kritikái. (Tiszatáj, 2000. 5.)
G. Komoróczy Emőke: A vén kor esdekléseiből. H. Gy. öregkori lírája. (Műhely, 2000. 6.)
G. Komoróczy Emőke: Anima-imágók H. Gy. Anibel c. regényében. (Somogy [folyóirat], 2000. 6.)
G. Komoróczy Emőke: „Írni annyi, mint nem visszarettenni attól, ami nyugtalanító.” H. Gy.: Csodák országa Hátsó-Eurázia, avagy A hajnali novellák. (Somogy [folyóirat], 2000. 1.)
H. Gy.: Rugási Gyula: A pergula hűvösében. H. Gy. életműve 1956 után. (Kortárs, 2000. 1.)
G. Komoróczy Emőke: „A minotaurusz nővér-szörnyetege voltál, magad is szörny…” H. Gy.: Pepito és Pepita. (Műhely, 2001. 4.)
G. Komoróczy Emőke: „A szenvedés íjára felfeszítve húros messzebbre hord.” H. Gy.: A Karkasszban. Versek. (Tiszatáj, 2001. 7.)
G. Komoróczy Emőke: „Semmiről nem hallgathatunk, ami bennünk gondolódik.” H. Gy.: Szentföld a Föld. (Életünk, 2001. 5.)
Kabdebó Tamás: Próteusz antipassiója. Esszé egy szinesztetikus szövegkönyvről. H. Gy. Golghelóghijáról. (Kortárs, 2001. 4.)
G. Komoróczy Emőke: „Semmit nem hallgathatunk el, ami bennünk gondolódik.” H. Gy.: Antibarbarorum libri. (Tiszatáj, 2002. 7.)
Kelemen Zoltán: H. Gy. költészete a kilencvenes években. (Bárka. Irodalmi és művészeti folyóirat, 2002. 6.)
Pályi András: A keresés szenvedélye. – A köözny és a dráma. [Írások H. Gy. munkásságáról.] (P. A.: Képzelet és kánon. Esszék, kritikák. Pozsony, 2002)

G. Komoróczy Emőke: H. Gy. életműve. „Bízom dolgom az időre.” (Bp., Stádium Kiadó, 2003)

Bodor Béla: Szélhárfaszóló, vonós intermezzókkal. H. Gy.: A Karkasszban. Versek. (Holmi, 2003. 12.)
G. Komoróczy Emőke: H. Gy. misztériumjátékai. (Vigilia, 2003. 4.)
Kabdebó Tamás: Esszé egy szünesztetikus szövegkönyvről. H. Gy.: Golghelóghi. (K. T.: A hal(l)ottakról jót vagy semmit. Tizenkét irodalmi esszé. Székesfehérvár, 2003)
Molnár Gábor Tamás: Fordítás és tautológia. Néhány példa a Tristram Shandyből és H. Gy. fordításából. (Alföld, 2003. 7. és A „boldog Bábel.” Tanulmányok az irodalmi fordításról. Szerk. Józan Ildikó és Szegedy-Maszák Mihály. Bp., 2005)
G. Komoróczy Emőke: Határtól Határig. Térkép az életműhöz. A kilencvenéves H. Gy.-nek. (Kortárs, 2004. 11.)
Orbán Péter: H. Gy. bölcseletéről. (Magyar Napló, 2004. 2.)
Tarján Tamás: A trónfosztó trónra száll. H. Gy. és a detronizáció poétikája avagy Vakablak világossága. (Tiszatáj, 2004. 11. és T. T.: Esti Szindbád. Tanulmányok, esszék, bírálatok. Bp., 2005)
Erős Kinga: H. Gy.: Üveggolyó. (Kortárs, 2005. 7.)
Bodor Béla: H. Gy.: A szép Palásthyné a más álmában közösül és egyéb elbeszélések. (Kritika, 2006. 6.)
Szakolczay Lajos: Ragadozó a föld minden virága. H. Gy.: Plasztikzacskó. (Tiszatáj, 2007. 9.)
Bodor Béla: Az utolsó hadihajók. H. Gy.: 2984. (Kortárs, 2009. 3.)
Ócsai Éva: H. Gy. egyfelvonásos színházában. (Tiszatáj. 2012. 8.)
Szász László: „Az utolsó tíz évben már csak aforisztikát írtam. H. Gy.: Szentföld a Föld. (Sz. L.: Az identitás elvesztése. Tanulmányok, esszék. Miskolc, 2012)
Mohácsi János: Egy sokműfajú alkotó. A költészet helye H. Gy. életművében. (Életünk, 2013. 4.)
Mohácsi János: H. Gy. prózapoétikájáról. (Életünk, 2013. 1.)
Mohácsi János: H. Gy. és Kampis Antal. (Irodalomismeret, 2013. 4.)
Szakolczay Lajos: H. Gy. halállírájáról. (Hitel, 2013. 1.)
Buda Attila: H. Gy., a reneszánsz ember. (Vigilia, 2014. 1.)
Ferencz Győző: Negatív katedrális. H. Gy.: Plasztikzacskó. (F. Gy.: Az alany mint tárgy. Kritikák és megemlékezések. 1999–2013. Bp., 2014)
Kabdebó Lóránt: H. Gy. írói pályaképe. (Forrás, 2014. 11.)
Szakolczay Lajos: Költő a Hajszálhídon. H. Gy. első lírakorszaka. (Kortárs, 2014. 1.)

Mohácsi János: H. Gy. regénypoétikája. Esszék, tanulmányok. (Az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely kiadványa. Bp., 2015)

Pomogáts Béla: Hagyománytörés. H. Gy. irodalomtörténete. (Pannon Tükör, 2015. 1.)
Szakolczay Lajos: Az Abszurdisztán és a Seholsincs drámaköltője. H. Gy.: Sírónevető. – Zsille Gábor: Világutak a filozófiában és a nyelvben. H. Gy. bölcselete. (Magyar Napló, 2015. 1.)
Keresztes József: H. Gy. és Rubin Szilárd. A kívülállás mint rendszerkritika az ötvenes években. (Műút Könyvek 37. K. J.: Meteorkövek. Esszék, tanulmányok. Miskolc, 2018).

Irod.: lexikonok, bibliográfiák: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Emlékkönyv H. Gy. nyolcvanadik születésnapjára. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Kabdebó Lóránt. H. Gy. műveinek bibliográfiájával. A bibliográfiát összeáll. Buda Attila. A bibliográfia külön is megjelent, számozott, bibliofil kiadásban. (A Miskolci Egyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke kiadványa. Miskolc, 1999)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000–2007. (Bp., 1999–2006)
Sárközi Mátyás: Hungaro–Brits. The Hungarian Contribution to British Civilisation. (London, 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Gyomaendrődi ki kicsoda? Szerk. Kovácsné Nagy Katalin és Szilágyiné Németh Eszter. (Gyomanedrőd, 2004).

 

neten:

https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/hatar-gyozo (A Digitális Irodalmi Akadémia [DIA] tagja)

https://litera.hu/hirek/elhunyt-hatar-gyozo.html (Elhunyt Határ Győző, 2004)

https://mmakademia.hu/mobil-munkassag/-/record/MMA6611 (G. Komoróczy Emőke: Határ Győző életműve, 2013)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021